Ha van gyógyszer a kövérség ellen, akkor az előző évek elfogadásra buzdító üzenetei már nem is érvényesek? Hamis támogatásról volt szó? Puj pike, ne važi?

Az utóbbi néhány évben jelentős előrelépés történt a testpozitivitás színterén, egyre több plus size modellt láthattunk, egyre több márka kezdett el nagyobb méretű ruhákat gyártani, egyre kevésbé volt elfogadott a testszégyenítés, vagyis úgy tűnt, nem kell már takargatni magunkat, XS-es méret felett is lehet valaki csinos és elfogadott. Aztán megjelent egy gyógyszer, melyet valójában a cukorbetegek számára fejlesztettek ki, de a „mellékhatásként” felmerülő jelentős fogyás miatt sokan visszaéltek vele, azaz orvosi kapcsolataik révén jutottak hozzá a recepthez, és meg tudták vásárolni a varázsszert, mellyel végre valóban éhezés nélkül tud lefogyni bárki. A gyógyszer megjelenése után pedig egyre többen kezdték újra a csontsovány alkatot dicsérni.

Káros trendek

Számos olyan videó van az interneten, amelyen mai huszonévesek kommentálják a húsz-harminc évvel ezelőtti divattrendeket, és arról beszélnek, mennyire toxikus lehetett a légkör a fiatal nők számára, mennyire egészségtelen diétatrendek uralkodtak azokban az években, és mennyire megnyomoríthatta ez a fiatal lányok lelkét. Haspólók, miniszoknyák, kiálló csípőcsontok, a híres-hírhedt thigh gap (vagyis a combok közötti rés, amely akkor látszik, ha valakinek nagyon vékony combjai vannak) és az azóta legendássá (illetve legendásan rombolóvá) vált mottó, melyet Kate Moss tett népszerűvé: Nothing tastes as good as skinny feels, avagy Semmi sem olyan finom, mint amilyen jó érzés vékonynak lenni. Az angol modell állítólag már megbánta, hogy ilyet mondott, az viszont tény, hogy számos fogyókúrás oldal, előtte-utána fotókat mutogató blog, valamint más, fogyást népszerűsítő termék használta ezt a thinspiration (vékonyságot inspiráló) frázist. Akinek viszont nem volt ehhez megfelelő testalkata, vagy elég akaratereje az éhezéshez (mint például nekem), annak sosem lett rés a combjai között, és sosem tudta meg, hogy milyen érzés vékonynak lenni, még akkor sem, ha ilyen Tumblr-threadeket követett éveken át. (Ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek még fekete-fehér, távirányító nélküli tévéje, tárcsázós telefonja, lemezjátszója, majd lassan kazettás magnója, CD-lejátszója, mp3-lejátszója, színes tévéje, távirányítós mindenféléje, betárcsázós internete, mobiltelefonja, majd végül laptopja és okostelefonja lett. Tehát együtt „nőttem fel” vagy „értem be” az internetes közösségi médiával, vagyis volt iWiW-em, blogoltam, majd mikroblogoltam, most pedig már csak képeket posztolok vagy mások videóit osztom meg. A Tumblr az anonimitást nyújtó mikroblogok királya volt, és a 2010-es évek környékén alapjában határozta meg nagyon sok ember életét, a vékonyságra vonatkozó mottó pedig az egyik leggyorsabban terjedő trend volt abban az időben.)

Szóval a 2000-es évek elején divat volt nagyon vékonynak lenni, és mai szemmel nézve rémisztőbbnél rémisztőbb diétákat javasoltak azért, hogy valaki elérje ezt a csontsoványságot. Aztán, körülbelül tíz évvel később, történt valami, és egyre több hús jelent meg a nőkön. Na, nem elhízott emberekről beszélek, inkább azokról, akik már egészséges kinézetűek voltak. Aztán eltelt még néhány év, és eljött a pillanat, amikor nem a vékony, hanem az egészséges testek váltak divattá. Egyre többen kezdték azt hangsúlyozni, hogy mindegy, hány kilót mutat a mérleg, ha valaki egészséges, jók az egészségügyi mutatói, a túlsúlya nem okoz magas vérnyomást, magas vércukorszintet, ízületi problémákat, termékenységi problémákat stb. A kifutókon és a filmekben is megjelentek a teltebb nők (hangsúlyozom, hogy mindig a nők testéről van szó, mindig arról beszélünk, hogy a nők mennyire vékonyak vagy teltek, a férfiak teste sokkal kevésbé került a középpontba a történelem során, de persze a férfiideál is változott az évek során).

Végül 2017-ben megjelentek a GLP-1 hormont, vagyis a glükozinagonistát tartalmazó gyógyszerek, és amikor öt évvel később a nagy nyilvánosságban is elterjedt a létezésük híre, mintha mindent visszatekertek volna majdnem harminc évvel. A sztárok ész nélkül kezdték magukat injekciózni, de persze először eltitkolták, és mindenféle diétával meg sportos életmóddal magyarázták a fogyásukat, de ahogy egyre többen fogytak le hirtelen nagyon, kiderült a turpisság, és mára már a legtöbbjük bevallotta, hogy ilyen gyógyszert szed. Az először csak Dániában gyártott orvosság (melynek szándékosan nem írom le a nevét, habár már mindenki ismeri, és már számos kistestvére is van) hirtelen elfogyott a gyógyszertárak polcairól, és nem jutott azoknak, akik valóban rászorulnak, vagyis a súlyos cukorbetegeknek. Ez a hiány tette valójában ismertté a csodaszert, melynek működését úgy tudnám megmagyarázni, hogy jelentősen csökkenti az étvágyat, de olyan mértékben, hogy ha az ember „megszokásból” mégis enne, akkor az kellemetlen tünetekkel, hasfájással, hányással, hasmenéssel járna.

A vékony testalkat sohasem ment ki a divatból

Az az igazság, hogy a vékonyság soha nem is ment ki divatból. A teltebb embereket az elmúlt legalább kétszáz évben érte negatív bírálat, lustának, butának, sőt piszkosnak és büdösnek is tartják őket. Ezen a sztereotípián pedig néhány évnyi testpozitív üzenet nem tudott változtatni. Azt persze tudjuk, hogy ha egy új találmányt rosszra is lehet használni, akkor az ember bizonyosan megtalálja azt a rosszat, amelyre alkalmazhatja. Így történhet meg az, hogy a 2-es típusú cukorbetegség gyógyítására kifejlesztett szerből a gyors fogyókúra csodaszere lesz.

Nem is az a baj, hogy valaki szerek használatával szeretne lefogyni, hiszen óriási iparág épül erre, a fogyókúrás szerek már nemcsak a gyógyszertárakban, hanem az élelmiszerüzletekben is megvásárolhatóak, arról nem is beszélve, hogy az interneten milyen könnyen szerezhetőek be. Hogy ezek mennyire hatásosak, az más kérdés, illetve az is biztos, hogy a gyártókat gazdaggá teszik. Egy kis zsírégető, egy kis étrend-kiegészítő, egy kis étkezést helyettesítő shake, és már meg is van a csodarecept. Az is kérdés persze, hogy ha nemsokára mindenki számára elérhetőek lesznek a GLP-1-et tartalmazó gyógyszerek, akkor a többi fogyókúrás szer a süllyesztőbe kerül-e. És mi lesz azokkal, akik elutasítják ezeket a szereket? Akik egészséges táplálkozással, kalóriadeficittel, tornával szeretnének lefogyni, vagy karban tartani a testüket? Ők lesznek a kisebbség? Őket fogják majd gúnyolni, mert nem állnak be a sorba, vagy azért, mert nem a könnyebb utat választották?

Akárhogy is legyen, a GLP-1-et tartalmazó gyógyszerek megjelenése, úgy tűnik, visszavetette a társadalmi elfogadást. Újra csak piszkafa vékonyságú lányok vonulnak a kifutókon, eltűntek a néhány éve még népszerű, idomokkal is megáldott modellek. A plus size modellek fogyókúrába kezdtek, pontosabban injekciózzák magukat, hogy megfeleljenek a legújabb divatnak, és a tervezők is felhagytak a nagyobb méretű ruhák megálmodásával.

A divat változik, ha csak a XX—XXI. századot nézzük, akkor körülbelül tízévente cserélődtek le a ruha-, smink- és frizuratrendek. Azt szoktam mondani, hogy azért jó a 2020-as években élni, mert most minden divat. Lehet széles szárú vagy szűk szárú nadrágot, hosszabb vagy rövidebb, szűk vagy A vonalú szoknyát hordani, senki nem tűnik ki a tömegből, ha derékig érő haja van, de akkor sem, ha bubifrizurája, lehet smink nélkül vagy erős sminkben megjelenni. Minden működik. Erre most, 2024 vége felé, az internetes és a nyomtatott magazinokat lapozva arra kell rájönni, hogy ez is csak egy rövid szakasz volt, egy olyan évtized, amikor mindent lehetett, és most jönnek az olyan évek, amikor megint valaki meg akarja mondani, hogy mi az elfogadható, és ebbe valahogy már megint nem fér bele az XS-estől eltérő testalkat.