Elmondhatjuk, hogy ősi magyar szokás szerint ünnepeltük meg az ötvenhatos forradalom ötvenedik évfordulóját: kettéosztva, egymást vádolva, indulatokkal telten, szenvedélyesen. A lelket nyomasztó, keserűséget vagy hiányérzetet tápláló indulatok fölszabadítására is jó lehet egy ünnep, elvégre a fékevesztett dáridózás és a kontrollálatlan tombolás között csupán árnyalatnyi a különbség, mindkettő a kiengedett szelep effektusa alapján működik. Az ilyesmit a civilizált környezet nem engedi nyilvánosság elé. A fékevesztettség látványát a kulturáltság álszemérme elrejti a kíváncsi szemek elől: a hálószoba homályába, a büntetőintézetek falai mögé, a tudatalatti kiismerhetetlen mélységébe, az erőszak és a gőg intellektuális álöltözeteibe, a cinizmusba és a kulturális fölényérzetbe. A kulturáltság álszemérme elzárkózik a fékevesztettség látványától, mert ez a látvány megdöbbentő bizonyossággal szembesíti önmaga hiányosságaival és befejezetlenségével.
A nyilvánosság előtt lezajlott, a tévé képernyőjén lépésről lépésre nyomon követhető indulattelt események a magyar társadalmat is megdöbbentő bizonyossággal szembesítették a gyenge lábakon álló, fiatal magyar demokrácia félrecsúszásaival és félkész voltával. A későbbiekben, a megosztottság jó magyar szokása szerint, mindkét oldal a másikra mutogatott: arra vetítette ki a fölismert bizonyosságot, nehogy szembesülnie kelljen saját maga hiányosságaival. Ez is a magyar demokrácia válságjelenségei közé tartozik. A másikra mutogató, menekvő hozzáállás az elkendőzést szolgálja: önmagát tökéletesnek hazudja, aminek szükségszerű folytatása, hogy a demokrácia nyilvánvaló, letagadhatatlan hiányosságait a másik oldalra kell kivetítenie. Magyarán rémképeket kell gyártania, hogy magát tökéletesnek láthassa; ördögöket kell teremtenie, hogy magát angyalnak tarthassa. A belső ellenségképet ápoló, beteges, félelemben élő társadalom ismertetőjegye ez.
Bibó István A magyar demokrácia válsága című tanulmányában leszögezi, hogy a félelem légköre megbénítja a demokrácia működését. ,,A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él' - írja 1945-ben. Mintha még ma is ugyanott tartanánk.
Az életképes demokrácia megteremtését önmagunknál kell kezdenünk. A demokrácia megszületéséhez nem elegendőek a formális föltételek, a többpártrendszer, a szabad sajtó, a jogállami keretek. A demokráciához demokratikus szellemre, egy toleráns, polgári embertípusra is szükség van. A formális föltételek csupán a kereteket biztosíthatják, amit valódi demokratikus tartalommal csakis a demokratikus embertípus tölthet meg demokratikus viselkedésmódjával. E nélkül az embertípus nélkül a demokratikus keretek eltorzult, félrecsúszott, félkész demokráciához vezetnek.
Az ötvenhatos ünnepségek környékén ezzel a félkész mivoltával szembesült a magyar demokrácia.