Egyre csökken az életszínvonal ebben az országban. És míg Közép- és Dél-Szerbiában az átlagkeresetek jóval meghaladják a 20 ezer dinárt, addig itt, a Vajdaságban a legalacsonyabbak a jövedelmek. A munkanélküliség inkább nő, mint csökken, a megélhetés pedig hónapról hónapra nehezebbé válik.
Szabadkán egy sajnálatos eset adott okot arra, hogy végre a közvélemény is felfigyeljen az egyre inkább eluralkodó áldatlan állapotokra. Igaz, a hír egy kissé elferdítve, de futótűzként terjedt el egész Szerbiában, sőt az országhatárokon túl is: éhhalált halt egy család Szabadkán. Hol keresendők a felelősök? Erre kerestük a választ.
,,A felelősöket máshol kell keresni
Október 31-én talált rá a rendőrség a szabadkai Viktorija Vojnić Hajduk és fia, Ivan holttestére a saját otthonukban. A hivatalos orvosi szakvélemény kimondja, hogy az idős asszony természetes halállal, 57 éves fia pedig gyomorfekélye perforációjának következtében vesztette életét. Mivel a két személy igen súlyos anyagi gondokkal küzdött, nehéz sorban éltek, a média azt a hírt röpítette világgá, hogy éhhalál áldozatai lettek.
- åszintén sajnálom, hogy ez a tragédia éppen községünkben történt meg - hallottuk Aleksandar Kerekeštől, a szabadkai önkormányzat szociális ügyi felelősétől. - Köztudomású ugyanis, hogy községünk igen jelentős összeget fordít minden évben a szegény sorsú polgárok szociális védelmére. Szabadkán kiemelt fontosságú tevékenységnek számít az idősekről és az elesettekről való gondoskodás, ezért úgy vélem, hogy nincs helye azoknak a feltételezéseknek, amelyek a felelőst a város vezetőségének körében keresik. Ezeket az észrevételeket elsősorban a pénzügyminisztériumhoz és a népjóléti minisztériumhoz kellene eljuttatni, amelyek igenis felelőssé tehetők nemcsak ezért a tragédiáért, hanem nagyon sok polgárnak a megélhetés peremére sodródásáért. A köztársasági kormány e két minisztériuma a felelősséget és az előállt problémák megoldását önkényesen áthárítja az önkormányzatokra, holott az erre a célra szükséges anyagiakat nem biztosítja. A szabadkai önkormányzat az idén a 3,5 milliárd dináros költségvetésből 74 millió dinárt különített el szociális védelemre. Ezzel Szabadka az élen jár Szerbia más községeihez viszonyítva. Emellett minden év november 1-jétől a következő év májusának végéig üzemel a népkonyha, amelynek működtetésére a község 2,4 millió dinárt fordított, és ebből 320 szegény sorsú polgár jut naponta meleg ételhez. Természetesen ez nagyon kevés, hiszen jóval több szociális gondokkal küszködő polgárnak lenne szüksége a segítségnek erre a fajtájára. Ezt szem előtt tartva a község egyéb formában - mint amilyen az egyszeri pénzsegély - támogatja a rászorulókat, amennyiben az tényleg indokolt. Ezeket a kérelmeket én magam hagyom jóvá és látom el aláírásommal. Tehát senki nem állíthatja azt, hogy Szabadka önkormányzata nem viseli gondját az elesetteknek. Azokban a hónapokban például, amikor nem működik a népkonyha, az önkormányzat 900 ezer dinár értékben különít el eszközöket élelmiszercsomagokra, amelyeket a Szociális Központ javaslatára osztunk szét a szegény sorsúak között. Úgy véljük, hogy a népkonyha üzemeltetése a téli hónapokban szükséges inkább, hiszen akkor megnövekszenek az egyéb kiadások is, mint amilyen a fűtés, a villanyáram stb. Viktorija és Ivan Vojnić Hajduk is jogosult volt a napi melegételre, de nem minősültek szociális esetnek, mivel az idős hölgynek a havi nyugdíja 9300 dinárt tett. Szabadka község területén a nyugdíjasoknak az egyharmada él ennél az összegnél kevesebből. Ez azonban már végképp nem az önkormányzat hibája.
Varázspálca híján
Ljiljana Popović, a szabadkai Szociális Központ igazgatónője elmondta, hogy havi négyezer dináros, illetve annál kisebb jövedelem esetén válik egy személy jogosulttá köztársasági szociális támogatásra. Két fős család esetében ez hatezer dinár.
- Ez szégyenletesen alacsony összeghatár. A köztársasági illetékes minisztériumnak nem érdeke megóvni a megélhetés peremére sodródott polgárokat. Inkább a községekre bízza, hogy milyen egyéb formában támogassák a rászorulókat. Sajnos, nekünk sincs varázspálcánk, amellyel egy ütésre jobbá tehetnénk bárki életét, de rendelkezünk szakértelemmel és felelősséggel, amely alól nem keresünk kibúvót. Ebben a konkrét esetben a Szociális Központ számlájára róható fel, hogy habár a két személy nem szerepelt az általunk támogatottak listáján, a népkonyha szolgáltatását is a helyi közösség révén vették igénybe, egyetlenegy alkalommal sem látogatta meg őket otthonukban a Központ szociális gondozója. Nem is tehette, hiszen senki sem jelentette, hogy e két ember milyen nehéz sorban él.
,,Nem mi döntjük el, hogy ki a szegény, és ki nem az
Pece Mihály, a Vöröskereszt szabadkai szervezetének titkára elmondta, hogy a népkonyha 1993 óta üzemel kisebb-nagyobb szünetekkel Szabadkán. A kilencvenes években - a külföldi támogatásoknak köszönhetően - több mint 3000 adag meleg ételt készítettek naponta.
- A támogatások sajnos elmaradtak, így jelentősen megcsappant a népkonyha szolgáltatását igénybe vevők száma is. Ma már 320 szegény sorsú polgár juthat naponta ingyen ebédhez, de ezt a számot várhatóan felemeljük 490-re. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a népkonyha működtetése egyetlen községnek sem kötelessége. Ez csak a városvezetés jóindulatától és az anyagi lehetőségektől függ. A Vöröskereszt egyébként sem illetékes abban, hogy megítélje, kinek járjon ingyen ebéd és kinek ne. Nem tisztünk eldöntetni azt sem, hogy ki tekinthető szegénynek és ki nem. Mi a Szociális Központtól kapott jegyzék alapján osztjuk szét az ingyen ebédeket a rászorulók körében.
Óbecsén fogadják be a hajléktalanokat
Aleksandar Kerekeš hangsúlyozta: annak érdekében, hogy ne történhessen ehhez hasonló eset községünkben, hogy senki ne váljon a fagyhalál áldozatává, a hajléktalanokat a téli hónapokra az óbecsei befogadó központban helyezik el.
- Mivel Szabadka nem rendelkezik befogadó központtal, a legközelebbi ilyen intézmény pedig Óbecsén található, a szabadkai önkormányzat együttműködési megállapodást írt alá az óbecsei Gerontológiai Központtal arról, hogy a téli hónapokban az ottani befogadó központban helyezik el a szabadkai hajléktalanokat. Ezért a szolgáltatásért a város havonta 5000 dinárt fizet minden hajléktalan után.