kep>

,,Eger az a város, ahova nem elég megérkezni. Hazaérkezni is lehet Egerbe.'
A magyar vidék nekünk... - Nem az számít, hol születtél, hanem az, mennyire érzed magad egrinek, mit tudsz a városról, mit teszel a városért, hogy életed szebb és boldogabb legyen... - erre gondoltam, amíg Lengyel Pálnak, a Harlekin Bábszínház direktorának, művészeti vezetőjének, rendezőjének a szavait hallgattam - Az Almadombon, a város fölé emelkedő dombon, nem élhettem át a csodát, Eger tündökletes panorámáját, nekem ez nem adatott meg, de azt az említett ,,csodát' az egri nézők láthatták. Láthatták a csillogó-villogó szemű gyerekek és a melléjük szegődő felnőttek - A szegény csizmadia és a Szélkirály c. előadással a szabadkaiak a holnap színházát vitték el Egerbe - mondogatták...
Egri csillagok lettünk? - kérdezte tőlem Szűcs Hajnalka, amikor egy-egy előadás után beszámoltam a nézők visszajelzéseiről. Uram, mit tesz a siker, egy sikerelőadás?! Színház: marakodások, felfedezések színhelye, itt születnek a reménytelenség pillanatai, az újrafellobbanások. Nézem a színpadi eseményeket. Nem, nem szellemet idézni vagyok itt, korszellemet vagyok hivatott bemutatni, mert a nézők többsége azt közölte velem, hogy a szabadkaiak a holnap színházát hozták el Egerbe. åk heten a kor foglalatjai. Az az érzésem támadt, hogy azért dolgoztak, azért csorgott a verejtékük, hogy végre - ebben a szép városban is - azt a szót: színész, csupa nagybetűvel írják, s milyen magától értetendő természetességgel teszik a dolgukat a festett világban. Gregus Zalánt a baleset - a nyílt színen megsérült a szeme - nem rendítette meg, játékát semmi sem zavarta meg. Vörös Imelda ,,tyúkanyó'-t és annyi minden mást táncolt el, s a szárnyasnak olyan sajátságos ábrázolását jeleníti meg, hogy minden gesztusa élmény a számunkra. Szűcs Hajnalka kellőképpen nyitott ahhoz, hogy minden feladatot megoldjon, úgyszólván ,,hozzánőtt' a deszkákhoz, Gál Elvira szerethetővé teszi magát, Fridrik Gertrúd olyan, akár egy copfos nagylány, aki a szülinapján boldogan ugrál a kanapén, és persze a ,,srácok': Kocsis Endre és Varga Tamás, mindketten szinte fejest ugranak, belemásznak annak a fentebb említett színháznak, a holnap színházának a díszletképébe...
Sajnos én egy ,,vénséges színházi róka' vagyok, néha halálra unom magamat a nézőtéren, s az órámat lesem: mikor lesz már vége ennek a nyúztatásnak, lila gőzös nyavalygásnak, de A szegény csizmadia és a Szélkirály szenvedélyesen tudósít arról, nincs veszve semmi sem: a színház igenis arra való, hogy az ostoba emberek elől elállja a napot. Vagy maga legyen a nap.
Az előadások után rendszerint csellengtem a városban. Dobos cukrászda, Minorita-templom és környéke, az egri vár és a lovas szobor, Átrium a Művészetek Házában, Eszterházy Károly Főiskola... Könyvet vásároltam egy antikváriumban nem messze a minarettől, turkáltam CD-lemezek között, csokit majszoltam séta közben, és egy füzetben lapozgatva megtudtam, hogy Dobónak nem Katica, hanem Krisztina volt a lánya, és azért lett nemes, mert feleségül ment Balassi Bálinthoz. Az ember nem ugrándozik örömében, ha megtudja, hogy a múltat alaposan meghamisították, mi Eger történetét Gárdonyi Géza Egri csillagok című meséjéből ismerjük...
,,Hazatérés' a Harlekin Bábszínházba. Takaros épület: az ember azt hinné, hogy a termeket, színpadot, öltözőt a júliusi nap fürdeti éjjel-nappal, olyan ragyogóan tiszta minden sarka. Azt mondják a színház alkalmazottjai, hogy Lengyel Pál, a direktor, a művészeti vezető, a rendező úr tette olyanná a bábszínházat, amilyen. Némi pátosszal azt mondhatjuk: ilyen színházról álmodik Szabadka, ilyen ,,ékszerdoboz”-ról. Szóval itt Egerben Lengyel Pál a mágus. Megszólaltattam. å mondta el nekem, hogy a ,,játék', a látvány már akkor lebilincselte, amikor a szabadkaiak előadását először látta Budapesten, az előadás életigenlő, vérbeli társulattagok viszik sikerre a népmesét.
Lengyel Pál harcolt, hadakozott ezért a színházáért, a Harlekinért. Egy amatőr társulat előadásaival kezdődött itt is minden. 1965-ben az addigi amatőr együttes bábszínházzá vált, de úgy, hogy aztán évekig a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozott. Évekkel ezelőtt megszűnt az ,,albérlet' a színházban, független lett a bábegyüttes. Néhány esztendeje Lengyel Pál - megfelelő képesség birtokában - a szó szoros értelmében felvirágoztatta a Harlekin Bábszínházat, reformokat vezetett be.
- Nekem nagyon sok örömöm volt és van a munkában - mondja Lengyel Pál. - Igaz, amikor idekerültem a bábszínház, amolyan lepukkant szocrealista művelődési ház volt, méghozzá a legrosszabb fajtából, linóleummal, betonszínpaddal, a nézőtér nem lejtett, a gyerekek egymástól semmit sem láttak az előadásokból. Ma már minden más: a hagyományos paravános bábszínházi játéktól kezdve megannyi játéklehetőségre van mód színházunkban. Az egész színház ma egy mobil terem, mobil elemekkel, áthelyezhető, átrendezhető a rendező kívánsága szerint. Stúdiószínpadot is létrehoztunk... Gondolom, jó ide bejönni...
Lengyel Pál, köszönjük! Eger, köszönjük! Köszönjük a szíves vendéglátást a Szépasszony völgyében, a baráti kézfogásokat, a ,,vakáció'-t abban a városban, amelynek dombvidéke a Bükköt elválasztja a Mátrától, de semmi sem választja el Szabadkától Egert, Egert Szabadkától, a szívet a lélektől. Ezért: Viszontlátásra Egerben vagy a szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválon! A fejembe vettem ugyanis, hogy Slobodan Marković úrnak a figyelmébe ajánlom azt a színházat, annak a színháznak valamelyik előadását, amely napvilágra hozza a művészet legragyogóbb kincseit...
Lapzárta előtt érkezett a levél:
,,Kedves kollégák! Lovasy László vagyok az egri Harlekin Színház bábkészítő művésze. Tegnap és ma nálunk szerepelt az Önök társulata. Itt szeretnék köszönetet mondani nekik és egész színházuknak. Bennünk is és a gyermekközönségben is mély nyomot hagyott előadásuk. Gyakorlatból tudom, milyen nehéz ilyen könnyed előadást létrehozni. Nagyon tetszett az előadás hallatlan egyszerűsége, jókedve, sodró lendülete. Remélem, a jövőben találkozunk még Önökkel. További eredményes munkát és sok-sok sikert kívánok!
Kollégai tisztelettel: Lovasy László.'