A kapitalizmus nem szocializmus
Néhány héttel ezelőtt arról írtam, hogy a Nemzeti Bank kormányzója figyelmeztette lakosságunkat: óvatosan járjon el, ha vásárlási kölcsönt kíván igényelni. Mert itt most kapitalizmus van (annak is a vadabb kiadása), nem lehet adósnak maradni. Ha a kölcsönigénylők nem fizetnek, tejelnek helyettük a kezesek, s ha ők sem, jönnek a végrehajtók, s dobra verik az adós megfelelő értékű ingó vagy ingatlan vagyonát. Mert a szocializmus idején azzal, hogy a havi kontó fix összegben volt megszabva, az állandó infláció pedig folyamatosan csökkentette annak értékét, a derék polgár végül annál olcsóbban jutott hozzá fogyasztási cikkéhez vagy lakásához, minél tovább fizette a rátákat. Az ilyen kölcsönt az tette különösen kedvezővé, hogy időközben a keresetek arányban maradtak a pénz elértéktelenedésével. Rá is ment a gazdaság, az állam kívül-belül eladósodott. A kapitalizmusban nem így mennek a dolgok. A sokasodó bankok - Szabadkán immár vagy 40 fiók, illetve kirendeltség működik - az infláció miatt az euróhoz kötik a rátát, s a dinár elértéktelenedését havonta közlik a hitelezővel, dinárban kifejezve annak növekedését.
Ennek a figyelmeztetésnek alig volt foganatja. Az emberek vagy nem vettek róla tudomást, vagy a kényszer hajtotta őket, netán a készpénzkölcsön volt csábító, de az effajta eladósodás annyira feltűnő volt, hogy a tekintélyes külföldi szaklapok is felfigyeltek rá. Azon ,,csodálkoztak', milyen merészek vagy gondatlanok a viszonylag alacsony életszínvonallal küszködő szerbiai polgárok.
Elhangzott egy másik figyelmeztetés is a nyár elején, az euró árfolyamának csökkenése kezdetén. Erre a közvélemény talán azért se figyelt fel, mert azt a bankkormányzó a pénzintézeteknek szánta: ahogyan addig, az euróra hivatkozva, növelték a havi ráta dinárösszegét, úgy ezután kötelesek azt ugyanilyen arányban csökkenteni. Érdekes: a bankok egy része éppúgy figyelmen kívül hagyta ezt, mint tette az érintett egyszerű polgárok jelentős része tette.
Tehát mindkét figyelmeztetés süket fülekre talált az érintettek részéről és persze, ez nem maradhatott következmények nélkül. Hadd legyek részrehajló, de kimondom: a bankokat nem sajnálom. Nagy a gépezetük, sok embert foglalkoztatnak s ha jól megy a dolguk, szépen keresnek. Annál kevésbé sajnálom őket, mivel a kormányzónak egyik érdekes javaslatára sem voltak ,,vevők'. Ti. azt kérte tőlük, dolgozzanak ki kódexet az üzletfelekhez való viszonyulásuk módjáról, s legyen benne, hogyan alkalmazkodnak a valuták árfolyamának alakulásához. Ez nem történt meg, tehát a Szerb Nemzeti Bank immár nem javasolt, hanem cselekedett: 300 ezertől ötmillió dinárig büntette azokat a pénzintézeteket, amelyek a havi részleteket nem igazították az euró árfolyamának csökkenéséhez - akár vállalatokról, akár magánszemélyekről volt szó. Mondhatnánk: nem nagyok ezek az összegek még a kisebb bankoknál sem, de figyelmeztetésnek és a fegyelmezés kezdetének talán mégis megfelelnek.
De mi van az egyszerű polgárral? Baj van! Mert a bankokkal kötött szerződésükben benne foglaltatik, hogy a kényszermegfizettetés törvényes eljárás. Ennek megfelelően július végéig több mint 775 000 dinárt hajtottak be rajtuk. Bánja ezt sok kedves emlék- és értéktárgyuk, ékszerük és festményük, személy- és gépkocsijuk, traktoruk és más mezőgazdasági gépük, víkendházuk és kertjük, ritkább esetben házuk és néhány hold földjük.
A bankok kimondták: maguk és egymás megvédése érdekében listát tesznek közzé a rosszul fizető és törlesztő vállalatokról és magánszemélyekről. Állítólag joguk van ilyesmire. Erre a Nemzeti Bank is közzétette, hogy ugyancsak nyilvánosságra hozza azoknak a bankoknak a nevét, amelyek inkorrekt módon bánnak üzletfeleikkel.
Nincs már szocializmus - ezt tudjuk. Ám a jelek szerint tanulnunk kell a kapitalizmust. Pláne ezt a vadat, amely, remélem, csak egyelőre, nálunk mutatja ki a foga fehérjét...