Talán az egész Kárpát-medencét bejárta a hír, miszerint Gárdonyi Géza szülőháza bezárva omladozik. Az egykor, réges-régen, a tizenkilencedik században gazdatiszti és cselédlakásnak épült parasztház 1963 óta emlékmúzeumként működik, illetve működött, merthogy két éve bezárták. Bezárták a Gárdonyi Géz...
Jóllehet a hír bejárta az egész Kárpát-medencét, nem biztos, hogy mindenki szívét megremegtette, hiszen a Kárpát-medencében kánikula uralkodik, fesztiválok zajlanak, s ahol nem dübörög a gazdaság, ott az emberek bőre alá lopakodik a félelem, hogy mire ébrednek holnap. Mi, határon túliaknak titulált magyarok is aggódva forgatjuk a fejünket a közalapítványok esetleges megszüntetése miatt. De hogyan is gondolhatunk önző módon anyaországi támogatásra, amikor odaát Gárdonyi Géza szülőháza, amely 1963 óta emlékmúzeum, bezárva rogyadozik? A felújítása 30-35 millió forintjukba kerülne a magyar adófizetőknek. (A szóban forgó épületen emléktábla hirdeti, hogy Itt született Gárdonyi Géza magyar író 1863. aug. 3-án. Talán születésének századik évfordulóján helyezték el, s attól fogva emlékmúzeum, sajnos két éve bezárva, mert omladozik.)
Nincs píz, mondták és írták valamikor erre mifelénk a költők, pedig akkor még vót. Ma csakugyan nincs. Ez abból is látszik, hogy a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság nem egész három és fél millió dinárral ,,támogatott' több mint ötven intézményt, kiadót stb., s ha ezt az összeget valaki összehasonlítaná az Exit bevételével - a kettőnek egyébként egymáshoz semmi köze -, leesne az álla. De nem esik le, mert nem tudja összehasonlítani. Arról ugyanis nemigen tudósítanak az újságok, hogy az Exiten és itt-ott másutt mennyi volt a bevétel.
De mi köze ehhez a szóban forgó omladozó emlékháznak? Szabad-e Gárdonyi nevét, emlékét egy napon említeni hasonló dolgokkal?
Ebben az ,,omladozó' időben örvendeztesse meg inkább a szívünket az, ami valóban örvendetes. Történetesen, hogy az Egri csillagok még mindig az egyik legkedveltebb, legolvasottabb magyar regény. Akkor, amikor vele egykorú vagy sok utána született nagy regényünkről kezd megfeledkezni a ,,hálás' utókor.
Jelenleg a tizenkilencedik kiadása van a birtokomban. Voltak korábbi kiadásaim is, elkallódtak, kölcsönadtuk, nem kerültek vissza. Ez nem a legtetszetősebb kiállítású. Megjelent a Móra Kiadó (Budapest) és a Kárpáti Kiadó (Uzsgorod, Ukrán SZSZK) közös gondozásában. 117 000 példányban! (Száztizenhétezerben)
Huszonegy évvel ezelőtt, amikor megjelent a tizenkilencedik kiadás, Ukrajna még szovjet köztársaság volt, és Ungvárt még csak Uzsgorodnak írhatták.
Nem tudom, azóta még hány kiadása látott napvilágot az Egri csillagoknak. Valószínűleg jó néhány. És arról sincs tudomásom, hogy az eddigi kiadások összpéldánya hány lehet. Bizonyára megközelíti vagy meg is haladja az egymilliót. Aligha van magyar könyvtár a világon, ahol nem volna megtalálható. (Hacsak itt-ott el nem csenték az olvasók. De hát könyvet lopni állítólag nem bűn.)
Gárdonyi tehát él. És sokan élnek belőle. A szóban forgó kiadás darabja Ukrajnában - Kárpátalján - 3 rubel 37 kopejkába került. Ha mind ott adták volna el, kis híján négyszázezer rubelt zsebeltek volna be érte, ami akkortájt igen nagy összeg volt!
Mennyit ,,zsebeltek be' eddig összesen a ki tudja, hány kiadásból? Mennyi lett ebből a kiadók tiszta jövedelme, haszna?
Elenyésző részecskéjéből fel lehetne újítani a bezárva omladozó Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot, az író szülőházát?
Végezetül tehát, ha semmi mást (nemzeti, kulturális stb. értékek, emlékek megőrzése), csakis a pénzt, a mindig hiányzót vesszük figyelembe, Gárdonyi abban az esetben is jócskán lekötelezte - kit is, a mindenkori kormányzatot? -, hogy ne hagyja bezárva, ne hagyja omladozni a helyet, ahol meglátta a csillagokat. Jócskán ledolgozta a szülőház fenntartási, tatarozási költségeit.