Könnyen megtörténhet, hogy a soron következő olimpiai játékokon már új szabályok alapján hirdetnek eredményt, s hogy nem egy, hanem - két győztes lesz majd. Pontosabban: ha két ökölvívó, birkózó vagy két csapat vív meg egymással, nem lesz vesztes, hanem mindkét ellenfél győzelmet ünnepelhet. Az ésszerű újítás ötletét pedig napjaink politikusai, hadvezérei, terroristái és pártvezérei adják, akik az utóbbi évtizedben törölték a vereség fogalmát, s csak győzelemről tudnak és hajlandók beszélni.
Sajnos, nagyon is jól emlékszünk még a NATO-bombázásokra, amikor lerombolták hidainkat, gyárainkat, lakóházainkat, hadseregünk kivonult Kosovóból, mégis az derült ki, hogy mi győztük le a NATO-t.
Még frissebb példa a libanoni háború, amely néhány hetes kegyetlen rombolás után nemzetközi nyomásra fegyverszünettel ért véget - és nem kis meglepetésre mindkét harcoló fél, Izrael és a Hezbollah is elégedett. Mindkét harcoló fél győzedelmesen - győzelmet hirdetve - vonult vissza. De így győzedelmeskedik éveken át az amerikai hadsereg Irakban, hogy a senkitől sem félő Észak-Koreáról ne is beszéljünk. Újabb találmány ez, a nagy átverések és hazugságok korszakában. Amikor a vereséggel is meg vagyunk elégedve. A Szerb Radikális Párt pl. eddig minden elnöki - és egyéb - választást elveszített, mégis mindig győzelmet ünnepelt. Ha a választási vereség kisebb méretű, mint előző alkalommal, akkor már egyenlő a győzelemmel. A válóperek esetében is valószínűleg két győztes lesz az elkövetkezőkben, ami azonban már közelebb van az igazsághoz, hiszen egy jól időzített válás igazából kettős győzelmet hozhat, amikor az ellenfelek egyformán elégedettek. Ebben az esetben azonban az igazi győztesek az ügyvédek.
A pálmát azért szerintem mégis a délszláv testvérháború vitte el, amelynek több győztese is volt egyidejűleg, ugyanabban az erőpróbában. Az utolsó nagy győztes Szerbia, amely Montenegró különválásának köszönhetően végre független állam lett. Az egészben talán csak egy kellemetlenség van. Az, hogy a sok győztes mellett azért mindig van egy vesztes is. Ez pedig - sajnos - a nép. A szavazó és adófizető polgárok. Helyettük mások ünneplik a győzelmet. Ugyanúgy, mint ahogyan az első világháborús vicc is utal rá: a falu dobosa naponta beszámolt a polgároknak a hadsereg nagy győzelmeiről. Pontosan említve, hogy az ellenfélnek mekkora vesztségei voltak. Mire egyszer rákérdez egy aggódó polgár, hogy: nekünk vannak-e vesztségeink és mekkorák? A hírközlő kisbíró erre röviden ezt válaszolja: a mi veszteségeinket a túloldalon dobolják ki.