Katalint a gyermek Jézus eljegyzi álmában

Katalin apja, az egyiptomi Alexandria pogány királya csak az ,,egy Istenhez, a kereszten függőhöz fohászkodva részesül gyermekáldásban. Katalin, az ifjú királylány már tizenhárom éves korában kitűnt kortársai közül műveltségével, okosságával. Miután fölserdült és megkeresztelkedett, megjelent neki látomásban a Szűzanya ölében a kis Jézussal, aki eljegyezte Katalint magának.
Maxentius császár (305--312) Alexandriába tett látogatásakor halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és keresztet vetve adta értésére, hogy keresztény. Bátran vallomást tett arról, hogy egyedül Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát. A császárnak tetszett Katalin okos beszéde, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A tudományukra hiú bölcselők azonban egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget, és ha hisznek, elnyerik az örök életet. Maxentius császár azonban Katalint is börtönbe vettette, majd halálra ítélte. A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér pallosa alá hajtotta.
A középkorban széles körben és nagyon bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a késő középkorban gyakran a kórházak, a betegek, az elesettek patrónájaként is megjelenik; s mert a börtönben oly sokáig kínozták, és volt ereje elviselni, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, molnárok, fazekasok, szövőlányok szintén segítségül hívták, valamint ő vigyáz a bányászokra, néhol a szűcsökre és a halászokra is. Istápolója ő a szegényeknek, ügyefogyottaknak, az árváknak, a vándoroknak és az idegeneknek is.
A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. A tizennégy segítő szent közé sorolják.
Házasságszerző szent; tűztől, árvíztől, boszorkányságtól ment meg. Molnár V. József néplélekrajz-kutató adatai szerint a délvidéki magyarság hiedelemvilágában jegyzik, hogy távol tartja tőlünk az árvizet, elűzi a szorongást okozó gonosz lelket; s távol tartja az elemésztő tüzet a testtől és a hajléktól egyaránt.
Neve ünnepén sok helyütt meggyfagallyakat tesznek egy vízzel telt edénybe, hogy karácsonyra kizöldüljenek, másutt kilenc különböző fáról törnek bimbóágat, s ha ezek kihajtanak szentestére, a család nagylánya hamarosan férjet talál. Katalin az új borral kezdődő zajos kisfarsang zárónapja. Ennek nyomán terjedt el a máig szokásban levő Katalin napi bálok tartása. A korábbi években névünnepe után sem lakodalmat, sem mulatságot nem tartottak nagyfarsangig.
Alexandriai Szent Katalin legendájában gyökerezik a mindannyiunk által ismert gyermekversike is, amellyel a katicabogarat biztattuk tovaröppenésre: Jönnek a törökök,/ Sós kútba vetnek,/ Onnan is kivesznek;/ Malom alá tesznek,/ Onnan is kivesznek;/ Tüzes piszkafával/ Kemencébe tesznek;/ Szállj el, szállj el, katicabogárka!