A Temerinre vonatkozó első írásos adat az 1332. évi pápai tizedlajstromban maradt fenn. Az akkori Temeri plébánosa: Lőrinc is szerepel a listán, ami azt jelenti, hogy Temerin templomos hely volt. A mohácsi vész után elnéptelenedett. A hódoltság alatt szerb családok lakták. A török kiűzése után az 1780-as években mintegy 170-200 szerb család élt itt.
Temerin magyar lakossággal való újratelepítése az 1780-as években kezdődött. 1783-ban a hívők felépítették kis templomukat. 1800-ban a szerbek áttelepültek a Sajkás kerületbe, miután 1798-ban Szécsen Sándor az udvartól megszerezte Temerint, mert nem akartak a földesúr jobbágyai lenni.
Templomukat is lebontották, és téglánként átvitték újonnan alapított falujukba. Helyükbe magyarok és kisebb számban németek telepedtek le.
Szécsen Sándor mint a helység kegyura 1804 és 1806 között felépíttette a mostani Szent Rozália-plébániatemplomot, amihez a lakosság közmunkával járult hozzá.
A templom barokk stílusban épült, teremtemplom, hármas tagolású, kórussal, az alatta levő bejárattal, hajóval és szentéllyel. A templomban a főoltárt Szent Rozália, a mellékoltárokat a Szentlélek, a Boldogságos Szűz Mária és Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelték.
Az 1848-49-es szabadságharcban a faluval együtt leégett a templom, 1854-ben állították helyre. 1860-as években Novák Antal plébános új oltárképeket festetett neves bécsi festőművészekkel. A templom belterének díszes kifestésére 1887-ben kerülhetett sor Zittl Róbert plébános idejében. A szentély boltívére Jakobey Károly festőművész Szűz Mária megkoronázását festette meg, a boltozatok rokokó stílusú ornamentikával vannak díszítve.
Az első világháború után csak a templom külső állagának megőrzésére volt lehetőség. 1946-47-ben ft. Vondra Gyula bátorságára és a hívek önfeláldozó segítségére volt szükség, hogy a templomot felújítsák. A boltozatokra Jézus életének legfontosabb jeleneteit Ruzsicska Pál festette, s a díszítésbe temerini amatőr festők is besegítettek.