Magyarország választ
Bár a pártok fogadkoztak, hogy a határon túli magyarok témája nem lesz a pártcsatározások eszköze a kampányban - de mint az várható is volt, ebből sem lett semmi. Az apropót erre Mikola István, a Fidesz MPSZ miniszterelnök-helyettese szolgáltatta a Fidesz kongresszusán, amikor arról vizionált, hogy a határon túli (a pontosság kedvéért: a Kárpát-medencében élő) magyarok magyar állampolgársághoz való jutása esetén húsz évig a Fidesz lenne hatalmon. Persze, a szocialisták le is csaptak erre az - őszintén szólva - elég nehezen értelmezhető mondatra, s mint hírlik, a 23 millió román munkavállalóval való riogatáshoz hasonló kampányba kezdtek Mikola kérdéses mondatának bejátszásával. (Zárójelben mindehhez azért tegyük hozzá, hogy e sorok írója nem ért egyet azzal, hogy a határon túli magyarság témáját ki kell vonni a kampányból, mivel meglátása szerint jelenleg ez az egyik olyan megoldásra váró nagy nemzeti kérdés, amelyet 16 év után végre megnyugtatóan illene rendezni. Az, hogy szavazatokat nem nagyon hoz, az elsősorban a magyar választópolgárokat kell hogy minősítse.)
Aztán a múlt héten a miniszterelnök drámai beszédben jelentette be, hogy titkosszolgálati értesülések szerint alvilági körök robbantani akarnak a hétvégére tervezett pártrendezvényeken, hogy belpolitikai válságot robbantsanak ki. Hogy az információnak mennyi valóságalapja volt, vélhetőleg sosem fog kiderülni. Mindenesetre kellemetlen helyzetbe került mind a szocialista kormányzat, mind a szlovák titkosszolgálat, s a Fidesz ezt ügyesen kihasználva félelemkeltéssel vádolta meg a regnáló hatalmat - elterelve ezáltal a figyelmet Mikola baklövéséről (s tegyük hozzá: a határon túli magyarokról).
Amúgy a kampányban lényegi változás nem történt, a Fidesz a gyógyszer- és gázáremeléssel, a 400 ezer munkanélküliről szóló adatokkal arról igyekszik meggyőzni a választópolgárokat, hogy rosszabbul élnek, mint négy évvel ezelőtt. Radikális adócsökkentést és 14. havi nyugdíjat ígér. A szocialisták viszont a Fideszt azzal vádolják, hogy mindez populista maszlag, nincs sok köze a lényeghez, s összehasonlítják az elmúlt négy évet az 1998-2002-es periódussal..
A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a HVG megrendelésére a múlt héten tette közzé a legfrissebb adatokat, melyek szerint a végletekig kiélezett a két párt versenye, pillanatnyilag 35-35 százalékon állnak. A felmérés szerint egy döntetlen eredménynél, viszont kétpárti összetételű országgyűlés esetében, vélhetőleg Orbán Viktor alakíthat kormányt. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy míg a szocialisták szavazóbázisa a nagyvárosokban, addig a konzervatívoké elsősorban a vidéken van, így az előbbinek több szavazatot kell összegyűjtenie egy képviselőhöz, mint a vidéken erős polgári oldalnak.
A mérleg viszont azonnal billen, hogyha a választási küszöböt átlépi az állandóan annak környékén ingázó SZDSZ. A liberálisok bekerülése esetében vélhetőleg marad a jelenlegi koalíció. A 3 százalékos támogatottsággal rendelkező MDF-nek a közvélemény-kutatók nem jósolnak sok esélyt az újabb négyéves mandátumhoz. A képet viszont megzavarhatja az a tendencia, amely a Nyugaton már régebb óta érvényesül. Nevesül: a választók nem feltétlenül a kedvenc pártjukra szavaznak, hanem szavazatukat egy leendő koalíció érdekében kölcsönadják. Magyarországon eddig ez a folyamat elsősorban a kis pártoktól a nagyok irányába tendált, viszont az idén elképzelhető, hogy fordulat áll be. Egy ilyen választói taktika elsősorban az SZDSZ-nek (és egyben az MSZP-nek) kedvezhet.
Terrorfenyegetettség ide vagy oda, mindkét párt megtartotta kampányzáró rendezvényét. Április elsején a szocialisták kezdtek az Andrássy úton. Az Index hírportál számítása szerint mintegy 37 ezren vehettek részt a hangzatosan a ,,Köztársaság barátai”-t vendégül látó rendezvényen. Meglepő volt viszont, hogy Gurcsány Ferenc jó rétori képességei ellenére gyakorlatilag egy üres beszédet mondott el, amiben ,,választópolgárok százezreiről, millióiról” és az új magyar baloldalról vizionált, lényegi elemek nélkül. Másnap a Kossuth téren a Fidesz tartotta meg a Szolidaritás napját, s hasonlóan a négy évvel ezelőttihez, a Parlament előtti tér és környéke megtelt az emberekkel - a polgári tábor tehát most is jobban tudta a híveit az utcára vinni, mint a bal. Orbán Viktor beszéde szintén nem a választási ígéretekről szólt, s ezen sorok íróját a jobboldali politikus beszéde inkább a Nagy Imre újratemetésekor elmondott gondolatokra emlékeztette. A Fidesz elnöke elsősorban a demokrácia gondolatkörére fókuszált, s kikérte magának, hogy azok védelmezzék a köztársaságot, akik két évtizede még a népköztársaságra esküdtek.
Mindent összevetve, jelenleg csupán annyi biztos, hogy a most vasárnapi első forduló részvételi aránya várhatólag nem éri el a négy évvel ezelőttiét. A többi kérdéses. Vasárnap (majd két hét múlva újra) vélhetőleg az egész Kárpát-medencében a magyarság nagyobbik része (akár a régi szép időkben a nemzeti tizenegy mérkőzésein) a televízió mellett fogja várni az eredményeket. Ha ebből a szempontból nézzük, nem is rossz dolog ez, hiszen valami újra egybe-, összeköt minket. Csak már jó lenne, ha egyszer nem magunk ellen, hanem magunkért szurkolnánk...