Ezek miatt a hús nemcsak egyedfejlődésünk folyamatában járul hozzá növekedésünkhöz, fejlődésünkhöz, hanem az evolúció során is jelentős szerepet töltött be táplálkozásunkban, és részben meghatározta az ember életmódját is. Lehetővé tette testméretünk növekedését, majd az emésztőrendszerünk is alkalmazkodott hozzá. Emellett a vadászat őseink együttműködését eredményezte a természettel. Számos pozitívuma mellett manapság a megnövekedett húsfogyasztás összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, a rák és a cukorbetegség kialakulásával is. Egyes vizsgálatok szerint a friss hús önmagában nem tartalmaz rákkeltő anyagokat, hanem azok az elkészítése során keletkeznek. Fontos azonban hangsúlyozni azt a tényt is, hogy a fent említett egészségügyi problémák létrejöttében ugyanilyen fontos szerepet tölt be a mozgásszegény életmód is. Tehát nem kellene mindent a húsok számlájára írni.

Amíg régebben csak hetente egy-két alkalommal és ünnepekkor került hús az asztalra, addig manapság az ipari állattenyésztés hatalmas termelése révén az átlagembernél jóformán a nap minden étkezésében megjelenik valamilyen formában. Globális szempontból a húsfogyasztás az elmúlt négy évtizedben megháromszorozódott, csak az utolsó tíz évben 20%-kal nőtt. A fejlett országokban pedig duplaannyi hús fogy, mint a fejlődőkben. A húsfogyasztást és az állattartást ellenzők minden eszközt megragadnak arra, hogy elrettentsék az emberiséget a jelenkori és a jövőbeli húsevő életmódtól. Elmondásuk szerint a hús az egyik legnagyobb környezeti kihatású élelem, az állattenyésztés jelentős terhet ró a környezetre, ami három dimenzióban nyilvánul meg: a természeti erőforrások fogyása, a klímaváltozáshoz való hozzájárulás és a környezet szennyezése. Persze erről végtelenbe nyúló vitákat lehetne folytatni. Sőt mi több, a húsfogyasztás élettani szükségességével kapcsolatos tudományos ismeretek terén az egészségügyi szakemberek véleménye sem egységes, és itt kell hangsúlyozni az ipari állattenyésztés környezetének jellemzőit is. Amíg korábban vadászattal, halászattal, majd háztáji állattenyésztéssel gondoskodtak az emberek a húsforrásukról, manapság a legtöbb társadalomban hatalmas ipari állatfarmokon tenyésztik a jószágokat. Ez esetben a húsok egészségügyi minősége és biológiai értéke között óriási különbségek vannak. Nem beszélve a gasztronómiai élmény hatásfokáról. Nem mindegy például, hogy egy csirkepörkölt alapanyaga az ipari baromfitelepről vagy egy háztáji, tanyasi gazdaságból származik. Teljesen más ízvilágról, beltartalmi értékekről és egészségügyi mutatókról beszélhetünk.

Mennyi húst esznek a világban, és hol vagyunk mi?

Ahogy az elmúlt esztendőkben, úgy a következő évtizedben is Kína lesz a legfontosabb húspiac. A világ legnépesebb országában eszik meg a világszerte elkészülő hústermékek harmadát, és a kínai fogyasztók adták az elmúlt húsz év dinamikus globális keresletbővülésének a körülbelül 35%-át! Tehát a kínai húspiac minden tekintetben és minden húsféleség esetében keresleti piacnak számít. Ezt fontos tudni, amikor országunk kiviteli lehetőségeit mérlegeljük. Ám az egy főre eső fogyasztás Kínában még mindig csak feleannyi, mint a rekorder USA-ban, ahol 2022-ben 114 kg volt. Kínában ugyanis sok húst enni státuszszimbólum, és vélhetően az is marad az elkövetkező évtizedben.

Észak-Amerika mögött az európai fogyasztók foglalnak helyet. Európában is növekszik a húsfogyasztás, globális szinten 1961 óta szinte 20 kilóval emelkedett. A legtöbb húst Európában a spanyolok eszik, 94 kg-ot, őket az izlandiak és az osztrákok követik 90 kg feletti fogyasztással. Magyarország e tekintetben a 65, illetve Szerbia az 53 kg-mal a középmezőnyben helyezkedik el. A húsfogyasztás egész Nyugat-Európában 80 kilogrammos átlag fölött van. Az elfogyasztott húsféleségek a táplálkozási szokások fajtájának függvényében változnak szerte a világban. A szarvasmarha és a birka iránti kereslet csökken, míg a disznó és a szárnyas iránti nő.

De nem csak a kontinensek és az országok között vannak különbségek. A társadalmi státusz is nagymértékben befolyásolja, ki mennyit és melyik húsfajtákból fogyaszt. A nyugati világban a jövedelem és az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan ma már csökken a húsfogyasztás. A fejlődő országokra viszont éppen ennek ellenkezője igaz, ott a húsevés a gazdagság szimbóluma. Ezért a szegény államok gazdagjai nem vásárolnak kevesebb húst, mint a fejlett országokban élők átlaga. Általában az is igaz, hogy a fiatalok és a nők kevesebb húst esznek, mint a férfiak. A fejlett világban különösen nagy az eltérés: a férfiak kétszer annyit fogyasztanak, mint a nők. A gasztronómiai hagyományok a világ legtöbb államában kedveznek a húsfogyasztásnak. A fejlett országokban leginkább ennek tudható be, hogy a környezetvédelmi, állattartási és egészségügyi fenntartások ellenére sem csökken jobban a húsfogyasztás.

(Folytatjuk)