Bármely közösség, így a nemzeti közösség szétforgácsolásának, megsemmisítésének is egyik lehetősége, ha a közösséget összefogó kultúra hajszálgyökereit feldúlják, összezavarják szokásvilágát, megfosszák őket múltjuktól, nyelvüktől, hitüktől, épített örökségüket lerombolják, vagy akár védetté nyilván...
- A könyvben fény derül arra, hogy a Katolikus Egyház részese annak az összeesküvésnek, amellyel a Jézus Krisztusról szóló igazságot eltitkolják. A Vatikán hazugságra alapozta tevékenységét, és hatalma megőrzése érdekében nem ismeri el a könyvben felsorolt tényeket. A bírálók a könyvet állítólagos történelmi tévedései miatt marasztalják el - mondja az olvasásra buzdító szerb ,,intelligencia'. Nem maradnak el mellettük azonban a magyar ,,felvilágosultak' sem. A Svetozar Markoviæ Gináziumban a matematikusok találkozójára csalogatták a közönséget azzal az álságos hitegetéssel, hogy tudományos választ kapnak a da Vinci-kód titkára. A tanácskozáson persze már teljesen mellékes szerepet kapott a csalétekül bedobott ,,kód', de sajnos az sem hangzott el, hogy a könyv, a da Vinci-kód minden tudományos és valóságalapot nélkülöz.
A könyv szerint a megfejtéshez a Leonardo da Vinci képeiben elrejtett kódok vezetnek. Például az Utolsó vacsora című festményén a Jézus mellett ülő figura nem férfi, hanem nő, mégpedig Jézus felesége (!), Mária Magdolna. Az alapmotívumot követően az író, Brown összevegyíti a mítoszokat a valósággal, a titkos rendeket, Jézus és Mária Magdolna kapcsolatát, a Szent Grált és mai korunk mindennapjait, a tudományt, a matematikát. A könyv, bár fikció, az ember hajlamos ennél többet is beleképzelni, valóságos leleplezésként megélni. A bűnügyi regény szerint a Szent Grál maga Mária Magdolna, aki gyermeket szült Jézusnak. Utódaik a mai napig köztünk élnek.
A római katolikus kereszténységre mért csapások mellett a krimi az Opus Deivel, a hagyományokhoz szigorúan ragaszkodó, a keresztény értékeket a mindennapi munkában is megélő világi hívek csoportosulását támadja. Amennyiben írói vénája és igénye engedné, ezen az érintkezési ponton akár Umberto Eco olasz íróval is összehasonlítható lehetne, akinek irodalmi világhírét A rózsa neve című regény hozta meg. Ez a könyv is látszólag a titokzatosnak vélt egyház belső világáról rántja le a leplet. Eco azonban műalkotását nem akarta dokumentumregényként kezelni, és amikor megírásának motivációiról kérdezték, nyíltan kimondta: ,,Meg akartam ölni egy szerzetest.' Ezzel szemben Brown a dänikeni tudományosság módszerével sorjázza fel kiötlött ,,dokumentumait', amelyekkel, úgy tűnik, az értékektől elrugaszkodott embertömegek körében visszhangra talált. A megasztárkultúra szintjére züllesztett korunk értékrombolói, a kommunista párt kiötlötte államalakulat összeomlásával talaját vesztett bal-liberálisok most agresszív támadással lendültek bele minden téren a nemzeti és keresztény értékek eltiprásába. A legképtelenebb hazugságokat is tényként tálalják, mint teszik azt a kumroveci pártiskola szellemiségén nevelkedett délvidéki magyar újságírók, és értelmiségiek is, akik a ,,leleplezés' szándékától megrészegülten Júdást, az árulót evangéliumíróként mutattak be. Tetteikben egyetlen cél hajtja őket, hogy a keresztet kitépjék, és fordítva döfjék a földbe, mert csak a nemzeti hovatartozás érzésétől és hitétől, a kereszttől megfosztott ember válik kiszolgáltatottá, manipulálhatóvá annyira, hogy érdekeiket szolgálja.