1989 decemberében született Csantavéren. Középiskolai tanulmányait Szabadkán végezte. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének elvégzése után Szabadkára költözött, és rendezőasszisztensként, súgóként, ügyelőként dolgozott a szabadkai Népszínház Magyar Társulatánál. A Szab-way Színházi Szervezetnél művészeti titkárként és közönségszervezőként tevékenykedett, valamint összművészeti esteket szervezett és moderált. A Magyar Szó napilap Képes Ifjúság és Jó Pajtás nevű mellékleteinek külmunkatársa. 2017 júniusában jelent meg az első verseskötete A pusztítás reggelei címmel a Forum Könyvkiadó gondozásában, majd ezt követte a Hosszú 2020-ban, illetve a Moldva címet viselő kisregénye, mely 2025-ben látott napvilágot. Irodalmi munkásságát 2017-ben a magyarországi Irodalmi Jelen költészeti díjával, 2019-ben pedig a Sinkó Ervin Irodalmi Díjjal ismerték el. A Moldva című kisregényét beválogatták a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj tízes listájába. Több irodalmi ösztöndíj támogatását sikerült elnyernie a kötetei megírásakor.

A Híd Kör tagjaként műhelymunkákat vezetett a fiatal tollforgatók számára, és ma is dolgozik azon, hogy a vajdasági magyar irodalomnak legyen utánpótlása. A szerkesztésben is több alkalommal kipróbálta magát, Ladik Katalinnal együtt közösen szerkesztették a költőnő Idővitorla című kötetét, több alkalommal szerkesztette a Gion Nándor Novellapályázat antológiáját, valamint a Híd fiatal alkotók számának társszerkesztőjeként is tevékenykedett.

Két alkalommal is második helyezést ért el a Gion Nándor Novellapályázaton.

2019-ben a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete neki ítélte oda az év pályakezdő újságírójának járó díjat.

2022-ben különdíjas lett, 2023-ban második, 2024-ben pedig első helyezést ért el a Közegellenállás riportpályázaton.

A Hét Napban megjelent írásai közül több is jelölt volt a Média a Családért díj versenyében.

2026-ban elnyerte a Sziveri János-díjat