Az ősz mindig is maratonokban gazdag évszak volt, ilyenkor ugyanis nincs már túl meleg a futáshoz, és még a téli időjárás sem hátráltatja a sportolni vágyókat. Magyarkanizsa és Szabadka után vasárnap Topolyán rendeztek maratont.
A futni szeretők számára példakép lehet Szkenderovity Pál, aki 1922-ben született, és huszonnégy évesen a katonaságnál vett részt első futóversenyén, a futás pedig olyannyira a szenvedélyévé vált, hogy nyolcvankét évesen még maratonokat futott — egyébként nyolcvannégy éves korában hunyt el. Nem riadt meg a 90 km-en felüli távoktól sem, kitartása és állóképessége tette őt naggyá és ismertté. Az ő tiszteletére szervezik meg minden évben a topolyai emlékmaratont, melyet az idén is a városnapi rendezvények keretében tartottak meg immár tizedik alkalommal. A szép idő kedvezett a futóknak, így a 10.15-kor kezdődő verseny gond nélkül folyt le. Elsőként a szeniorok rajtoltak el, akik a Mezőgazdasági Iskola melletti sportcsarnoktól Bajsáig, majd pedig vissza futottak, így 13 kilométert tettek meg. Harmincöten vettek részt ezen a távon, a legjobb eredményt a kúlai Bruner Miklós érte el, 48 perc és 13 másodperc alatt jutott a célba. A hölgyek közül az óbecsei Kalapos Karolina bizonyult a legjobbnak, aki tavaly második helyezést ért el. Ebben a kategóriában a legfiatalabb versenyző a mindössze húszéves Hagymás Szabolcs, ő a dobogó harmadik fokára állhatott fel, a legidősebb részvevő pedig a hetvenéves Sárközi Árpád volt.
A felnőttek rajtja (a szerző felvételei)
Az indulók 15 kategóriában mérhették össze a kondíciójukat, hiszen a futóverseny az iskoláskor előttieket, az általános, illetve a középiskolásokat is várja. A kisebbek 100, 400 és 600 métert, a középiskolások pedig 1500 métert futhattak.
A rendezvény egyik fő szervezője, Szkenderovics Pál lánya, Szkenderovics Éva elmondta, hogy a Topolyai Sportszövetség tíz évvel ezelőtt döntött úgy, hogy az emlékmaratonnal fejezi ki tiszteletét a maratonista előtt.
— Édesapám a katonaságnál kezdte el a sportolást, ott kapott kedvet hozzá, így később az egykori szabadkai sportklub, a Radnički versenyzője lett. Leginkább az 5000 és a 10 000 méter, a fél- és a nagymaraton távját tette meg. Ötször vett részt a Bécs—Budapest-versenyen, és valóban elmondható, hogy nincs olyan európai ország, ahol ne képviselte volna az egykori Jugoszláviát, valamint a mai Szerbiát. Teljes mértékben a sportnak élt. Sokat köszönhetünk Topolya Községnek meg a Helyi Közösségnek, és még többet a város polgárainak, valamint a támogatóknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre az emlékmaraton.
A Topolya—Bajsa távot megtett versenyzők, avagy a szeniorok
