A Magyar Percek jelenlegi szerkesztősége

A Pancsovai Televízió Magyar Percek műsorának szerkesztősége március hó első szombatján szerény alkalmi ünnepséget rendezett az 500. adása alkalmából. A vendégek között természetesen a műsor korábbi munkatársai is jelen voltak. Az összejövetelhez a külvárosi Tamási Áron Székely--Magyar Művelődési Egyesület társszervezésében a belvárosi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület székháza adott otthont, az eseményen pedig nemcsak a lokális tévéház szerb, szlovák, román és macedón szerkesztősége, illetve az antalfalvi községi televízió magyar stúdiója képviseltette magát, hanem a tartományi, ún. kettes csatorna forgatócsoportjával érkező magyarszósok, sőt a Duna Tv stábja is. Nagy példamutatással mindazoknak, akik -- puritán tömörséggel szólva -- egyszerűen el sem jöttek!
A Temes-parti kisváros tévéházának magyar szerkesztősége egyébként 1999. karácsonyán kezdte meg munkáját Ivan Zafirović és Pál János kezdeményezésére, mindenekelőtt a pancsovai tévéház, a városi önkormányzat és Magyarország segítsége, valamint a pluszmunkát aprópénzért is vállaló leendő ''percesek”-nek köszönhetően. Akik idővel nemcsak ''küzdőtársak”, hanem egymás tanítómesterei is lettek. Műszaki szempontból a tovaszállt tizenkét esztendő, sajnos, lényegesen megkurtított műsorszórási frekvenciát és tizenkét főről háromra zsugorodott ''felállás”-t is eredményezett. Erkölcsileg ellenben annál többet, hiszen a heti rendszerességgel jelentkező félórás műsorok nemcsak a dél-bánsági magyarság örömét, bánatát és annak az Úrba vetett reménykedését továbbították a tömb és --bizonyos humán csatornákon -- az anyaország felé, hanem az ''odaföntről és odaátról”, vagyis a felőlük érkező bátorító szavakat is. Ünnep volt a tizedik adás, és ünnep a hertelendyek Emlékotthonában 2003-ban megejtett századik is, amely utóbbiról ugyancsak készült felvétel. Mintegy intésül a reméltnél gyorsabban felejtőknek. Buzdításul továbbá a jelenkor zászlóvivőinek, akikhez Balassa Julianna egykori, hivatalosan a 444. adás után leköszönt főszerkesztő asszony ünnepi visszaemlékezését kiegészítendő, Nikowitz Oszkár nagykövet úr is intézett néhány gondolatot. Elismeréssel adózva az ünneplő stúdió munkatársainak nemzet- és kultúramentő munkájáért, és hangsúlyozva, hogy magyar nyelv nélkül bizony magyar önazonosság sem létezhet.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével nt. Halász Béla hertelendyfalvi tiszteletes úr és ft. Erős Mihály verseci esperesplébános is, alkalmi köszöntőt pedig Nada Berkuljan, a városi képviselő-testület tájékoztatási tanácsosa, Nevena Simendić, a pancsovai tévéház volt fő- és felelős szerkesztő asszonya, továbbá a Szlovák Matica elnöke, valamint Nagy Éva, az ünnepelttel egyívású szlovák stúdió szerkesztő asszonya hozott.
Az ünnepi műsor moderátori szerepét Halász Zsuzsanna tiszteletes asszony töltötte be, Kerekes Emília szólóénekkel mutatkozott be, Reményik Sándor Az Ige című versét Nagy Mónika, Tóth Elemér Vers az anyanyelvről című költeményét Király Tímea tolmácsolta. A program, illetve az azt követő kötetlen társalgás népzenei hangulatát a helyi Csörömpölő zenekara, illetve Erős Mária székely varrottasai és kézimunkái biztosították. Bemutatták továbbá a régi melódiára hagyatkozó műsor új főcím-bejátszását, melynek szerkesztését Domokos László vállalta.