Ha a mentáról van szó, akkor sok esetben a fodormentáról beszélnek. Érdemes tudni, hogy a menta mintegy 3500 fajt foglal magában, és az árvacsalánfélék családnak a tagja. Tehát jó néhány gyógynövénynek, illetve fűszernövénynek a rokona. Idetartozik a citromfű, a zsálya, a csalán és a tikfa is.
A mentha — mert így is mondják, mivel ez a tudományos neve — nemzetségén belül is van még több faj és hibrid is. A mentafajok közül a legismertebb a bors- és a fodormenta. Persze léteznek még más mentafajok is, mint az alma-, marokkói, csombor-, ló-, piros, japán, macska-, fürtös, folyóparti, mezei és vízi menta is.
Ennek a növénynek a gasztronómiában is van szerepe. Nagyon kellemes az illata, és már messziről lehet érezni. Az íze frissítő, egy kicsit hűvös utóíze van. Ha leszedjük a leveleket, akkor azonnal fel kell használni, vagy néhány napig hűtőben is tárolhatjuk. Akár jégkockában is fagyasztható. Fel lehet használni teákhoz, italokhoz, szirupokhoz és zselékhez, valamint fagylaltokhoz és gyümölcssalátába is. Észak-Afrikában a mentateát tuareg tea néven szokták fogyasztani, és nagyon fontos része az egész napnak. Angliában a báránysülthöz készítenek mentaszószt, de nagyon jó a halhoz is. Finom turmixok is előállíthatók belőle. Nagyon jól illik a sárgabarackhoz és a sárgadinnyéhez. Mentakrémlikőr is létezik, mely zöld és fehér változatban is létezik, és nagyon sok koktélnak az alkotóeleme.
A marokkói mentát az egyik legfinomabbnak tartják, ráadásul a kert csodálatos éke is lehet, hiszen nagyjából 60 centiméter magas, a bokros növekedésű, rózsaszín, ajakos virágait pedig nyár végén hozza. Remekül tűri a hideget, így ha egyszer elültetjük, minden nyáron élvezhetjük a marokkói menta frissítő ízét és illatát italainkban, ételeinkben egyaránt. Ha létezik olyan növény, amelynek ültetését kezdő kertbarátoknak vagy kertkedvelő gyermekeknek is jó szívvel ajánlok, akkor az a menta, hiszen hasznos, könnyen gondozható, növekedése látványos, levelei pedig számtalan különböző módon felhasználhatók.
A menta hosszú évszázadokra visszanyúló történetét számos forrás, mítosz említi. Eredete egy mitológiai történet szerint Plutóhoz, az alvilág istenéhez kötődik, aki szerelembe esett egy nimfával, Minthével. Pluto felesége erre féltékenységében növénnyé változtatta Minthét.
A mitológia szerint a Szentföldről került Görögországba a növény, a Szentírásban is találhatunk róla említést, sőt bibliai írások a mentát mint a régi Palesztina adófizetési eszközét jegyezték fel. A menta jótékony hatása már az egyiptomi, római és görög társadalmakban is ismert volt. A XVIII. századra Európában és Észak-Amerikában közismert gyógyszer lett, Észak-Afrikában és az arab világban pedig máig nagy hagyománya van gyakori fogyasztásának.
A görög mitológia alvilágában, a Tartaroszban folyik a Könnyek folyója, a fekete Kokytos, melyen keresztül csupán az alvilág révészének, Kharónnak a csónakján vezet át az út. A folyamnak, ahogyan minden jelentősebb víztömegnek, lakója, gazdája is akadt, a hagyomány szerint itt élt Minthe, a folyami nimfa, Ókeanosznak, a világóceánnak a lányunokája. Minthe egy nap felkeltette Hadésznak, az alvilág urának a figyelmét, és az isteni lények között hamar szerelem szövődött. A kapcsolat nem maradhatott sokáig rejtve az alvilág királynéja, a becsaphatatlan Perszephoné előtt, aki féltékenységében megölte, és ezer darabra szaggatta a folyami nimfát. Hadész, miután szerelmét sem megmenteni, sem feltámasztani nem volt képes, illatos virággá változtatta a Könnyek folyamának nimfáját, hogy ahol kihajt, illatával megédesítse és felfrissítse a levegőt.
A menta a gyógyhatásának és a korai, egyiptomi termesztésének köszönhetően az ókor egyik meghatározó fűszere lett. Idősebb Plinius leírja, hogy a római temetési rítusokban milyen szerepet töltött be a füstölőként felhasznált menta, de arról is említést tesz, hogy a belőle készített főzet a fejfájás ellen is hatásos. A görög mitológia alapozta meg számára az antik halhatatlanságot, Egyiptom megörökítette gyógyító tulajdonságait, Rómában helye volt a ceremóniákban és a gyógyszertárakban, a középkori Európa pedig ugyancsak felfigyelt a friss illatú növényre. Nemcsak gyógynövényként, de fűszerként is használták, számos étel ízébe került némi frissesség a menta által. A kora újkori Európában a növény minden részét hasznosnak vélték. Az 1500-as évek végéről származó étrendkönyvek szerint a menta leve hatásos volt a mérgezés ellen, nyersen fogyasztva a jó vérkeringést segítette elő. Porrá őrölt változatáról úgy gondolták, hogy segíti a gyomorban lévő férgek elpusztítását, és tejjel keverve még csecsemőknél is használható volt erre a célra. Egyesek úgy vélték, hogy a mentának még ennél is nagyobb erényei vannak: Tobias Venner orvos 1620-ban azt írta, hogy a vörös kerti menta és a fodormenta kiváló illata „nagyon megnyugtatja az agyat és a szellemet, felpezsdíti az érzékeket, különösen jó az emlékezetnek, és felvidítja a szívet”. Azt tanácsolta, hogy azok, akik életüket tanulással, tudományok művelésével töltik, rendszeresen szánjanak időt a menta illatának élvezésére, hiszen ez elősegíti őket az övéhez hasonló szellemi munkálkodásban.
Fürtös menta: A Bükk hegység jellegzetes baktériumölő és légúttisztító gyógynövénye. Kiválóan alkalmas a megfázásos és a légúti megbetegedések megelőzésére, gyógyítására. Az immunrendszer erősítésére napi egy csészével rendszeresen fogyasztható, az őszi-téli hónapokban különösen ajánlott a teája.
Macskamenta: A macskák imádják, számukra szinte afrodiziákumként működik, édeskés, de mégis citromos illatú. Az, hogy szinte euforikus őrületbe kerülnek tőle, a növény nepetalakton nevű vegyületének köszönhető. A különleges összetevői azonban az emberi szervezetre is jótékonyak. Nyugtató hatásáért a nepetalakton és a nepetalinsav vegyületei a felelősek. Csökkenti az ideges gyomor és bél panaszait, oldja a nappali feszültséget és elősegíti az elalvást. Enyhe görcsoldó, így mérsékli a szorongásos fejfájást és az izmok feszülését is. Kutatások szerint némi antidepresszáns hatása is van. Enyhe fájdalomcsökkentő képessége ugyanezen összetevőire vezethető vissza. Fogyasztását fájdalmas menstruáció esetén is javasolja a szakirodalom.
Vízi menta: Levelei gyulladáscsökkentő, antiszeptikus, görcsoldó, összehúzó, karminatív, epehajtó, izzasztó, hánytató, hűtő, serkentő, gyomorerősítő, tonizáló és értágító hatásúak. A levelekből készült teát hagyományosan láz, fejfájás, emésztési zavarok és különféle kisebb betegségek kezelésére használják. Szájvízként és gargalizálószerként is használják torokfájás, fekélyek, rossz lehelet stb. kezelésére. A leveleket a növény virágzásakor szedik le, és későbbi felhasználásra megszáríthatók.
Váljék egészségükre!
