A tanévkezdés diáknak és tanárnak is mindig új kihívás, megpróbáltatás, de megújulás és új lehetőség is. Az elmúlt néhány évben számos változást tapasztalhattak az oktatásügyben dolgozók és a tanulók is, melyek fokozott rugalmasságot igényeltek minden érintettől. A digitális felületek előtérbe kerülésétől az oktatási tartalmak hatékony átadásáig nagyon sok minden szóba kerülhet, de kétségtelen, hogy csak kellő motiváltság eredményezhet produktív, értéket teremtő, pedagógus és tanítványai közötti együttműködést. Ennek kapcsán dr. Vass Vilmos neveléstudományi szakembert, a Budapesti Metropolitan Egyetem habitált docensét kérdeztem.
* Több mint negyven éve kezdte pályafutását a köz- és felsőoktatásban, előadóként, kutatóként végigkísérte az oktatási rendszerben ez idő alatt történt változásokat. Mit tudna mondani erről, mi minden változott pályakezdése óta az oktatásban?
— A lényeg, hogy a változások egyre gyorsabban zajlanak az oktatás világában is. Ezek nemcsak a sebességük miatt érdekesek, hanem azért is, mert egy egyre kiszámíthatatlanabb és összetettebb világban élünk, ahol keressük a kapaszkodópontokat. Viszont örvendetes az utóbbi négy évtizedben, hogy egyre gyakoribbak a különféle szakmai és szélesebb társadalmi diskurzusok az oktatásról, illetve az iskola szerepéről. Természetesen az erősödő digitalizációt figyelembe véve manapság egyre több változásnak lehetünk szemtanúi. Mindezekre a változásokra az iskolák általában kétféle módon szoktak reagálni. Az egyik zár, a másik pedig nyit. Az az iskola, amelyik zár, illetve elszigetelten gondolkodik, az tudatosan nem reagál a változásokra, és nagyon komolyan számít arra, hogy törvények, tankönyvek és tantervek segítségével fog boldogulni. Az én ars poeticámhoz viszont sokkal közelebb áll, amikor az iskola nyit.
* Tudja-e követni a jelenlegi oktatási rendszer a megváltozott körülményeket, illetve alkalmazkodik-e a tanulók megváltozott igényeihez?
— Amelyik iskola nyit a változásokra, az abban gondolkodik, hogy milyen is a XXI. század iskolája. Valójában nincs új a nap alatt, mivel az ókori görög mintára kialakított római iskola, avagy a ludus alapjelentése: játék. Ahhoz, hogy fel tudjuk venni a lépést a változásokkal, két szintet kell fejlesztenünk, az egyéni és a közösségi szintet. Az egyéni egy nagyon elmélyült önismeretet és személyiségfejlesztést igényel. Közismert tény, hogy a legnagyobb eredményességi faktor egy iskola életében a pedagógus személyisége. Egy felkészült pedagógus a diákokat egyénileg ismeri meg és térképezi fel, illetve mindent megtesz annak érdekében, hogy az önismeret ne csak a pedagógusnál fejlődjön, hanem a diákoknál is.
* Kutatási területei a kompetenciafejlesztés pedagógiája és a kreatív gondolkodás. Hogyan alkalmazhatóak a gyakorlatban mindezeknek az eredményei?
— A jó hír, hogy a kreatív gondolkodás fejleszthető. Vannak természetesen kreativitást mérő tesztek, viszont ezeknél sokkal meghatározóbb az a fejlesztési folyamat, amelyről például Csíkszentmihályi Mihály kreativitásról szóló könyvében olvashatunk. A kreatív gondolkodás fejlesztésében a megismerésen és a diagnosztikán kívül talán az a legfontosabb, hogy az eredendően gyermeki kíváncsiságot, avagy a kérdések sorozatát, hogyan tudjuk támogatni az iskolában.
* Milyen pedagógiai innovációk bevezetését könyvelhetjük el eredményesnek az oktatásban?
— Báthory Zoltán Tanulók, iskolák, különbségek című könyve, mely három kiadást megélt, nagyszerűen mutatta be a differenciális tanításelmélet lényegét. A könyv a differenciális pedagógián belül meghatároz motiváló módszereket, melyeket a pedagógusok az utóbbi évtizedekben több-kevesebb sikerrel igyekeztek adaptálni vagy alkalmazni. Ilyen elsősorban a játék, a csoportos-interaktív tevékenység, a vita, a drámapedagógia és nem utolsósorban a kutatás-felfedezés.
* Honlapján John Dewey-t, az amerikai oktatási rendszer megformálóját idézi: „Talán a legnagyobb pedagógiai téveszme az a vélemény, hogy az ember csak azt tanulja meg, amit megtanítanak neki. A mintegy mellékesen elsajátított tartós attitűdök, kedvtelések és ellenszenvek gyakran sokkal fontosabbak, mint a nyelvtanórák, földrajzórák vagy a megtanult történelmi tények. Mert alapvetően ezek az attitűdök számítanak később.”
— Igen, és mindezek mellett John Dewey még azt is mondta, hogy a tanulás nem felkészülés az életre, a tanulás maga az élet. Sajnos azonban nem elsősorban ez az életszerűség, illetve a fentiekben említett játékosság vagy a kreativitás jellemző a mai iskolákra.
* Mit tudna tanácsolni a tanévkezdés apropójából, ami megszívlelendő tanárnak és diáknak egyaránt?
— Szent-Györgyi Albert szavait ajánlanám figyelmükbe: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.” Szóval én személy szerint azt kívánom diáknak és tanárnak, hogy az öröm, az izgalom, illetve az alkotás legyen a meghatározó ebben a tanévben.
