A mezei zsurló (Equisetum arvense) virágtalan, ivartalanul, spórával szaporodó, évelő növény, mely szinte a világ minden táján őshonos. Kutatók szerint a Föld egyik legrégebbi növényéről van szó. Jótékony hatásai révén már az ókorban is ismerték és használták, majd később, a középkorban is fontos szerepet kapott a gyógyításban. Emlegetik bábaguzsaly, kannamosófű, békarokka, zsurlófű, cindrót, sikárlófű, ólomsimító, surlófű néven is, és bizony a mezei zsurló hatásai az elnevezéseihez hasonlóan igen sokfélék.

Főzete vizelethajtó, vértisztító, vérzéscsillapító, sebgyógyító hatásáról ismert. Sajnos nagyon könnyen összetéveszthető két közeli, de mérgező rokonával, a mocsári és a — védett státuszú — téli zsurlóval. A mezei változat hazánk egész területén megtalálható, főleg a nedves, homokos talajt szereti, nagy számban terem folyóvizek mentén, árterületeken, hegyvidékek nedves szántóföldjein. Mivel taposásra törik, a legelőkön nincs tömegesen. A mezei zsurló a mérsékelten vizes területek növénye, szemben a mocsári zsurlóval, mely vizesebb helyeken található.

A növényben rengeteg szilícium és kovasav van — ez utóbbi valójában szintén egy szilíciumot tartalmazó vegyület. A szilícium az oxigén után a második leggyakoribb elem a földkéregben, teljes tömegének negyedét alkotva. Leggyakrabban kavics, agyag, homok vagy kvarcok formájában találkozunk vele, de a számítástechnikában is pótolhatatlan alapanyag. Ami viszont a szilícium — és ezáltal a mezei zsurló — legérdekesebb tulajdonsága számunkra, hogy a szilícium az emberi szervezet számára is létfontosságú nyomelem. Egy átlagos felnőtt ember testében 1,4 g található belőle, és elsősorban a kötőszövet felépítésében nélkülözhetetlen — éppen emiatt fontos a mezei zsurló hatása az egész testre. De nem csak a kötő- és támasztószövetek struktúráját alakítja, a bőr mellett jelen van a porcokban, csontokban, az erekben, a légcsőben, az inakban és még a szemben is, de főként a körmöket, a hajat, a porcokat és a kötőszövetet regenerálja. Ha a szükséges mennyiségben található meg a testünkben, akkor mutatkozik meg a mezei zsurlóban levő szilícium hatása, vagyis maradéktalanul be tudja tölteni fontos szerepét a körmök, a haj és a bőr egészségében. Mivel testünk nem állítja elő — ráadásul a test öregedése során a bőr, a véredények és a fő verőér szilíciumtartalma még erősen csökken is —, a szilícium pótlása elengedhetetlen.

A svájci Künzle tisztelendő azt mondja, hogy egy bizonyos kortól minden embernek naponta egy csésze zsurlóteát kellene fogyasztania kúraszerűen. Eltűnnének a reumás, köszvényes és idegfájdalmak, egészséges lenne minden ember életének az alkonya. Elmeséli, hogy egy nyolcvanhat esztendős embert hogyan szabadított meg a zsurlós gőzfürdő a borzalmas fájdalmaitól, melyeket kő okozott neki. Utána még sokáig élt. Ezenkívül azt is állítja, hogy a növény a legerősebb vérzést és vérhányást is meggyógyítja, ehhez teaként kell fogyasztani. A hatás rövid időn belül, szinte azonnal jelentkezik.

„Fájdalmas hólyaghurutok, görcsölőfájdalmak ellen nincs jobb szer, mint a leforrázott zsurló, melynek gőzeivel egy fürdőköpenybe burkolózva a hólyagot melegítjük. Ha néhányszor megismételjük, a baj gyorsan megszűnik. Ettől a forró gőzöléstől megszabadulnak fájdalmaiktól azok az idős emberek, akiknek hirtelen elakad a vizeletük és rettenetes kínokat állnak ki, mert a vizeletük egyáltalán nem, vagy csak cseppenként távozik. Az orvosnak nem kell katéterrel közbeavatkoznia. Vesehomok, vese- és hólyagkő esetén forró ülőfürdőt kell venni, közben meleg zsurlóteát kortyolgatni. A vizeletet visszatartjuk, hogy végül erős nyomással kipréseljük magunkból. Ily módon legtöbbször a kövek is távoznak. Azokban az esetekben is segített a zsurló, amikor egyéb vízhajtó szerek eredménytelennek bizonyultak, a mellhártyában, a szívburokban keletkező folyadék felhalmozódásánál, vagy skarlát utáni vesezavaroknál, esetleg más súlyos fertőző betegség okozta vizeletkiválasztási zavar esetén. Ezek szerint kitűnően alkalmas mind külsőleg, mind belsőleg a húgyutak gyógyítására.”

A mezei zsurlót sokféle módon fel lehet használni, készíthető belőle kiváló gyógyhatású tea, hasznos összetevője lehet az ülőfürdőknek, kivonható belőle tinktúra, és pépes borogatásra is jó, valamint dunsztkötésnek sem utolsó. Ez a növény hatékonyan alkalmazható más gyógyfüvekkel kombinálva, ebbe a kategóriába sorolható például a nagy csalán, a kisvirágú füzike, a nyírfalevél, a gyermekláncfű, illetve az aranyvesszőfű. Kiváló gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően nyugodtan gargarizálhatunk a belőle készült teával, különösen mandulagyulladás, szájpenész, esetleg a száj nyálkahártyájának gyulladása esetén, de kitűnő fegyver a koleszterinszint csökkentésére is. Alkalmas továbbá a belső vérzések megakadályozására, valamint bőrkiütések borogatására is. A mezei zsurló remekül használható különféle légúti problémák, illetve depresszió és ideggyengeség esetén is. A 2-es típusú cukorbetegeknek is segít ez a csodanövény, hiszen egy tanulmány beszámol arról, hogy azoknak, akik zsurlóból kinyert koncentrátumos kezelésben részesültek, jelentősen csökkent a vércukorszintjük. Akik fogyni szeretnének, azoknak is ajánlott a zsurlótea, hiszen oldja a zsírokat, de a káros lerakódásoktól is megszabadítja a szervezetet.

A felsoroltak mellett a természetben is támogat. Vegyszermentes kiskert gondozásához ugyancsak főzetet kell készíteni belőle. Permetezéssel gyümölcsfák (alma, őszibarack) gombák okozta betegségei, illetve őszibarack tafrinás levélfodrosodása ellen nagyon hatékony. A kezelések közé minimum hétnapos időközt iktassunk be.

Bogyósokban (szamóca, málna) hajtatott és szabadföldi körülmények között szürkepenész, lisztharmat, fitoftórás betegség, valamint antraknózis ellen a levélfejlődés kezdetétől a termésszedés utánig, a nyár végéig négy—nyolc alkalommal, öt—tizennégy naponta a főzet hígított oldatával kell kezelni a növényeket.

Burgonyában hajtatott és szabadföldi körülmények között burgonyavész, alternáriás betegség és lisztharmat ellen a lombfejlődés kezdetétől négy—nyolc alkalommal, öt—tizennégy naponta, a főzet hígított oldatából hektáronként 300 litert kijuttatva. Hajtatott uborkában, paradicsomban alternáriás betegség és szeptóriás levélfoltosság ellen is kiváló.