A kahai (jóság), Lokahi (egység), O loulu (kedvesség), Ha-aha-a szerénység, A honui (türelem) - aloha, olvasható össze e szavak kezdőbetűiből. Így üdvözül bennünket Kopeczky György, aki évekkel ezelőtt már a Diamond Head, a Gyémántfej pálmái alatt hűsölt. Ma onnan üzen a 7 Nap olvasóinak, onnan vágyik a szíve haza.
Nos, Gyuszi, mesélj magadról.
- Ha magamról, akkor szabadjon elmesélnem egy muris gyerekkori emlékemet. A kert végében házikedvenceként tartottunk néhány pákosztos csirkét. Fő időtöltésük a kukoricalopás volt. Miután anyám eléjük szórta a napi tengeriadagjukat, szende oldalpillantásokkal szépen kilesték, hova dugja el előlük a kukoricászacskót. Édesanyám talán még vissza sem ért a házig a hátsó udvarból, a csirkeraj máris javában dézsmálta a zacskót, a földre szórt szemeket kollektív ignorálva.
A közös lopás úgy összetartotta őket, akár egy többségi pártot. Csak olyankor tört ki a csetepaté, ha új szárnyas csatlakozott a rajhoz. Ilyenkor aztán az égig hangzott a rikácsolás, és repült a toll, amint az újonc végigverte a többieket egy előkelő rangért. Baromfiaknál ugyanis (bármelyik jobb etológus megerősítheti) a rangsor határozza meg a kukoricászacskó-lopás sorrendjét. A fővezér egyben a főtolvaj is.
Ez az alapszabály mintha az emberi történelemből visszaintegetne - kunkorodik fel az emberben a kaján kisördög. Portyázó hun őseinktől a portyázó római birodalomig, a keresztes hadaktól a horogkeresztesekig, nincs olyan társaság évezredekre visszamenően, melynek vezére ma ne érdemelne rögtön 150 év szigorítottat Hágában. A hatalom furcsa dolog: jótettekhez nem kell, erőszakkal pedig soha meg nem dönthető, csak átcserélhető egy másik ugyanolyanra. A jelképe világszerte ugyanaz az ábra : kerek vezér piros mezőben lop. A határon túli lopást nevezheti ,,katonai felszabadítás"-nak, a határon innenit meg ,,polgári adóztatás"-nak, de egyazon fordított Télapó-járás, ahol üres puttonnyal kopogtatnak, és telivel távoznak, amibe aztán a vezér nyúlhat bele először. A rádöbbenés röhejes, de való: torkos tyúkjaim egy alapszabályt követnek rangsorukkal, akárcsak Al Capone gengszterbandája, egy fókatelep egyedei vagy egy államhatalom.
- Az államhatalom azonban...
- Igen, tudom. Egy államhatalom természetesen biztosít szükséges dolgokat is. Például a tavaszi hóolvadást. Nem viccelek: az első sámán azzal tett szert hatalomra, hogy eladta a tavaszt néhány palinak. Társainál hamarabb felfogván az évszakváltások ciklusos rendszerét, egy zimankós télutói napon felajánlotta, hogy szerény adóért elintézi nekik a tavaszt. Ráálltak, és ni csak - tényleg tavasz lett! Így jött létre az új típusú rendszer, amely már nemcsak görbe karddal inkasszált a semmiért, de szakértői által immár olyan fennkölt dolgokat is elővételre bocsátott, mint a tavasz, a mennyország, vagy mint az isten szeretete, túlvilági rokonok gyámolítása, védelem az ördögtől, boszorkányoktól, osztályellenségtől, bűnözőktől, szabad verseny, stabil pénz, osztály nélküli társadalom... Ezen intézkedésekhez persze nem volt befolyása, de úgyis csak ürügynek (ideológiának) kellettek a lopáshoz. Hamarosan Luther Mártontól (,,az eretneket megölni és kirabolni keresztény tett, a végtelen szeretet megnyilvánulása') Kyowa-Kai buddhista főpapig (,,...hogy Kelet-Ázsiában biztosíthassuk az örök békét, nincs más választásunk, mint sokakat jótékonyan meggyilkolni') minden vezér takarózni kezdett egy ideológiával, amely leszögezte, hogy ő a jó ember, mert fennkölt célért lop, az áldozat pedig a gonosz, mert van pofája védeni a tulajdonát. A csirkéim, érdekes módon, sohase hivatkoztak semmi fennkölt célért, csak telecsórták a begyüket, és iszkoltak, mielőtt anyám megjön a seprűvel. Vajon potenciálisan fogékonyak az ideológia iránt? Kíváncsi kamasz lévén elhatároztam, hogy kipróbálom.
Minden ideológia alapköve ugyanis egy ördögalak (moloch, anarchista, lumpenproletár, burzsoá aknamunkás, ellenség, terrorista), mumus, amivel a vezér a népet riogatja, hogy azután annál többet zsebelhessen be tőlük védelem ürügyén. Nos, hogyan hatna tyúkjaimra a csirkék ördöge? A konyhában leemeltem a nyársról a sült csirkét (sötét is, hiányzik is a feje - kell ennél túlvilágibb?), és hátravittem a zacskón lakmározó tyúkok közé. ,,Reszkessetek, kukoricatolvajok, eljött a pokol ura, a Tyúkcifer!' - kiáltottam.
- Mi történt? Meghátráltak?
- A kosztolók annyira sem méltattak, hogy felemeljék a fejüket a kukoricászacskóból. A lézengők közelebb sereglettek bámulni. Rémületet egyen se láttam, legfeljebb értetlenséget. Nézték, nézegették a sült sorstársat még egy darabig, aztán faképnél hagytak bennünket.
Hmm. Ezek a saját odakokszolt fajtájuktól sem rezelnek be (anyuci egy picit későn kapta ki a sütőből), míg mi, az intelligencia csúcsai minden mesebeli Belzebubra, világvégére, ugatókórra vagy terroristára palik vagyunk. Különösen arra a káoszra, amit önnön hiánya esetére jósol minden hatalom. A huncut kisördög erre a csúcsra azért már mocorogni kezd az emberben. A történészek szerint 900 táján a Római Birodalom területén nem maradt se császár, se kormány, semmilyen más néven nevezhető hatalom. Hogy az élet mégis ment tovább, hogy ezután is léteztek utak, tanintézetek, közintézmények, érdekes módon nem említi egyetlen állami történelemkönyv sem. Hogy akkor honnan tudom mégis? A csirkék mondták. Meg Carroll Quigley történész.
- Érdekes, és tanulságos gyerekkori történet. Végezetül: Milyen karácsonyi, szilveszteri ajándékot adhatsz a 7 Nap, édesapád legkedvesebb hetilapja olvasóinak?
- Ajándékul megsúghatom a szabadság receptjét. Az igaziét, amikor az ember azt tehet, amit akar, oda mehet, ahova akar és akkor, amikor akarja. A különféle ideológiák egyik legnagyobb szélhámossága az, hogy elhitetik: a szabadságot valami messiásféle megváltó figura hozhatja csak el (hadvezér, államatya, EU-, ENSZ-főtitkár vagy hasonló főtol...ööö, főnök), akit türelmesen ki kell várni, amíg el nem jön, és nagy kegyesen el nem intézi, akár előde a tavaszi hóolvadást, hogy ni csak, tényleg szabadok lettünk! Ez ostobaság a köbön. A szabadság eléréséhez mindenkinek elegendő hatalma van itt és most. Mindig is megvolt. Mindig is meglesz. Nem kell hozzá senki engedélye semmiféle messiás és semmiféle erőszak. Van rá megannyi példa, hogy bárhol éljen is valaki, pontosan annyira szabad és annyi joga van, amennyi pénze. (Nem pedig annyira, amennyi ideológiája van!). Gyorsabb felfogásúak ebből már pedzeni kezdik, hogy a szabadság és a haladás egy ,,csináld magad' projektum. Pontosabban egyetlen becsületes megoldás olyan tevékenységet találni, amiben az ember élvezetét leli, amit a széles nagyvilág jól megfizet, és úgy intézni (például az interneten keresztül), hogy a főtolvajok keze a kasszát soha el ne érje. Kellemes karácsonyt és boldog új évet!
- Neked is, Kópé junior!