Közvetlenül a tanévzárás után következzen egy intenzívebb pihenős időszak, mert az egész éves tanulás után nagyon elfáradnak a gyerekek. Ilyenkor anya és apa is több mindent megenged, ráadásul olyan helyekre is eljuthatnak a lurkók, ahova iskolaidőben nem. Legyenek sokat a szabadban, csavarogjanak a természetben, strandoljanak, táborozzanak, találkozzanak a barátaikkal.

Már egy ideje a közösségi oldalak is számos nyári tábor- és programlehetőséget kínálnak — azaz a szünidő tervezhetővé vált. Ám a szünidő megtervezésénél nem feltétlenül csak a gyermek életkora, hanem inkább a személyisége a meghatározó, hogy ő miben leli örömét.

Ne feledjük, a szünidő fő célja a pihenés, így nem szükséges a gyerek minden percét kitölteni valamilyen programmal, és túlszervezni a nyarat. Fontos, hogy a megszokott környezetében, az otthonában is tudjon pihenni. Érdemes odafigyelni arra, hogy ne folyjanak szét a napok, de mégis legyen lehetőség a feltöltődésre is. Ezért sem támogatjuk igazán a nyári házi feladatok ötletét. Adjunk egy ívet a nyárnak. Később, augusztus végén apránként visszaállhat majd az élet a régi kerékvágásba. Az utolsó két-három hétben jó is, ha foglalkozunk az iskolával, be lehet szerezni a tanévkezdés kellékeit. Legkésőbb az utolsó héten pedig már feküdjenek le idejében a gyerekek, és keljenek korábban, hogy a bioritmusuk is visszaálljon. Egy kipihent, vidám gyermek sokkal eredményesebben tud majd teljesíteni ősszel az iskolában, mint akinek nyáron is hasonló feladatai vannak. Persze, ha valaki érez belső motivációt arra, hogy a nyár alatt is játékos feladatokat oldjon meg, esetleg olvasson — húúú, az remek lenne! —, akkor ennek szabad teret adhatunk. Ha a diákok mégis kaptak nyárra házi feladatot, kötelező olvasmányt, ezek megtanulása, elolvasása ne maradjon a szünidő végére.

A gyerekekkel eltöltött minőségi idő nagyon fontos a szünidőben is. Otthon is lehet élvezetesen, változatosan kikapcsolódni. Ehhez azonban egy szabadabb, gondtalanabb attitűd kell, mint a stresszes hétköznapokban. De elmehetünk kirándulni, sátorozni vagy piknikezni is valahova. Sportolhatunk, evezhetünk vagy túrázhatunk is együtt. Meglepetést szerezhetünk egy zenei koncerttel vagy egy közös fesztiválélménnyel. Van, hogy ilyenkor jut időnk az otthon csinosítására vagy felújítására. Vonjuk be a gyereket is ebbe, így például kertészkedhetünk, barkácsolhatunk, dekorálhatunk, sütögethetünk közösen, hiszen igazán az együttlét a fontos, mely alatt lehetőség nyílik a beszélgetésre, a kapcsolódásra. A hétköznapokba is becsempészhetjük a nyaralás hangulatát, akár egy esti fagyizással. Még arra is kihasználhatjuk ezt az időt, hogy jobban megismertetjük a gyerekekkel a települést, ahol élnek: sétálhatunk, bringázhatunk, ellátogathatunk a helyi múzeumba, templomokba, intézményekbe vagy olyan helyekre, amelyeket eddig nem ismertek, de jó lenne látniuk.

A kütyük, számítógépek használatát érdemes felügyelnünk, de ne tiltsuk. Figyeljünk oda, milyen tartalmak lehetnek elérhetőek nekik, és korlátozhatjuk az eszközhasználat idejét. Néha az is elég, ha a gyerek szem előtt van, és a saját számítógépe nem a szobájában, hanem valamely közös helyiségben található.

A táboroknak számos előnyük van: fejlesztik a gyerekek önállóságát, segítik a kortársakhoz való kapcsolódást, a szülőkről való leválást, az ismeretek és a készségek elsajátítását, illetve mindenképp jelentős önismeret-fejlesztési lehetőségek, melyek során a gyerekek megtapasztalhatják a saját erősségeiket és gyengeségeiket is. Az ottalvós tábor főleg azoknak ajánlott, akik már aludtak távol az otthonuktól és a szüleiktől — legyen szó akár a nagyszülőkről. Annak érdekében, hogy a tábor minél jobban sikerüljön, érdemes körültekintően felkészülni rá, beszélgetni róla, és legyen akár napközis vagy ottalvós, nyugtassuk meg a gyermeket azt illetően, hogy ha mégis haza szeretne jönni, akkor a szülő ebben mellette áll — ezzel biztonságot teremtünk neki. Jó, ha a tábor alapjában a gyermek döntése, az ő igényei, érdeklődési köre alapján választjuk ki. Ha ugyanis nincs meg az érdeklődés, és csak kényszernek éli meg a táborban töltött időt, akkor az egész tevékenység kudarcba fulladhat, és negatív élményekkel távozik, talán egy életre elmegy tőle a kedve.

A szünidő végének természetes velejárója a tanévkezdés, ezért semmi értelme rágörcsölni, sőt, fogadtassuk el a gyerekekkel, hogy az életünkben vannak szakaszok, melyekben jobban és többet kell teljesítenünk, hogy ideje van a „munkának” és a pihenésnek is. Nem kell azt sugallnunk, hogy az iskolával csak a gond van, főleg, mert ez nem igaz. Beszéljünk a gyerekeknek a pozitív aspektusokról, hogy ott újra találkozhatnak a barátaikkal, osztálytársaikkal, vagy hogy új, érdekes ismereteket sajátíthatnak el, esetleg új tantárgyakkal ismerkedhetnek meg. A legfontosabb, hogy otthon megélhessék az őket elfogadó, szerető, támogató közeget és biztonságérzetet, ahonnan bátran elindulhatnak felfedezni és új ismereteket szerezni, hiszen tudják, hogy a család mindig mögöttük áll.

Ahogy a gyermekeknél, ugyanígy a pedagógusoknál is fontos, hogy ha lehetséges, szánják a nyári szünet idejét teljes feltöltődésre, pihenésre, hogy az ősszel megújult erővel folytathassák a következő tanévet. Érdemes több időt szentelni a saját igényeikre való odafigyelésre, elkezdhetnek bármilyen kreatív hobbit, olvashatnak önsegítő könyveket, átgondolhatják, az életük mely területén van szükségük arra, hogy fejlődjenek. Megismerkedhetnek új emberekkel. Engedjék meg maguknak a semmittevést, mert van, amikor bizony erre van szükség. A kiégés ugyanis senkinek sem tesz jót. Sem tanárnak, sem diáknak.