Megszokhattuk már, hogy ebben az országban a földműveseket nemcsak az időjárás viszontagságai sújtják: sokan ugyanis kényük-kedvük szerint szórakoznak azokkal az emberekkel, akik az egész ország mindennapi betevőjét előteremtik. Az idén először a rendkívül kedvezőtlen időjárás sanyargatta a gazdákat, hiszen sok helyen víz- és sártengerben úszik a búzaföld. Ahol megkezdték az aratást, ott sem tehették felhőtlen derűvel, csalódottság nélkül, a kormány ugyanis a búza árát 9 dinárban szabta meg. Óriási felháborodásuk jeléül Szerbia és Vajdaság több városában (Šid, Sremska Mitrovica, Pancsova, Versec, Požarevac, Beska, Arilje, Župa, Bogatić, Šabac) tiltakozó felvonulást tartottak a gazdák, néhány helységben még az útlezárástól sem riadtak vissza. A búza árának 15 dináros felvásárlási árát kérik, azzal ugyanis úgy-ahogy fedezni tudnák az egyre inkább növekvő termelési költségeket. Helyzetüket az időjárási körülmények okozta gyenge hozam is hátráltatja, mivelhogy jóval silányabb lett a vártnál. Sajnos nemcsak a búzatermelők, hanem a gyümölcstermesztők is elégedetlenek, hiszen az ő terméshozamukat is csökkentette az esős időjárás, minek következtében gombamód szaporodtak el a kártevők, s megjelent a tűzelhalás és a varasodás is. A héten arra voltunk kíváncsiak, hogy a fenti tényezők figyelembevételével Olvasóink miként vélekednek: érdemes-e egyáltalán termelni?
BICÓK Géza óbecsei földműves:
- Ebben az országban már évek óta semmit sem érdemes termelni. Valójában én sem tudom, miért is vetjük be a földet búzával, árpával, kukoricával, amikor nyereségről már évek óta szinte nem beszélhetünk, gyakran még a termelési költségeink sem térülnek vissza. De a vajdasági paraszt már csak ilyen, akkor is beveti a földjét, ha tudja, haszonról nem is álmodhat. Az időjárás alaposan kibabrált velünk, az idei hozamot jócskán megtizedelte a kiadós eső, s ráadásul még a felvásárlási ár is. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, vajon miért is dolgozunk, miért is gyötrődünk a forró napon, amikor a fáradozásunk hiábavaló. Egyszer parlagon kellene hagyni a földet, s akkor az illetékesek talán fontolóra vennék, hogyan is viszonyuljanak hozzánk, őstermelőkhöz. Támogatom a tiltakozó felvonulásokat, bár szerintem a követelt 15 dináros felvásárlási árral sem lehetünk elégedettek.
JANKOVICS Tamás kispiaci magántermelő:
- Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy valójában érdemes-e termelni, mivel az előző évet is nagyon rosszul zártuk. Az eladott almánk egy részét még nem fizették ki a vásárlók, a váltót pedig már nem bírtuk realizálni, mivel a számlájuk is zárolva volt, azonkívül a szerződésben hamis adatok szerepeltek. Talán megkapjuk a pénzünket, mivel a vevők szervezett bűnözés vádjával előzetes letartóztatásban vannak. Ilyen előzményekkel nehéz volt elkezdeni a termelést, s mindehhez még az üzemanyag tetemes ára is hozzájárult, a rá való pénzt is elő kellett teremtenünk, hiszen a traktoroknak üzemelniük kell. Bízunk benne, hogy az idei évünk jobb lesz. A sok eső miatt gyakrabban kell permeteznünk, mert védenünk kell a gyümölcsöt a kártevőktől, a betegségektől. Hogy érdemes-e termelni? Eddig megérte, de egyre nehezebben boldogulunk vele, mert az árak rohamosan nőnek, az állam pedig nemigen támogatja a gyümölcstermesztőket.
KIS TORMA András noszai gazdálkodó:
- Nem lehet tudni, mit érdemes termelni, hiszen minden évben változnak az árak. Jobb termés esetén kevesebbért, ha meg gyérebb, akkor drágábban értékesíthetjük portékánkat. Az idén például egy kg őszibarackért annyit kapunk, mint amennyit tavaly egy egész ládányiért. Borsos az ára csakúgy, mint a paradicsomnak, mely még mindig 80-100 dinár, holott egy éve ilyenkor 30-40 dinárért már meg lehetett vásárolni. Kevés termett belőle, hiszen sok helyen elverte a jég. A mondás szerint jót tesz az eső, de most inkább kárt okozott a termelőknek. A gyümölcs (alma, barack, kevés szilva) mellett paprikát, paradicsomot, dinnyét is termelünk, s a konyhakerti növényekkel pótoljuk azt a kiesést, amely az alma alacsony ára miatt tavaly ért bennünket. Véleményem szerint jelenleg konyhakerti veteményekkel kifizetődőbb foglalkozni, mint gyümölccsel. Nem igazán látom a kiutat ebből a helyzetből. Talán ha az állam munkát adna az embereknek, akkor a piacokon is nagyobb lenne a vásárlóerő. Nagyon meglátszik, hogy nincs az embereknek pénzük. Van, aki fél kg őszibarackot vagy 3-4 paradicsomot vásárol csak. Amikor megkapják a nyugdíjasok a járandóságukat, a topolyai piacon kicsit fellendül a forgalom, de a csantavérin, sajnos nem. Nem is tudom, hol kellene újabb piacot felfedeznünk. Az idei termés jónak ígérkezik, a jégverés eddig elkerült bennünket, és nagyon remélem, hogy az időjárás nem torpedózza meg az egész évi munkánkat.
ENGI Gábor ludasi termelő:
- A szüleimmel a szabadég alatt zöldségféléket termesztünk. Márciustól júliusig hagyma van a földben, majd jönnek a kisebb konyhakerti növények: az uborka, a zöldbab, a tök, a retek, a saláta, a zöldborsó. Piacra nem járok, a termést környékbeli viszonteladóknak adom el. Az idei hozamot jónak vélem, igaz, mindenből kevesebb termett, és az időjárás miatt később érnek. Tavaly ilyenkor már zsendült a paradicsom, most még csak a virágzásnál tart. Mindez a hűvös tavasz és a sok csapadék miatt van így. Folyamatos, 25-30 fokos meleg kellene, s akkor gyorsabban beérne a termés. Változó, hogy mikor mit érdemes termelni. Az idén mindenből kisebb a hozam, ezért az árak is magasabbak, de véleményem szerint nem magasak, hanem reálisak. A zöldségféléket nézve a zöldbab 80 dinár nagyban, a borsó 70, az uborka 70-80, a zöldség csomója 40-60 dinár, és szerintem ez az ár is reális. Ha ennyit kapnánk mindig érte, érdemes lenne termelni. Ugyanakkor a piacokon nagy a kínálat, a vevőnek van miből válogatnia, így nekünk termelőknek arra kell törekednünk, hogy első osztályú terméket termesszünk, mert a másodosztályút már nem nagyon lehet eladni.