HÚSVÉT AZ ÉLET ÖRÖKRE ÉRVÉNYES GYåZELME
Keresztény testvérek!
Húsvét ünnepének legnagyszerűbb újdonsága a tanítványok lelkes felkiáltása: Jézus valóban feltámadt! Ez a hír mindent túlszárnyal, és aktuális marad a világ végéig.
Húsvét Isten ígéretének beteljesedése: Semmi sem tud megakadályozni az élet értelmének keresésében, még a halál sem! Akármennyi sír létezik is, nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé! Az életre hívott meg minket Isten. A húsvétot pedig akkor kezdem el élni, amikor fölélesztem magamban azokat az erőket és képességeket, amelyek szunnyadnak bennem. Akkor kezdem el a húsvétot megvalósítani életemben, amikor elhatározom, hogy az élet utáni vágyam és életörömöm több lehetőséget kap életemben, mint az a tapasztalat, amely lehangolttá tesz.
Minden évben megünnepeljük húsvét ünnepét. Mindez azzal járhat, hogy életünk megváltoztatása helyett szép keresztény szokássá válik. A húsvéti evangélium ebből akar felrázni minket. A húsvét ünnepe ugyanis személy szerint nekem is szeretne mondani valamit. Ezt abból is látjuk, ahogyan Jézus nevén szólítja Máriát. A néven szólítás pedig emlékeztet minket keresztségünkre. Általa lettünk Isten gyermekei, a jövendő élet részesei, amelyben már nem lesz halál, hanem örök élet a boldogságban. Erre az isteni ajándékra akar mindannyiunkat emlékeztetni húsvét ünnepe. Ez ad értelmet életünknek.
Húsvét ünnepének másik mondanivalója, hogy Jézus a halálon való győzelmével azok kísérőtársa és barátja lett, akik az élet nehézségei közepette élnek, és velük együtt rója az élet útját. Húsvét öröme tehát arra buzdít minket, hogy fogadjuk barátunkká a Feltámadt Krisztust, aki nem érdemeinkért, hanem önzetlenségből ajánlja barátságát. Jézus feltámadása által társunkká akar lenni, mint az emmauszi tanítványoknak.
Mária a Jézussal való találkozásban ismerte fel Isten ajándékát, és ezért kiáltott örömmel: Láttam az Urat! Ezt az örömet és a Feltámadt Megváltó bőséges kegyelmét kívánom minden jóakaratú embernek!
Dr. PÉNZES János
szabadkai megyés püspök

CSATLAKOZZUNK A HÍRVIVå ASSZONYOKHOZ!
Jézusunk feltámadásának a hírét a mennyei Atya rejtelmes szándéka asszonyokra bízta. A Máté-evangélium ezt így mondja el: ,,Félelmükben és nagy örömükben az asszonyok siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak' (Mt 28,8). Az asszonyokat a Jézus iránti szeretet indította húsvétvasárnap hajnalán a sírhoz. A szeretet indíttatásának képtelenek voltak ellenállni. Elsőként ezért ők látták a sírt üresen és övék a megtiszteltetés, hogy hírvivői legyenek annak a történésnek, amely állandó örömizgalomban és megszakítatlan kínlódásban tartja a világ minden istenkeresőjét. Jézus születését is angyalok adták hírül a pásztoroknak, feltámadását is az asszonyoknak. Mindenről mindig gondoskodik a rejtelmes Jóakarat. Rátapinthatunk egyben Isten ,,ízlés”-ére: nagy üzenetei továbbítására előszeretettel egyszerűeket választ. Nem alkalmaz Tacituszhoz hasonló szaktörténészeket, hanem ,,ami a világ előtt gyenge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt lenézett..., a semminek látszókat, hogy semmissé tegye azokat, akik valaminek látszanak' (1 Kor 1,28). A húsvéti rejtelem gyümölcse, hogy a Krisztus-hívő nők példájára odaadó sietséggel kell egész életünkön át továbbítani a felismerést, igazodva a mennyei Atyjához visszakészülő Jézus akaratához, hogy mindannyiunknak mindenkiben testvérünket kell látnunk és életvitelünkkel bátran folytatnunk az Üdvözítő művét, védelmezve az emberi élet méltóságát fogamzásától utolsó leheletéig.
Az alázatos és egyenes szívű ember, még ha ideig-óráig kétségek vesznek is rajta erőt, mindig eljut az igazsághoz, az Isten állandóan kínál minden embernek. Idén húsvétot ünnepelni igyekvőknek is. A feltámadt Jézus a maga örökké tartó boldogságából nekünk részt kíván juttatni. Mindennek egyetlen feltétele, hogy megtanuljunk szeretni. A szeretet harmatcseppjéből a Föltámadás Fénye csillog ránk vissza. Alleluja!
Msgr. Huzsvár László nyugalmazott nagybecskereki székespüspök


HÚSVÉTI PÁSZTORLEVÉL
Isten irgalmas szeretetéből a hétköznapok vándorútjáról beléphetünk az ünnepek vigasztaló, megpihentető állomására.
Az ünnepre azért van szükség, mert az ember engedetlenségével elrontotta a Teremtő adta állandó üdvös állapotot, amelyet az ünnepben ismét kezdünk megérezni. Mert Isten jóvá és igazzá teremtette a világot és az abban életteret nyert embert. Arra teremtette, hogy Vele, Teremtőjével, embertársaival és teremtménytársaival összhangban és boldogságban éljen. A Kísértő azonban az ember előtt a csalóka elérhetetlent csillogtatta meg, s azon fáradozott, hogy eltérítse Istentől, és önállóságot ígért neki.
Istenünk nem akarta azt, hogy a Kísértő csalafintaságai miatt tengernyi szenvedés vegyen körül bennünket a végtelenségig, ezért küldte hozzánk Fiát, hogy az Élet állapotában maradhassunk mindörökké.
Az Istentől eltért ember minden lelkiismeret-furdalás nélkül az embertársát szenvedésbe taszította, megkínozta, arcul ütötte, szülőföldjéről elűzte, megalázta, és a Legártatlanabbat tövissel koronázva keresztre feszítette.
Mint az árvíz, az egész emberiség elsodrásával fenyegetett a sok rossz. Ilyen figyelmeztetés a Húsvétot megelőző Nagypéntek is, amikor majdnem elérte a végzetes szintet a bűn, szenvedés és halál áradata. De Isten, gondos gátépítőként jó előre biztonságos töltést emelt, tartósat, lerombolhatatlant, az enyészet erőit így elválasztva az élet erőitől a kereszten hozott áldozattal.
Az tegye boldoggá és kellemessé ünneplésünket és az azt követő hétköznapjainkat, hogy tudjuk: az Istenben bízó, Krisztus egyházában élő ember számára az élet biztonságos. A teljes életet értve ezáltal, nemcsak a nyolcvan, kilencven évvel mérhető életet, hanem azt, amit Feltámadott és Megdicsőült Urunk szerzett meg számunkra.
A krisztusi győzelem feletti örömben osztozva országos egyházunk minden tagjának, a Hét Nap olvasóinak és minden keresztyén-keresztény testvérünknek áldott Húsvéti Ünnepeket és szeretetben gyümölcsöző hétköznapokat kíván Atyafiúi szeretettel
Csete-Szemesi István református püspök

ÁLDOTT HÚSVÉTOT!
Az ünnepekre való készülődéstől kissé megfáradva megérkeztünk Húsvéthoz. Szívünkben az aggodalmaskodó kérdéssel: jól készültünk?
A keresztyén tradíció által mindnyájan Húsvétkor emlékezünk Jézus húsvétjára, ami az egész böjti idő és legfőképpen a nagyhét lezáró, lényeges eseménye.
A lelki készülődés olyan ószövetségi cselekedetre hívja fel figyelmünket, miszerint minden héber házból ez idő tájt ki kellett takarítani a kovásznak még a legapróbb morzsáját is. Ebben az értelemben Isten üzenete ma ez: azáltal lesz a húsvéti ünneplésünk áldott, ha az életünket romboló -- egyéni és közösségi -- bűnöket nem cipeljük rabszolga módon tovább és tovább.
Bűneink elhagyását bűnbánattal, gyónással, megtéréssel lehet kitakarítani nemcsak magunkból, hanem magunk közül is.
Áldott Húsvétot testvéreim!
De nemcsak bűneink terhével érkeztünk meg húsvéthoz, hanem egy majdnem megszokottá váló beletörődéssel is, amely szavakba öntve így hangzik: életemben úgysem fog megváltozni semmi! Olyannyira elidegenedtünk egymástól, hogy már nincs semmi remény a folytatáshoz. Csoda-e, ha a legtöbb esetben ,,betonfal”-ba ütközöm, amikor el akarom velük hitetni: lehet újat kezdeni! Elhitetni velük, hogy Istennek van hatalma a változtatásra.
Áldott Húsvétot testvéreim!
Az apostoli igéből olvasom, a mi húsvéti Bárányunk megáldoztatott. Ezzel nemcsak megment, hanem å az, aki feltámadott, és él. å győzött a bűnökön, halálon...
Húsvéti evangélium. A győzelem jó híre ma, 2008 Húsvétján.
Áldott Húsvétot ünneplő testvéreim!
Meggyőződésem, hogy nem csupán üres jókívánság ez felétek, mert Húsvét valóban áldást hozhat, mindnyájunk életére. Ehhez viszont erő kell! A húsvéti örömhír éppen ez az erő! Szavakban kimondva, hírül adva: Jézus feltámadt és él! Válasz is kellene. Egyéni, közösségi egyaránt ez legyen: valóban feltámadt! Nekünk, vajdasági magyaroknak is feltámadt!
Áldott Húsvétot hívő testvéreim!
Th. Mgr. Dolinszky Árpád
evangélikus püspök