Mit látott Ferkó?
Azt mondta egy nap Ferkónak az anyukája:
- Ferkó, ma nem tudlak elkísérni, egyedül kell menned az iskolába. Vigyázz magadra az úton! Mielőtt pedig hazaérsz, nézz körül az utcán, s mondd majd el, hogy mit láttál!
Ferkó bólintott, felcsatolta a hátára a táskáját, és elindult az iskolába. Büszkén lépegetett, mert úgy gondolta: aki egyedül megy iskolába, az már nagyfiúnak számít.
Nem is történt vele semmi baj sem az úton, sem az iskolában. Amikor azonban délben hazaérkezett, a házuk elé érve hirtelen eszébe jutott valami. Igen, igen - még valamit ígért az édesanyjának azon kívül, hogy nagyon fog magára vigyázni. De vajon mit?
,,Már tudom! - jutott egyszerre csak az eszébe. - Azt ígértem, hogy mielőtt belépek a kapunk, körülnézek az utcán, és elmondom neki, mit láttam.'
Gyorsan megfordult, elment egészen a járda széléig, és alaposan körülnézett.
Egy öreg bácsit látott: kézikocsit húzott a járda mellett. A kocsin egy kopott láda volt, más semmi.
,,No jó - gondolta Ferkó -, majd elmondom édesanyámnak, hogy ezt láttam!' - Ezzel hátat fordított az utcának, és belépett a kapun. De mielőtt a lépcsőhöz ért volna, eszébe jutott valami.
,,Ha én azt mondom, hogy semmi mást nem láttam, mint egy öreg bácsit, amint éppen egy kis kocsit húzott, és a kocsin csak egy kopott láda volt, más semmi - ebben igazán, de igazán semmi érdekes sincs! Ej, de ha ezt a kocsit egy aranyszarvas húzná, akkor már egészen másképpen állna a dolog!'
És már látta is maga előtt az aranyszarvast, ahogy a kis kocsit húzza, méghozzá olyan tisztán s közelről, hogy még azt is észrevette: az agancsa meg a patája is aranyból van.
,,Hát, ez nagyszerű! - állapította meg magában. - De milyen gyönyörű is egy ilyen aranyszarvas, nem is hittem volna! ' - és elindult a lépcsőn lefelé. De hirtelen nyugtalankodni kezdett.
,,Hohó, ez így mégsem lesz jó! Ha ugyanis aranyszarvas húzza a kocsit, akkor bizonyosan nem az öreg bácsika lépeget mellette, hanem - és megint megállt egy percre - egy eszkimó!'
S már látta az eszkimót is.
,,De milyen barátságos! - örvendezett. - A ruhája persze fókabőrből van. Az jó meleg lehet, habár most nincs is hideg - én legalábbis egy cseppet sem fázom!'
Persze, hogy nem fázott! Éppen ellenkezőleg: egészen kimelegedett. Az eszkimó ugyanis rámosolygott. Sőt - integetett is...
(Ferkó természetesen visszaintegetett neki...)
Megint lépett néhányat felfelé a lépcsőn.
,,Eddig minden rendben van, ez így nagyon, de nagyon érdekes. Hanem ha már egy ilyen kis kocsit aranyszarvas húz, és mellette egy igazi eszkimó lépeget - akkor az a láda se lehettet közönséges láda a kocsi tetején. Nem bizony! Hű, ha kinyílna a fedele, és egy kis törpe kidugná a résen a fejét, akkor minden másképpen festene!'
Természetesen azonnal maga előtt látta a törpét is.
Nem volt közönséges törpe! Arcát, ami olyan kerek volt, mint egy alma, szakáll keretezte, hegyes, piros sapkát viselt, s ez a sapka legalább háromszor olyan hosszú volt, mint a feje.
Megint feljebb lépett.
,,A törpe így rendben is lenne. De ha azt mondanám, hogy egy hatalmas trombitán trombitált - mindenki szájtátva figyelne engem!'
Csak úgy repkedtek most már a gondolatai:
,,De ha a törpe ilyen gyönyörűségesen trombitál, azt más is kell, hogy hallja, nemcsak én! Hát persze - hallják is! Sorra kinyílnak az utcán az ablakok. Mindenki kihajol. Integetnek a kis törpének. Zsebkendőket lobogtatnak. Virágokat szórnak feléje.
És ha már mindez így van, akkor mindennél érdekesebb, ha megjelenik az égen egy helikopter! Olyan alacsonyan száll, hogy szinte súrolja a háztetőket. A helikopterből is virág hullik a törpére. És az ablakokból is kis helikopterek emelkednek a magasba, mindegyikben egy-egy gyerek ül - köröznek az utca felett -, az aranyszarvas meg csak lépeget büszkén; az eszkimó mosolyog a fókabőr ruhájában; a törpe egyre trombitál; zászlók is lengenek - minden házon, minden kapu fölött! Egy úttörő zenekar is közeleg valahol. Még nem lehet látni őket, de a zene már idehallatszik - alighanem repülőgépen ülnek ők is!'
Az ajtajuk elé ér.
És anyukája már nyitja is, úgy látszik, meghallotta a lépteit, mert már nyitja is... Ott áll a küszöbön.
- Hát megjöttél, Ferkó?! Látom, semmi bajod nem történt! Remélem megtetted, amit mondtam, és körülnéztél az utcán, mielőtt beléptél a kapun. Mondd el, mit láttál!
Ferkó csak áll az anyja előtt. Egy ideig tűnődik, gondolkozik, aztán - mintha szorítaná - igazít egyet az iskolatáskáján.
Felnéz az anyjára.
- Hogy mit láttam, anyu?... Egy öreg bácsit, kis kocsit húzott a járda mellett, s a kis kocsin egy kopott láda volt...