Az eseményre, melyet a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány és a Szabadkai Zeneiskola együttes szervezésben valósított meg, sokan voltak kíváncsiak. A résztvevők nem csupán Szabadkáról érkeztek, hanem a környező településekről is, a Svetozar Marković Gimnázium diákjai pedig kiemelkedő érdeklődést mutattak az esemény iránt, hiszen az egész délutáni váltás jelen volt a nyilvános történelemórán, melyen Dušan Pavlović és Agyánszki Máté történészek tartottak előadást, valamint a zeneiskola diákjai és tanárai zenével teremtettek hidat a jelen és a múlt között.

— Ez az érdeklődés komoly visszajelzés, hogy szükség van az ilyen jellegű megemlékezésekre — mutatott rá Illés Hajnalka. A Szabadkai Zsinagóga Alapítvány koordinátora elmondta, ez már a harmadik ilyen jellegű rendezvényük a holokauszt nemzetközi emléknapján. — Két évvel ezelőtt Kálló Béla színművésszel, Zsiga Pál hegedűművésszel és a Dinovizija csapatával egy kisfilmet készítettünk Oly korban éltem én e földön címmel, ami most is elérhető az alapítványunk YouTube-csatornáján. Ennek a megrázó filmnek a készítése ihletett minket arra, hogy megszervezzük a nyilvános történelemórát. Idén a zeneművészetet a történelemmel kapcsolták össze, de az üzenet ezúttal is az volt, hogy emlékeztessék és figyelmeztessék a fiatalokat arra, hogy soha többet ilyen ne fordulhasson elő — tette hozzá a koordinátor.

A Szabadkai Zeneiskola immár második alkalommal vett részt a rendezvény megszervezésében, az idén a zenede tanárai mellett mintegy ötven diák lépett fel — mutatott rá Dragana Nikolić. A Szabadkai Zeneiskola igazgatója elmondta, hogy európai zeneszerzők műveiből válogattak, és a zeneszámok kiválasztásánál arra is nagy hangsúlyt helyeztek, hogy azok valamilyen módon kapcsolódjanak a témához.

A II. világháború és a holokauszt már nem foglalkoztatja annyira a fiatalabb korosztályt, pedig a történelemnek igenis érdekelnie kellene a fiatalokat — véli Papp Albert, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium második osztályos tanulója. Mint mondta, az iskolában részletesen tanítják a II. világháború történéseit, akiket érdekel a történelem, és versenyekre jár, azokkal pedig még jobban elmerülnek a témában. Az iskola arra is törekszik, hogy az ilyen rendezvényeken a diákok is ott legyenek. Hozzátette, ezeket a történéseket nem szabad elfelejteni, és fontos a megemlékezés, éppen azért, hogy a jövőben ezek a szörnyűségek ne történhessenek meg újra.

Agyánszki Máté Szomszédjaink címmel tartotta meg előadását, rámutatva arra, hogy a tragédia nem idegen emberekkel történt, hanem olyanokkal, akik abban az időszakban itt éltek, akik a szomszédjaink és a barátaink voltak. Lapunknak összefoglalta, hogy itt akkoriban megközelítőleg 6000 zsidó élt, magát a zsinagógát mintegy 3500 ember anyagi hozzájárulásával építették fel, megközelítőleg negyven évvel korábban. A városból és a környékbeli falvakból mintegy 6000 embert deportáltak, akik elsősorban az auschwitzi koncentrációs táborba kerültek, és közülük nagyjából 1000-en élték túl a világháborút.

A helyi zsidóság öthatoda veszett oda, a túlélők közül pedig sokan nem Szabadkára tértek vissza, hiszen nehéz egy olyan közösségbe visszamenni, amely elárulta őket. Ez más helyeken is hasonlóképpen alakult, a túlélők jelentős része kivándorolt az újonnan létrejött Izrael területére, és azóta is folyamatosan csökken a helyi zsidó közösségnek a létszáma — tette hozzá a történész.

Képek: A szerző felvételei