A technika és az atom koraként emlegetett XX. század után sokaknak úgy tűnt, legyőzetett az emberiség Istenbe vetett hite, és a gondolkodó, érző ember helyébe egy irányítható, gépiesen cselekvő lény lép, akit akár mesterségesen is szaporítani lehet majd, oly módon, hogy mindig egy adott célnak megfelelő egyedeket hoznak létre. Az Istentagadó, vallástalanító bolsevik ideológiát azonban az emberek végül kiebrudalták maguk közül, és a fél évszázados tévelygés után a harmadik évezred elején egyre erőteljesebben növekszik a lelki békét, az Istennel való személyes kapcsolatot keresők száma. Nemcsak hogy új lendületet vettek a zarándoklatok, hanem a kornak megfelelően kiegészültek a vallási turizmus szokásaival. Az Istenkeresés egyben identitáskeresés is, amelyben fontos szerepet tölt be a zarándoklat lelki vezetője. A közelmúltban főtisztelendő Palatinus István atya, a szabadkai Szent György egyházközség plébánosa vezetett egy csoportot Rómába.
- A zarándokok szívesen keresik fel Rómát, hogy Péter és Pál apostol ereklyéit lássák és kifejezzék a ,,Péter székéhez" való ragaszkodásukat. A szenthelyek felkeresésének igénye egyébként az ember alaptermészetéből fakad, a misztikummal való találkozás vágya velünk született tulajdonság. Emberi életünk egyik fontos tapasztalata, hogy szüntelenül úton vagyunk. Amióta csak létezik az ember, mindig is úton volt, mindig is kereste azokat a helyeket, ahol meg tud nyugodni, ahol az Istennel, a természetfölöttivel valamiképpen kapcsolatba kerülhet. A hivő ember életében is megjelenik ez az élmény. Az élet zarándokút. A zarándokok, vándorok úton vannak egy bizonyos hely felé, valahova el kell jutniuk. Erre teremtettünk. Születésünktől halálunkig haladunk végső célunk, Isten felé.
A zarándoklat főmozgatója éppen a szenteken, szent helyeken keresztül az Istennel való találkozás, miközben a találkozások sokszínűségét éljük meg az új arcok megismerésével, új kapcsolatok létrejöttével. Egyrészt lehetőségünk nyílik így a meghitt közösségi életre, hogy beszélgetés közben egymást megismerjük, másrészt az önmegtagadásra is, mert Istent választom, amikor pedig emberi szórakozásra is lenne lehetőségem. A keresztény ember zarándoklata a II. vatikáni zsinat egyházról szóló Lumen Gentium (Népek világossága) című konstitúciója szerinti vándorló egyház jelképe is. A zarándoklat kiemelkedő mozzanat abban a hosszú menetelésben, amellyel a földön élő egyház halad az örök haza felé. A szentek, s főképpen a mennybe felvétetett Mária biztos remény és a vigasztalás jele Isten zarándok népe számára. A zarándoklatokban megmutatkozik az egyház egyetemessége és sokfélesége: a fiatalok, a betegek, a családok, a szomorkodók és a bővelkedők, ez mind az egyház élő teste. Ezért a zarándoklat nemcsak az üdvösség titkának, hanem az egyház élő valóságának a megtapasztalása is.
* Miként fogalmazható meg a zarándoklat lényege?
- Már a Biblia is említ zarándokokat. A gyermek Jézus is felment szüleivel Jeruzsálembe, és kis híján ott felejtették. Az ősegyház keresztényei úgy tisztelték tanítóikat és az egyház alapítóit, hogy haláluk után felkeresték sírjukat, hogy ott imádkozzanak. Sok csoda is fűződik a búcsújáró helyekhez. Innen eredeztethető a zarándoklat. Ilyen hagyományok minden nagy világvallásban fellelhetőek.
Santiago például Szent Jakab apostol emlékhelye. Jézusnak ez a tanítványa missziós munkát végzett a Pireneusi-félszigeten. Mártírhalála után földi maradványait ezen a helyen találták meg, és róla nevezték el: Santiago - San Diego - Szent Jakab. A hely a kereszténység harmadik legfontosabb búcsújáró helyévé vált Jeruzsálem és Róma után, több mint ezer éve érkeznek ide a zarándokok. Az útvonalak hálózata beszőtte egész Európát. Goethe azt mondta, hogy Európa a Santiago de Compostella-i zarándoklatokból született.
* A búcsújáróhelyek felkeresése miként befolyásolja mindennapi életünket?
- A konkrét zarándoklatok segítenek bennünket abban, hogy tudatosítsuk életünk zarándok jellegét. De nyilvánvaló, hogy zarándokhelyek felkeresésének vannak még más jellegzetességei is. A vallásos emberek azért vállalkoznak a zarándoklatra, mert hisznek abban, hogy az Isten létét és közelségét a szent helyen jobban meg lehet tapasztalni. Megtanulhatjuk a szent helyek tiszteletét és szeretetét, azt a kiegyensúlyozott, mindig az igazi értékekre figyelő türelmet, amelyre olyan nagy szüksége van ma is az állandó feszültségben élő embernek. Mindenesetre alkalmat adnak arra, hogy átéljük életünk zarándok jellegét és a lehetőséget arra, hogy megváltozott szívvel térjünk vissza a mindennapi életbe.
* Milyen többletfelelősség hárul a zarándoklatok vezetőjére, a lelkipásztorra?
- Mindent meg kell tennünk azért, hogy megfelelő irányítással ezeket az utakat a hit és az egyházi élet elmélyítésének szolgálatában állítsuk. Nagy lehetőség ez, hiszen a zarándoklat a megszokott mindennapi élettel való szakítás jelképe és valósága, hiszen a zarándok átmenetileg ,,meghal' a mellékes dolgoknak, és elindul a lényeg felé vezető úton. A zarándoklat az imádság iskolája, alkalom az Isten szavának meghallására, lehetőség az elmélyülésre és a lelkigyakorlatra.
Ezenkívül nekünk, magyaroknak különösen felemelő érzés azzal szembesülnünk, hogy habár kis nép vagyunk, még a legnagyobb zarándokhelyeken is van emlékünk vagy legalább valami ránk, magyarokra utaló jelünk. Csodálattal és nagy-nagy tisztelettel emlékezünk mindig Szent István királyunkra, aki Jeruzsálemben és Rómában is kápolnát építtetett, de a jeruzsálemi Nemzetek templomában a szentek arcképét is magyarok készítik, vagy Dávid templomában a magyar oltár is rólunk ad hírt. A Minden templom anyja és feje, a laterani bazilika pedig hatalmas domborművével azt a pillanatot örökíti meg, amikor II. Szilveszter pápa a koronát küldi Asztrik apáttal Szent Istvánnak.
* A zarándokutakon kívül az utóbbi időben egyre többet hallunk a vallási turizmusról...
- Nagyon sokáig csak zarándoklatokban gondolkodtunk. A vallási turizmus, a zarándoklat egyidős az emberrel. A Tihanyi Apátság apátja mondta egy tanácskozáson: tudomásul kell venni, hogy a turizmus egy szakma, ott szolgáltatni kell, és erre fel kell készülni, a turizmust működtetni kell, mert a zarándokturizmus keretében tömegek jelennek meg. A vallási turizmus egyik lényeges mozzanata, hogy értéket közvetít, amelyet el kell juttatni az emberekhez, be kell nekik mutatni. Nem elég, hogy mi tudunk a turisztikai vonzerő létezéséről, ami szűk környezetben szájhagyomány útján terjed. Évszázadok óta itt éltek az őseink, itt kötöttek házasságot, itt keresztelték a gyermekeiket, innen mentek haza megújult szívvel az évszázadok folyamán. Ha ezzel találkozik a turista, ezzel az ,,illat'-tal, akkor ismerősként, testvérként fog ránk emlékezni.