Miután Göncz Kinga magyar külügyminiszter Szabadkán hivatalosan is bejelentette, hogy Magyarország 2008. január 1-jén csatlakozik a schengeni övezethez - s ez átmenetileg komolyan megnehezíti a délvidéki magyarok anyaországgal való kapcsolattartását -, annak néztünk utána, mit jelent mindez a gyakorlatban.
A jelenlegi információk szerint a jövő év január elsejétől megszűnnek a most kiadásra kerülő ingyenes, többszöri belépésre feljogosító, úgynevezett multi vízumok. Tehát minden egyes magyarországi belépésre külön kell majd vízumot igényelni - 35 euró ellenében. A vízumkiadás feltétele is szigorúbb lesz: az eddigi dokumentumok mellett januártól magyarországi közjegyző által hitelesített meghívólevelet is csatolni kell, aminek költsége -- információnk szerint -- mintegy 20--25 ezer forint. Amennyiben a meghívott személy nem rendelkezik önálló jövedelemmel, illetve nem tudja igazolni magyarországi tartózkodása alatti megélhetését, akkor a meghívónak az APEH által kiadott hivatalos jövedelemigazolást is mellékelnie kell -- feltéve, ha erre hajlandó. Mindezen túl - ismét nyomatékosan hangsúlyozzuk: a jelenlegi információk szerint -- minden egyes magyarországi tartózkodási napra kötelező egészségügyi biztosítást is kell majd kötni, aminek összege biztosítótól függően változó, napi 5 és 10 euró között mozog. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha, mondjuk, egy csonoplyai magyar nemzetiségű polgár egy hétre Veszprémbe szeretne utazni, s minden szükséges dokumentumot beszerez (tehát van olyan magyar állampolgársággal rendelkező közeli ismerőse, illetve rokona, aki vállalja az ügyintézés magyarországi részét, s az itthoni papírokkal is minden rendben van), akkor az egyhetes tartózkodást lehetővé tevő vízumért fizetendő 35 eurón kívül mintegy 100 eurós közjegyzői hitelesítési költséggel, illetve 70 euró biztosítási költséggel kell számolnia. A fénymásolás, fényképezés, egyéb felmerülő költségek és az utazás anyagi terheit nem számítva -- a jelenlegi információk szerint -- az egyhetes anyaországi tartózkodásra feljogosító vízum beszerzése akár 205 euróba is kerülhet. Feltéve, ha a kérelmező, minden törvényi kötelezettségnek eleget tud tenni. Tegyük hozzá: ezen egy hét alatt a vízummal rendelkező az EU bármely schengeni tagállamába beléphet.
Jelenleg úgy tűnik, hogy megmarad a Nemzeti Vízum intézményrendszere, amely korlátozás nélküli belépésre jogosít fel, s továbbra is ingyenes marad. Viszont a belépésen kívül az ezzel a vízumtípussal rendelkezők továbbra sem vállalhatnak munkát s felsőfokú tanulmányokat nem folytathatnak. Mivel a Nemzeti Vízum kritériumrendszere igen szigorú, így annak feltételeit az előzetes becslések szerint legfeljebb még 7-8 ezren tudják teljesíteni.
Továbbra is kérdéses a kishatárforgalmi rendszer újbóli életbe lépése. Ennek egyik oka az elhúzódó szerbiai kormányalakítás, másrészt pedig a vajdasági magyarság teljes politikai elitjének ellenállása. Több okból is, hiszen a kishatárforgalmi rendszer 50 kilométeres sávra terjedne ki, így az ezen kívül rekedők -- gyakorlatilag a vajdasági magyarság fele - részére elérhetetlen. Másrészt pedig az anyaország vonatkozásában is csupán 50 kilométeres körzetben tesz lehetővé szabad mozgást, az ezt elhagyók - amennyiben igazoltatják őket a sávon kívül - komoly szankciókkal számolhatnak. Az ellenkezés egyik sarkalatos pontja az, hogy a rendszer életbelépése vélhetőleg jelentősen megváltoztatná az etnikai viszonyokat is, hiszen a szerb közigazgatás korrupciója miatt vélhetőleg több tízezerre tehető azon személyek száma, akik e kiskaput kihasználva próbálnának belépni az Unió területére.
Hogy a kormányzat jelen pillanatban milyen könnyítéseket tervez, egyelőre a jövő titka. Az sem ismeretes még, hogy mely csoportok (tanulók, üzletemberek, művelődési, kulturális egyesületek tagjai stb.) számára lesz érdemi könnyítés, illetve adnak ki többszöri belépést lehetővé tevő vízumot.
Jóllehet a fentiek az EU-s vízumpolitika részei, a Magyar Köztárság Alkotmányának hatodik paragrafusának 3. bekezdése így szól: ,,A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.' Az érzelmi kérdéseket, motivációkat leszámítva jelen pillanatban csak a legfelkészültebb jogi szakemberek tudják megmondani, hogy ebben a helyzetben ez mit jelent, s mit is ér mind a belpolitikai küzdőtéren, mind Brüsszelben.