2017. szeptember 11-én, a zentai csata 320. évfordulóján szentelték fel Zentán a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplomot.
Az objektum alapkövét 1996-ban, a honfoglalás millecentenáriumán helyezték el, a templom elkészültét pedig a következő évre, vagyis 1997-re tervezték, amikor kettős jubileumot ünnepeltek. Az álom megvalósulására azonban húsz évet kellett várni.
— Az elképzelés megszületésekor szépen összetalálkozott a világi és az egyházi érdek, Lisieux-i Kis Szent Teréz születésének 100. és a zentai csatának a 300. évfordulója. A templomnak mindkét eseményre utalnia kell, habár a kép jelkép — Lisieux-i Kis Szent Teréz, a fiatalon elhunyt hajadon és egy véres, sok áldozatot követelő csata —, teljesen más formai kialakítást igényelt. Úgy kellett összeilleszteni a lágy nőiességet és a célratörő férfiasságot, hogy egységet alkosson — mondta Tóth Vilmos magyarkanizsai építészmérnök, a tervek készítője.
— A 300 éves zentai csatát a tornyokon át próbáltam meg formába önteni, a diadalkapu a győztesnek szól, magának az épületnek a tájolása pedig kelet-nyugati, az ősi templomok elhelyezésrendje szerint. A földből rügyecskék módjára előtörő három kupola a fiatalságot, a reményt, a jövőt szimbolizálja, mert erre van leginkább szüksége nemcsak a vajdasági, hanem a Kárpát-medencei és a világ magyarságának is. A belső térrel a melegséget, az otthont szerettem volna megjeleníteni, viszont az egész objektumot katonás, puritán egyszerűség uralja. Ha a teljes kompozíciót felülről nézi az ember, akkor virágcsokrot lát, melyet a zöld fűre tettek le. Egy fiatal hajadon emlékére egy férfi tervezőtől.
— A templom egyik érdekessége, hogy belekerültek az 1914-ben megkezdett, kétharmad részben elkészült, majd 1947-ben lebontott főtéri Szent István-templom oszlopai, oszlopfői, kődíszei. A festéknyomokat szándékosan hagytuk rajta, egyrészt azért, mert rongálás nélkül nehéz lett volna őket eltüntetni, másrészt a történelem viharát szemléltetik. A tervezés során mindig az a legnagyobb kihívás, hogy megtaláljuk azt a történetet, amely kifejezi az épület mondanivalóját. Hogy ha az emberek ránéznek, akkor lássák és átérezzék mindazt, amit én most elmondtam, anélkül, hogy erről tudtak volna. Makovecz mester és a tanítványai egyébként sokat segítettek a ’90-es évek derekán, különösen a kupolákkal kapcsolatban adtak jótanácsokat, merthogy ilyen ragasztott faszerkezetű megoldás ezen a vidéken még nem készült. Nagyon szép lett a templom környezete is, annak pedig külön örülök, hogy nem kellett éveket várni a kerítés elkészültére. Ha a porta be van kerítve, az azt sugallja, hogy van gazdája, aki törődik vele.
Szabó Attila és a szerző felvételei
