Sorozatunk harmadik részében folytatjuk a magyar pásztor- és terelőkutyák bemutatását. Az érdeklődők a pulival, a pumival és a mudival ismerkedhetnek meg.

A gyermekszerető puli

Ázsiai eredetű, magyar terelő pásztorkutya. Ősi változata minden valószínűség szerint a vándorló, nomád, pásztorkodással foglalkozó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe. Középméretű, szilárd szervezetű, négyzetes testarányú, finom, de nem túl könnyű csontozatú. Egy kissé szikár testének minden része jól izmolt. Az egyes testrészek alakulása nehezen ítélhető meg, mert testét erőteljes, szalagszerű vagy zsinórszerű szőrköntös fedi. A bírálat során ezért célszerű végigtapogatni. A fej szőrzete oly mértékben dús, hogy a fejet kereknek mutatja és a szemeket árnyékolja. A kereszttájékra szorosan záródó, dús szőrzetű farok hátrafelé enyhén emelkedő testforma látszatát kelti. Élénk vérmérsékletű, rendkívül tanulékony fajta. Gyermekszerető, kitűnő házőrző. Mai formája a sporttenyésztés hatására alakult ki.

Magyarországon még mindig pásztorkutyaként használják a pulit. A magyar pásztorok nagyon nagyra becsülik a képességeit, ahogy a híres pásztormondás is tartja: „A puli nem kutya: az puli!” A pulik magabiztosak, rendkívül intelligensek, és nagyon érzékenyek a gazdáikkal kapcsolatban. Nagyon jó bébiszitterek és családőrzők. Nagy az empátiájuk az idősebb és rászoruló emberek felé, ezért gyakran terápiás kutyaként is használják őket. Habár gyengédek, és imádják a család figyelmét, nagyon bizalmatlanok az idegenekkel szemben. A pulik erős jellemű kutyák. Az ösztönükben van a védelem és a terelés, melybe néha az is beletartozik, hogy „megmondják”, hova üljön, mikor egyen, mikor aludjon az állat. A jellegzetes pulibunda — akár évekbe is telhet, mire teljesen kinő — általában egyszínű, fekete, szürke, fehér vagy fakó.

A mindig tettre kész pumi

A XVII—XVIII. században Magyarországon alakult ki az ősi pumi, valamint az országba bekerült német és francia terrier jellegű terelőebek kereszteződése folytán. A XX. század eleje óta önálló kutyafajtaként jegyzik. Terelő pásztorterrier. Kiválóan alkalmas a nagyobb állatok terelésére is. Jó szimatú. Házőrzésre, dúvad és rágcsáló irtására igen bevált. A luxustartást is jól bírja. Nagy mozgásigényű, kitűnő kísérő- és sportkutya. Nyughatatlan vérmérsékletű, nagyon élénk terelőkutya. Vakmerően bátor, az idegenekkel szemben bizalmatlan. Értelmes viselkedése, élénksége, véleményalkotó és -nyilvánító képessége, rámenős természete mindig és mindenhol magára vonja a figyelmet. Elég hangos fajta. Egész megjelenése tettrekészséget és hatalmas temperamentumot sugároz. Nyughatatlansága állandó mozgásban tartja. A félénkség vagy a flegma viselkedés fajtaidegen tulajdonság. 

Forrás: Wikipedia

A bátor mudi

Az egyik legritkább és legkevésbé ismert magyar pásztorkutyafajta, melynek kialakulásáról több elképzelés is létezik. Egyesek szerint a puli és a pumi kis testű pásztor- és terelőkutyák ősi rokona, mások szerint a mudi a magyar és a német juhászkutya kereszteződéséből fejlődött ki. Bárhogy is volt, szinte lehetetlen lekövetni ezen magyar kutyafajta kialakulását, mindazonáltal a két elmélet nem is mond ellent egymásnak, hiszen a kettő együtt is igaz lehet.

Forrás: Wikipedia

Az első mudi jellegű kutya írásos említése 1773-ból származik, majd 1815-ben Pethe Ferenc A természet históriája című művében is bemutatja, míg a mudi fajtanevet valószínűleg egy bugaci juhász Mudi névre hallgató kutyája ihlette a XX. század elején. Terelőkutya. Bátor viselkedése miatt a pásztorok körében a nagyobb testű vagy nehezen kezelhető állatok terelésére is igen kedvelt. Vaddisznó-hajtóvadászatra is használják. Kitűnő őrző-védő, sport- és kísérő-, házőrző és jelzőkutya. Kedvelt házi eb. Viszonylag rövid szőrzete és kitűnő alkalmazkodóképessége miatt lakásban is nehézség nélkül tartható. 

Középnagy testű juhászkutyafajta. Feje megnyúlt, elkeskenyedő. Füle felálló. A törzs felső vonala enyhén lejt hátrafelé. Szőrzete a végtagok elülső részén rövid, sima, máshol hosszabb és erőteljesen hullámos, göndörödésbe hajló. Igen sokszínű fajta. Élénk vérmérsékletű, rendkívül tanulékony, munkát kedvelő. Talán a pulinál és a puminál is jobb munkakutya.

Bár a mudi esetében az egyszínű fekete vagy fehér megjelenés a leggyakoribb, előfordulnak más színű és mintázatú egyedei is. A legritkább variáció a cifra, vagyis merle, mely szürke alapon feketével pettyezett vagy fehér alapon barnával díszített bundát takar. Érdekessége, hogy a szürke változatnál a korral az alapszín egyre sötétebbé válik. Amíg a kölykök világosszürke alapszínt mutatnak, addig egy szenior mudi alapszíne egészen a sötétszürkéig terjedhet.