A múlt héten többen is megosztották a közösségi médiában a fiatal, szegedi fotós lenyűgöző felvételeit egy félelmetes szupercelláról, melyet Ferencszállás mellett „vadászott le”. Beszélgetésünk kezdetén arra kértem, mutatkozzon be néhány mondatban.

Sütő Máté felvételei

— Most végeztem az egyetemen vegyészként, és folytatom is tovább a mesterképzést. Emellett már kutatómunkát folytatok az egyetemen, illetve esküvői és természetfotózással is foglalkozom vállalkozóként. Zivatarokat is megörökítek már jó néhány éve. Előrejelzéseket írok saját magamnak és egy több százezres nézettséggel bíró oldalon is. Úgyhogy igazából ezek azok a dolgok, amelyekkel a mindennapjaim telnek.

* Hogyan jött a fotózás az életedbe?

— Én egy tanyán nőttem fel, és ebből fakadóan nagyon közel áll hozzám a természet. Szerettem volna megmutatni másoknak is, milyen szép tud lenni a mindennapok időjárása, a napkelték, naplementék, viharok…, és így kezdtem el jó tíz éve telefonnal fotózni. Öt éve kaptam az első kamerámat, és azzal mégiscsak nagyobb élmény volt a fényképezés, valamint magasabb színvonalon tudtam művelni.
 

* Miként alakult ki, hogy viharokra vadássz?

— Igazából a viharokkal kezdtem, vagy legalábbis az elején az volt a prioritás a fotózásnál. Már óvodás korom óta „függőség” alakult ki nálam a viharok, hóviharok és hasonlók iránt. Aztán ahogy idősödtem, és jogosítványom is lett, egyre könnyebb volt utánuk mászkálni. Már sok-sok ezer vagy tízezer kilométert utaztam az időjárási jelenségek miatt. Függőjévé lehet válni ennek, ha az ember elkezdi, aztán látja, hogy a többi embert is érdekli, ha olyasmit fényképez le, amit egyébként nem mindenki szeret megélni, és főleg nem mindenki menne el érte az ország másik végére. Szóval valójában ebből indult ki nálam a fotózás, csak aztán elkezdtem próbálgatni különféle irányzatokat, például portrékat, az a része is megtetszett, és ebből jött aztán az esküvőkön való fotózás.

* A szupercelláról készített fotód nagy sikert aratott az interneten. Hogyan telt ennek az elkészítési folyamata?

— Igazából már napokkal a fotózás előtt elkezdődött a folyamat, mert látszott, hogy jönni fog egy hidegfront, mely szépen hullámot vet fölöttünk. Kedvező helyzet alakult ki a heves zivatarokhoz. Már előző este is egy barátommal elmentünk zivatarra vadászi, és akkor is sikerült jó néhány kisebb szupercellát elfogni, de az augusztus 5-ei volt az igazi. Néhány barátommal összebeszéltünk, hogy jó lenne elindulni délkelet felé, Makó környékét céloztuk meg, és reméltük, hogy megfelelő lesz az irány. Ahogy mentünk kifelé, egyre inkább látszott, hogy a Szerbiában beinduló zivatarképződés elég erőteljes, ezért megálltunk kint a pusztában, Ferencszállás határában, és vártuk a csodát, mely sikeresen meg is érkezett, hiszen, mondhatni, a legszebb részén voltunk ennek a zivatarnak. Egy HP-szupercellát sikerült lefotóznom. A lényeg az, hogy strukturálisan egy olyan rendszerről beszélünk, amely intenzív csapadékot áraszt. Forgó mozgást végez maga az egész zivatar, ami miatt folyamatos beáramlás van a kiáramlás mellett, ezért nagyon hosszú életű, és nagyon magasra tud törni. Minél nagyobb az áramlás erőssége, annál nagyobb jégszemeket képes megtartani, és annál jobban felhíznak ezek a jégszemek. Hát ez is egy ilyen zivatar volt, forgómozgást végzett, ezért nagyon hosszú életű volt, és igen intenzív. A „bow echos” részéről pedig annyit kell tudni, hogy egy ilyen kis félkör alakú radarjelet lehet látni, ami azt jelzi, hogy nagyon erős szél lesz benne.

* Említetted, hogy nagyon sokat utazol viharok után. Honnan gyűjtöd össze az információkat, hogy éppen hova érdemes menni?

— Vannak meteorológiai oldalak, bár nem annyira szoktam másoknak az előrejelzéseit nézni, maximum elolvasom, hogy ők mit gondolnak. Előjönnek különféle konvektív paraméterek, nedvesség, energia, melyek alapján magamnak szoktam készíteni előrejelzéseket, ahol bejelölöm azokat a lehetséges helyszíneket, amelyek, mondjuk így, „jól sülhetnek el” egy ilyen zivataros helyzetben. Még 2017—2018 környékén ismerkedtem össze a MetKép csapatával. Egy előrejelzésük alá írtam kommentet, melyben kifejtettem, szerintem hol lesznek viharok, és úgy gondolták, egész értelmes vagyok, és bevettek a csapatba. Aztán egyre inkább megtanultam az időjárási modelleket használni, értelmezni, és azóta írom az előrejelzéseket heti, vagy amikor olyan a helyzet, akkor napi rendszerességgel. Azóta azért jól kinőtte magát az oldal, mert elindultunk egy 20 000-es nagyságrendű csapattal, és már kb. 300-350 000-nél jár a követőtábor.

* Mennyire veszélyes a viharvadászat?

— Magyarországon kevésbé, mint Amerikában, de nyilván vannak azért ennek is veszélyei. Leginkább a villámok azok, amelyekre figyelni kell, mert nagyon nagy energiákkal csapnak le, és abszolút kiszámíthatatlanok. Talán ez az egyetlen része a viharoknak, amelytől tartok egy kicsit. Egyébként a szél is tud sebesüléseket okozni, valamint a nagy méretű jég is. Itt most inkább a széllel volt probléma, amikor jöttünk hazafelé, akkor törte le az ágakat, fákat döntött ki, tehát izgalmas volt az út. De én személy szerint nem szoktam ezektől annyira félni. Olyan magas bennem ilyenkor az adrenalin, hogy fel sem dolgozom abban a pillanatban, mekkora veszélye van annak, hogy egy ilyen zivatar alatt ácsorgunk kint a pusztában.

* A jövőben mik a terveid a fotózással, illetve a vegyészettel?

— Mindenképp szeretnék az esküvői fotózással is többet foglalkozni, az idén már volt is néhány felkérésem, de emellett a természetfotózás, a vihar- és a hóviharfotózás mind-mind cél. Jó lenne minél több szép helyre eljutni, de ez idő és pénz kérdése is, viszont szeretném körbefotózni a világot. Nagyon nagy álmom Amerika. A legnagyobb célom talán az egy-két hónapos viharvadászat lenne. A vegyészet egyre inkább B tervvé válik nálam. A kutatás része érdekel, ebben látok potenciált, de, mondjuk, ipari rendszerben elhelyezkedni, 8 órázni, az nem annyira vonz. Már csak azért sem, mert a fotózást is parkolópályára kellene tennem, amit nem szeretnék. Ezért ameddig módomban áll, addig szeretném inkább a fotózást A tervnek, a vegyészet pedig B opciónak használni.