Az első horvátországi magyar nyomtatott sajtóorgánum, a Zágrábi Magyar Újság című hetilap 1945. november 1-jén jelent meg, és igen rövid életű volt. Mindössze öt száma jutott el az olvasókhoz. A mai Horvátország területén élő magyarság életében jelentős fordulatot az 1949. november 29-én Eszéken alapított Horvát Köztársasági Magyar Kultúr- és Közoktatási Szövetség hozta, mely megalakulását a Magyar Néplap című újság életre hívásával ünnepelte. A havonta két alkalommal négy oldalon, 5000 példányban kiadott lap sem sokáig, alig több mint egy évig létezett. Helyébe a Magyar Képes Újság lépett, melynek első száma 1952. március 15-én látott napvilágot, és negyven évet élt meg. Igaz, az utolsó időszakban már rendszertelenül került ki a nyomdából, majd évekig nem is jelent meg, végleges megszűnése 1995-ben következett be.

Az újság változása

Ezután hozták létre az Új Magyar Képes Újságot, melynek az első száma már 1996-ban megjelent, de az akkori nehéz és bonyolult, fegyverrel kivívott győzelem (Knin) és a békés reintegráció közötti időszakban nem lehetett garantálni a hetilap rendszeres kiadását.

— Ezért mi 1999 tavaszától számoljuk az igazi létezésünket, a „születésnapunk” pedig májusban van, ettől a hónaptól kezdve jelenik meg ugyanis folyamatosan a hetilapunk, tehát az idén vagyunk 25 évesek — tisztázza a kérdést Micheli Tünde fő- és felelős szerkesztő, majd folytatja a bemutatást. — Az újság, melyet ma a horvátországi magyarság egyetlen hírmondójának nevezhetünk, nemcsak nyomtatott formában olvasható, hanem a weboldalán is (www.kepesujsag.com). Továbbá jelen vagyunk a legnagyobb közösségi oldalon (Facebook), ahova a cikkek mellett fotóalbumokat is rendszeresen töltünk fel az aktuális héten történt eseményekről, valamint a közelgő programokat is ott hirdetjük meg. A legnagyobb változást 2019 hozta meg számunkra, amikor húsz év folyamatos működés után végre saját helyiségekbe költözhettünk, miután Bellyén elkészült a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) új székháza. Az épületben méltó körülmények között dolgozhatunk, és bízunk benne, hogy még sokáig a kis, horvátországi magyar közösség, az itteni magyar emberek — jó értelemben vett — szócsöve lehetünk. Mint minden kisebbségi lap, a miénk is a közösségről a közösséghez szól. A mindennapjainkról, kultúránkról, rendezvényeinkről, politikai helyzetünkről írunk, és tesszük mindezt az anyanyelvünkön. Így az olvasóink már attól a közösséghez tartozónak érezhetik magukat, ha rendszeresen kézbe veszik a lapot. Ez az ő fórumuk, melynek a szakértők szerint is nagy a jelentősége. Ezt annak tükrében állítják, hogy az újság által is mindent megteszünk a magyar identitás kialakításáért, erősítéséért és megőrzéséért. Szerencsére nem tapasztaljuk az olvasói létszám csökkenést, annak ellenére sem, hogy a cikkeink az interneten is olvashatóak. Inkább azt érzékeljük, valójában már hagyománynak számít, hogy az Új Magyar Képes Újság ott van minden házban. Mivel mindenki szereti viszontlátni magát vagy a gyerekét a lapban, odafigyelünk arra, hogy ha lehet, minél több kép kerüljön az oldalakra. Figyelembe vesszük az olvasói igényeket, a dicséreteket és a kritikákat is. Igyekszünk a lapot hetente minél több hasznos információval megtölteni. Vannak állandó tartalmak, kedvenc rovatok, melyeknek, bárhogy is szerkesztjük az újságot, maradniuk kell.

Az Új Magyar Képes Újság csapata, középen Micheli Tünde főszerkesztővel

Jelenleg a Képes Újságot a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége adja ki heti 1200 példányban, a Horvát Köztársaság állami költségvetésének anyagi támogatásával, melyet minden évben meg kell pályázni.

A szerkesztőségre és az ott folyó munkára vonatkozó kérdésemre Tünde a következőket válaszolta:

— Szerkesztőségünk tizenkét fős, de a hetilap mellett heti félórás magyar nyelvű televíziós műsort is készítünk Drávatáj címen, ez a regionális Szlavón Televízión látható, és a műsorszolgáltatásért fizetünk. Sikerült olyan szintre eljutnunk, hogy mára már oktatói szerepet is vállalhatunk, így az Eszéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének egyik mentorintézménye lett a Drávatáj televíziós műhely. Ezenkívül van egy heti félórás magyar nyelvű rádióműsorunk is, melyet szintén mi készítünk, valamint Barkóca címmel gyermeklapot, emellett folyóiratot és könyveket jelentetünk meg, de kisfilmeket, reklámfilmeket, dokumentumfilmeket is gyártunk. Szerkesztőségünkre tehát érvényes a mindenkinek mindenhez értenie kell elv, de az is, hogy az újságírói, szerkesztői munka mellett a legtöbben politikai, érdekvédelmi feladatokat is ellátnak. A kollégák tehát valamelyik érdekvédelmi szervezetben vagy kisebbségi önkormányzatban tisztségeket vállalnak, programokat szerveznek/szervezünk.

Könyvbemutató

* Szeretném, ha néhány mondattal összefoglalnád a horvátországi magyarok jelenlegi helyzetét. 

— A horvátországi magyarság kis létszámú közösség, viszont minden lehetőség és körülmény megvan ahhoz, hogy megélje a magyarságát. A gyerekek és a fiatalok az óvodától az egyetemig magyar nyelven tanulhatnak, modern, jól felszerelt oktatási intézmények állnak rendelkezésükre, és jelentős támogatásokat kapnak a magyar iskolába járó diákok. Ennek tudatában azt is elmondhatjuk, hogy sikerült megállítani a magyar iskolába iratkozók számának csökkenését. Magyar szervezeteink működési körülményei soha nem voltak jobbak, és tömegeket megmozgató magyar rendezvényeink vannak.  Persze az elvándorlás, az asszimiláció minket is érint, így a 2021. évi népszámlálási adatok sem értek bennünket váratlanul. Ma papíron sajnos csak 10 315 magyar él Horvátországban.

Az utóbbi időben sokszor halljuk, hogy a nyomtatott lapoknak nincs jövőjük, és a megszűnés veszélye fenyegeti őket. Erre a felvetésemre Micheli Tünde, az Új Magyar Képes Újság főszerkesztője röviden, de lényegre törően válaszolt.

— Én hiszek abban, hogy a papíralapú olvasnivaló, a nyomtatott sajtó még jó ideig nem fog eltűnni a mindennapi életünkből, és ha jelen van, akkor lehetőség is van benne.

Barkóca-nap: kis újságírók a szerkesztőségben

A székház (Képek forrása: ÚMKÚ)