A 60-as és 70-es években meglehetősen jól éltünk. Szinte mindenkinek volt elég jól fizető állása, állandó munkahelye, így lehetősége nyílt hosszú lejáratú hitel igénylésére ingatlan vásárlása vagy építése céljából. Abban az időben nem okozott különösebb gondot visszafizetni a hitelt, hiszen az életszínvonal akkor jóval nagyobb volt a mostaninál...
Aztán a 80-as évekbeli infláció következtében a szolgálati lakásokat szimbolikus összegért, majdhogynem két doboz gyufa áráért megvásárolhatták az emberek.
És következtek a 90-es évek: háború, politikai, gazdasági, szociális és morális hanyatlás. Ma már az életszínvonal mélyrepülésben a munkanélküliség egyre nagyobb méreteket ölt. A fiatalok számára a saját otthon megteremtése szinte elképzelhetetlen. A legtöbbjük az egyetlen megoldást a bankkölcsönben találják, annak ellenére is, hogy nagyon körülményes és számos veszélyt rejt magában...
Szerbiában jelenleg 35 bank működik, 70 százalékuk többségi külföldi tőkével jött létre, és szinte minden városban van fiókintézetük. Annyi van belőlük, hogy az ember ahová csak néz, ott bankot talál. Ráadásul a hozzánk is begyűrűző gazdasági válság következtében a hosszú lejáratú hitelek kínálata is jelentősen megcsappant. Hosszas procedúra előzi meg az esetlegesen jóváhagyott hitelt, de a kamatokkal, amelyekkel a bankok saját magukat szeretnék megóvni, szinte ellehetetlenítik a bankkölcsönök törlesztését.
Vesz-e fel kölcsönt? - kérdeztük a héten.
PAPDI István szabadkai gépkocsivezető:
- Öt évre szóló bankkölcsönt vettem fel, és abból egy kétéves autót vásároltam. Ezt hitel nélkül nem tehettem volna meg, hiszen annyi megtakarított pénzem nem volt. Kénytelen voltam a bankhoz folyamodni segítségért, bár nem szeretem magam adósságba verni. Ráadásul azt sem tudtam, hogy a rengeteg bank közül melyiket válasszam. Maga az ügyintézés nem volt hosszadalmas, de így is ráment két hetem, mire mindent elrendeztem. Most már megvan az autó, csak fizetni kell a törlesztési részleteket. A bank kibiztosította magát a kamattal, ami a dinár árfolyamának csökkenésével egyidejűleg növekszik majd. Erre már előre felkészített a banktisztviselő, úgyhogy nem ér váratlanul, ha nagyobb törlesztő????????? részletet kell a bankban hagynom. Egyébként mindig azt mondtam, hogy nekem nem kell kölcsön sem banktól, sem mástól, mert semmit sem gyűlölök jobban, mint az adósságot. Most meg tessék, évekre adósa lettem a banknak, csak azért, hogy biztonságos, jó és szép autója legyen a családnak...
ANTÓCI Mónika becsei tisztviselő:
- Húsz évre vettünk fel lakáshitelt, hogy végre a saját otthonunkba költözhessünk. Két kisgyermekkel nem élhettünk tovább egy alig negyven négyzetméteres, egyszobás lakásban, amelyért ráadásul bérleti díjat is fizettünk. A férjemmel számvetést végeztünk, meghánytuk-vetettük a dolgot, és alapos mérlegelés után úgy döntöttünk, kölcsönkérünk. Ha húsz évre veszünk fel hitelt, amiből egy tágasabb lakást vagy házat vásárolhatunk, nemcsak azért lesz jó, mert a kényelmünket biztosítjuk, hanem az eddigi albérletre fizetett pénzt ezentúl a saját lakhelyünk törlesztésére fordíthatjuk. Nem sokáig gondolkodtunk, belevágtunk. Szerencsére mindkettőnknek van állása, mi több, elég biztosnak is tűnik, így a bankban sem volt semmi akadálya annak, hogy megkapjuk a kölcsönt. Igaz, hogy mire a végére érünk, a felvett összegnek a kétszeresét fizetjük majd vissza. Mindemellett a bank kibiztosította magát az ingatlan betáblázásával, élet- és vagyonbiztosítással, melyek díját szintén törlesztenünk kell húsz évig.
TUKACS István palicsi asztalos:
- A család szeretné, ha hitelre vennénk egy új autót. Állítólag bármilyen értékű régi kocsit beszámítanak az új árába, és azt öt vagy hét évre szóló hitelre vásárolhatja meg az ember. Nekünk egy tizenöt éves autónk van, melyet a fiam és a feleségem szeretne egy újra lecserélni, de a kölcsönt csak én vehetném fel, mivel nekem van nyugdíjam. A fiamnak már van hitele, a feleségem munkanélküli, így csak én maradtam, akire számíthatnak. Én viszont nagyon ódzkodom az efféle kölcsönöktől, mert semmit jót nem hallottam róluk. Állítólag a bankok ott verik át az embert, ahol csak tudják, és a régi autóért beszámított 1000 eurót is hozzáteszik az új autó árához. Pontosabban: semmivel sem úszom meg olcsóbban az autóvásárlást, ráadásul a régi kocsim is elveszik. Mondtam is a családnak, hogy inkább adjuk el a régi autót, hiszen meglehet, hogy többet kapnánk érte. Azt mondták, én ne sokat gondolkodjak, hanem intézzem a kölcsönt, és hallgassak. Hiába, sok lúd disznót győz...
BERKES Anasztázia szabadkai egészségügyi nővér:
- Az idén tavasszal vettem fel életem első hitelét. A kislányom Újvidéken tanul az egyetemen, és lakást kellett bérelnem neki. Egyedülálló anyaként nem volt más választásom: három évre szóló készpénzkölcsönt igényeltem a banktól. Ebből kifizettem egy évre előre a lakást, így legalább efelől nyugodt vagyok. Sajnos nincs kire számítanom, aki segíthetne a kislányom taníttatásában. Az édesapja régen meghalt, a szüleim idősek, betegek és egy kevéske nyugdíjból éldegélnek ketten. Nem maradt más hátra, bankkölcsönt kellett felvennem, de nem bántam meg. Amint visszafizetem, és ha még akkor is lesz állásom, újabb hitelért folyamodom, hiszen a kislányomnak szüksége lesz a további anyagi támogatásra.
KORMÁNYOS Antal törökkanizsai földműves:
- Még soha nem vettem fel kölcsönt, és soha nem is fogok. Nem szeretek senkinek sem tartozni, igaz, azt sem nagyon szeretem, ha nekem tartoznak. Én amolyan régimódi parasztember vagyok, aki abból él, amit saját maga megteremt. Nem kell a bankkölcsön, mert abból csak baj lehet. Soha nem tudnék nyugodtan aludni, folyton azon idegeskednék, hogy mikor és miből adom meg az adósságomat. Erre nekem nincs szükségem, így nem is foglalkoztat a dolog.