Manapság egyre több ilyen üzlet nyílik. Bár a hétköznapi beszédben sokan turinak, turkálónak nevezik őket, ma már szó sincs erről. A holmik vállfán lógnak, méretek, színek, stílusok szerint elrendezve. Sokan valóságos kincsekre bukkannak, hiszen az ilyen helyeken olyan darabokat is lehet vásárolni, amelyek valóban egyediek, és nem látjuk viszont másokon az utcán.

A másodkézből vásárolt holmik mellett az újrahasznosítás is csökkenti az ökológiai lábnyomunkat, hiszen ha a már nem használt holmikat átalakítjuk, a körforgásban maradnak, ahelyett, hogy a szeméttelepeken végeznék. Kiegészítők is készülnek természetes, illetve újrahasznosított anyagokból, ezek ugyanis lehetővé teszik az egyediséget, mely egyre nagyobb divat.

A zentai Faragó Aranka nyugdíjas, a gyerekek már kirepültek a családi fészekből, a férjét elveszítette. Egyedül él, és úgy gondolta, szeretné hasznosan, tartalmasan tölteni a szabadidejét. Korábban nem foglalkozott kézművességgel, nem is lett volna rá elegendő ideje. Mivel otthonában rengeteg a már nem használt textil, úgy döntött, újrahasznosításba kezd. A meglévő darabokat szétvágta, bontotta, egymáshoz illesztette, majd táskákat varrt belőlük. Aranka még a folyamat elején jár, nemrégiben kezdett bele, de máris sok örömét leli a munkában. Azt tervezi, idővel majd a szélesebb közönségnek is megmutatja a termékeit, de egyelőre inkább csak alkot.

— Eddig nem próbáltam kézművességgel foglalkozni, mert őszintén megmondom, mindig dolgoztam, a gyerekek és a háztartás mellett nem volt erre időm. Most, hogy nyugdíjas lettem, a gyerekek elmentek, édesanyám és a férjem meghalt, egyedül maradtam, van szabadidőm, melyet ki kellett tölteni. Nemrég vágtam ebbe bele, és az agyamat nagyon kikapcsolja, alaposan lefoglal. Amit készítek, az mind újrahasznosított. Az évek során nagyon sok minden felszaporodott, amivel nem tudtam mit kezdeni. Egy nap belefogtam. Kudarcok vannak, de próbálkozom. Lefoglalom magam, ezzel egész nap elvagyok. Örömet is szerez, habár még az elején vagyok, de boldogsággal tölt el, hogy meg tudom csinálni, képes vagyok rá. Meg is szerettem ezt az elfoglaltságot. Eddig tíz táskát készítettem, mert időbe telik, mire az anyagokat szétfejtem, kiszabom, kimosom, kivasalom, előkészítem, megnézem, hogy melyik anyag mivel pászítható. Próbálom a farmert, a zsákot, a vásznat párosítani. Amikor megtalálom az anyagot, eltervezem, hogy milyen táska lehetne belőle. Két egyforma táska szinte nem is létezik, ezek egyedi darabok. Hasonló van, de teljesen egyforma nincs. A méretük körülbelül 30 × 50 centiméteres, esetleg 30 × 20 centiméteres. Az eddigi munkáim között olyan is van, amelyet zsákvászon és farmer kombinálásával készítettem, vagy hímzett anyagból és zsákból, esetleg olyan, amelyet négyzetekre vágott anyagból varrtam össze. Próbálom megfelelően párosítani a különböző színeket és anyagokat. Sokszor fejben elképzelem, de kiszabva nem működik, akkor újra elkezdem. A fejemben pedig nagyon sok terv van, melyet meg lehetne valósítani.

* Milyenek a visszajelzések?

— Az ismerőseim biztatnak, nekik tetszenek a táskáim, azt mondják, hogy szépek, csináljam tovább. Most még keresem az utat. Tervezem, hogy majd vásárokon, rendezvényeken is megjelenek. Az egyik ismerősömnek megmutattam az eddigi munkáimat, és ő említette, hogy Zentán működik a Rozetta kézművescsoport, oda becsatlakozhatnék, mert a tagok járnak a rendezvényekre. Ezzel megpróbálkoznék, mert emberek között kellene lennem. Egyedül, bezárkózva nem jó. Ez az egész most van kialakulóban, meglátjuk, mi lesz belőle. Az, hogy ön felkeresett, dobott a dolgon, mert ez visszajelzés számomra. Megpróbálom ezt az utat járni. Van, amikor este 10-kor vagy éjfélkor hagyom abba a munkát, de még akkor is jár az agyam, hogy mit lehetne még készíteni. Nagyon jó ez az elfoglaltság, mert jól karbantartja az agyat, kiváló rekreáció a kreatív alkotás. Én sem gondoltam, hogy ez a folyamat ennyi mindennel jár, de kikapcsolódom, és számomra egyelőre ez a lényeg.