Amikor az ember Vicenzában vagy Padovában jár, egész biztosan találkozni fog Andrea Palladio nevével. Az itáliai késő reneszánsz egyik legkiemelkedőbb építésze palotákat, templomokat, színházat, villákat, palazzókat tervezett, melyeken új arányrendszert és a kor építészetéhez képest új elemeket alkalmazott. 

Palladio Padovában született 1508-ban Andrea di Pietro della Gondola néven. Tizenhárom éves korában kőfaragóinasként dolgozott, majd mesterét másfél évvel később otthagyva Vicenzába költözött, és kőművessegédként állt munkába. Az építészeti érdeklődésű, humanista irodalmár, Gian Giorgio Trissino figyelt fel rá, amikor saját villát tervezgetett Vicenza mellett, Cricoliban, amiben Andrea is segédkezett. Trissino a mentorává vált, megtanította neki az antik építészet alapjait, a Palladio nevet is tőle kapta, Pallasz Athénére, a bölcsesség görög istennőjére utalva ezzel.

Forrás: ITT 

Andrea személyes kapcsolatai által gyorsan ismertté vált ötleteiről és úttörő építészeti terveiről. Legtöbb alkotása Vicenzában és környékén található, melyeket a ’90-es években a világörökség részévé választottak. Vicenzát pedig Palladio városaként is emlegetik, utcák, terek viselik nevét. A sok villa és palota mellett talán a legszebb épülete a Teatro Olimpico, Vicenza színháza, mely az első példája a modern kori fedett színháznak, mely emellett az antik színház építési szabályainak is tökéletesen megfelel. 1585-ben avatták fel az épületet, miután elkészültek Vincenzo Scamozzi tervező díszletei. Az egész világon csak ezek a reneszánsz kori szerkezetek maradtak fenn napjainkig épségben, és a Teatro Olimpico a legidősebb ma is fennálló reneszánsz színház. A terembe lépve megcsap bennünket a majdnem ötszáz éves színház deszkáinak egy picit dohos, mégis nemes illata. A díszlet perspektivikus, belelátunk Vicenza utcáiba. Fényfestéssel mutatják be a látogatóknak minden zegét-zugát, különleges, időn túli élmény, főleg, ha elképzeljük, hogy annak idején gázlámpákkal világították meg mindezt. Mesterműve ez Palladiónak.

Teatro Olimpico

A palotaépítészet művészete először az egyik legkorábbi alkotásában, az úgynevezett bazilika átépítésében nyilvánult meg. A vicenzai, középkori városháza leromlott épületének átalakítására Palladio meghökkentő terveket tett le a város döntéshozói elé. „A Palladio-motívum lényege, amely a vicenzai Basilica mindkét, földszinti és emeleti loggiáján végigfut, hogy egy hármas nyílást foglal magába, amelyből a középső árkádíves, tehát archivoltos lezárású, míg a két oldalsó, kisebb nyílás egyenes lezárást kap. E nyílásokat szabadon álló oszlopok választják el egymástól, és az egész hármas nyílást, a Colosseum-motívumhoz hasonlóan, féloszlopos, egyenes párkánnyal lezárt keretbe foglalja” — írja a Palladio és az érett reneszánsz építészete Venettóban művészettörténeti írás.

Basilica Palladia

1560-ban Palladio elfogadta első megrendelését magától Velencétől a San Giorgio Maggiore bencés templom megépítésére. A bazilika klasszikus reneszánsz stílusban készült, a kőfaragó csillogó fehér márványt használt. A munkát több, hasonló típusú megrendelés követte Velencében: felkérték a Santa Maria della Carità kolostorának és a San Francesco della Vigna-templom homlokzatának tervezésére és építésére.

Palladio 1570-ben megírta a Négy könyv az építészetről című négykötetes munkáját, melyben rengeteg témát érint. Hidakról és utakról is értekezik benne. 1580-ban hunyt el, és halála után évszázadokkal is felnéztek elméleti és gyakorlati munkásságára, például a brit építészetben valóságos Palladio-divathullám indult a XVIII. században. Érdemes már csak miatta is Vicenzába látogatni.

Loggia del Capitaniato (Fotók: A szerző felvétele)