* Hosszú évek után újra kétnyelvű személyazonossági igazolványt igényelhetnek a polgárok. Miért húzódott ez ilyen sokáig?
- Pontosítani szeretnék: addig voltak kétnyelvű személyi igazolványok, amíg el nem fogytak a még a volt szövetségi köztársaság idejében kinyomtatott űtlapok. Ezek a dokumentumok tartományszerte 1997-ben fogytak el. Az újabbak pedig sosem készültek el a kisebbségek nyelvén. Hogy ez miért nem történt meg a miloševiæi időkben, úgy vélem, nem igényel tüzetesebb magyarázatot. A 2000 októberében történt rendszerváltás után a magam részéről többször is jeleztem e törvénysértés tényét. A szabadkai belügyi titkárság igényelt is ilyen űrlapokat Belgrádtól, de azt a választ kapta, hogy azok egyszerűen nem léteznek! A fő kifogás az volt, hogy esedékes már az új személyi igazolvány megjelenése, addig legyünk türelemmel. Aztán meggyilkolták a kormányfőt, majd következett egy fél évig tartó felemás állapot, amikor erről a témáról egészen egyszerűen nem volt kivel tárgyalni. Ezt követte egy olyan időszak, amikor a tartományi kormány gyakorlatilag ellenzéke volt a belgrádinak. A Koštunica-kabinet miniszterei ilyen vagy olyan okokra hivatkozva nem voltak hajlandóak találkozni velem. 2005 novemberében a belgrádi kormány politikája fordulatot vett. Egyrészt megkezdődött az együttműködés az újvidéki kormánnyal, másrészt pedig a kormányfő személyesen fogadta a VMSZ elnökét. Az eddigi konfliktusos, egymásnak feszülő politikát felváltotta a párbeszédre épülő együttműködés. Mi a kormányfővel való találkozón tíz pontban foglaltuk össze a magyarság sérelmeit. Az egyik ilyen volt a kétnyelvűség kérdésköre. Kértük a kétnyelvűség visszaállítását - ezzel összefüggésben pedig lándzsát törtünk a magyarságnak az állami intézményekben történő részarányos részvétele mellett. Ezen a téren is elindult egy kedvező folyamat, aminek köszönhetően számos tárgyalást folytattam Dragan Joèiæ belügyminiszterrel, Vuksanoviæ oktatási és Lonèar közigazgatási miniszterrel. Mindegyikükkel a saját szakterületén próbáltuk beépíteni a kormányfővel történt megegyezéseket a mindennapi életbe. A belügyminiszterrel történt találkozón elmondtam, hogy évek óta indokolatlan jogsérelem tapasztalható a belügyminisztérium hozzáállásában a kétnyelvűség terén. Joèiæ úr akkor azt mondta, hogy bármikor kerül is sor az új, ,,intelligens' személyi igazolványok kiadására, még előttük megoldjuk ezt a kérdést. Két hónappal a megbeszélések után elkészültek az új okiratok (igaz, még a régi felségjelzéssel) a tartományi titkárság teljes mértékű segítségével és együttműködésével. Az új mikrocsipes igazolvány is két-, sőt háromnyelvű lesz - a mi esetünkben: szerb, angol és magyar.
* Mi van a szórvánnyal? Ők is igényelhetik a kétnyelvű igazolványt?
- Nem mindenki tudja azt, hogy igen kevés olyan magyarlakta szórványtelepülés van, amelynek a területén a magyar nyelv nincs hivatalos használatban. Az apatini képviselő-testület is megszavazta az alapszabály-módosítást, amelynek értelmében immáron Bácskertesen is hivatalossá vált a magyar nyelv. A kérdésre válaszolva tehát a hatóságok ezeken a településeken is kötelesek kétnyelvű okiratokat kiállítani.
* A kétnyelvűség terén a személyi igazolvány csupán a jéghegy csúcsa. Mi minden történt még az elmúlt években, mely területeken vannak előrelépések?
- A magyar nyelv hivatalos használatában számos előrelépés történt. Szinte minden vajdasági település visszakapta történelmi magyar elnevezését. A szabadkai önkormányzat területén már a telefonközpont is kétnyelvű, az ügyfélszolgálatokban általános a magyar nyelv használata. Csak tavaly körülbelül 9 ezer kétnyelvű anyakönyvi kivonatot állítottak ki, a kilencvenes években viszont egyet sem. Van előrelépés, de a jogállamiságtól sajnos még messze vagyunk a kétnyelvűség terén, hiszen nagyon sokszor megtörténik, hogy az alkalmazottak jó része szóban vagy írásban nem tudja használni a magyar nyelvet. ,,Olvadási' folyamat tehát tapasztalható, de nagyon sok intézményes megoldásra van még szükség, például arra, hogy a bíróságokon mindennapossá váljanak a magyar nyelvű eljárások. Ennek van egy emberi előfeltétele: hogy a hivatalnoki posztokon magyar nyelvet bíró emberek legyenek, s most az informatika világában fontos kérdés e téren a software-ek kétnyelvűsége is. Alapvető probléma a pénzellátás is. Habár a többnyelvűség a hatalom részéről kötelesség, a polgárok részéről pedig jog, ennek a finanszírozása nincs megoldva. Ha a költségvetési rendszer ezt nem ismeri fel, akkor a vezetők ellenérdekeltté válnak ennek fenntartásában. Hiszen ha például egy óvónő fizetéséből kell elvenni, hogy ezt biztosítsák, akkor a rendszer erre aligha lesz kapható. Ezt tehát be kell iktatni a költségvetési kritériumok közé. A lényeg tehát az, hogy például a szabadkai belügyi titkárság a kétnyelvűség végett jelentősebb pénzeszközökkel rendelkezzen, mint például a loznicai.
* Említette a bíróságokat. Mely szakaszában tart jelenleg ott a kétnyelvűség?
- Jelentős úttörő tevékenységet végzünk. Nem szeretnék most belebonyolódni abba, hogy a diktatúra milyen módszeresen és tervszerűen semmisítette meg azt az európai viszonylatban is példás kétnyelvűséget, ami a nyolcvanas években a szabadkai bíróságot jellemezte, amikor az első szinttől a jogerősségig perek ezrei folytak magyar nyelven. Nem arra gondolok, hogy a felek magyarul beszéltek, hanem arra, hogy az egész folyamat magyar nyelven zajlott le. Abban az időben a Tisza mentén a hagyatéki perek többsége magyar nyelven folyt. Az állampolitika, a jogszabály-változtatások és a közhangulat ezt gyakorlatilag megsemmisítette. Törvényileg erre elméletileg esély volt ugyan, de a gyakorlatban nagyon-nagyon rosszul néztek erre az igényre az illetékesek. Emiatt az évi több ezres eljárás évi egy tucatra csökkent. Ebben részben ludasak a magyar nemzetiségű igazságügyi tisztségviselők is meg az ügyfelek is, akik a megfélemlítés miatt könnyen lemondtak erről a jogukról. De a legfelelősebb az etnocentrikus és soviniszta politikát folytató államvezetés. Számos próbálkozása volt a tartományi titkárságnak, hogy ezen változtasson, noha közvetlen jogkörünk nincs. Megindítottuk a magyar jogászok számára a szaknyelvi képzést, hogy a magyarul beszélőket felkészítsük arra, hogy a magyar jogi szaknyelvet is ismerjék, hiszen e nélkül nem tudnak eljárást lefolytatni. Legalább ilyen fontos, hogy folyamatosan üzenetet közvetítünk ezen jogászok számára, hogy bátorítsák az ügyfeleket a magyar nyelv használatára. Ennek csak részben van eredménye, mert a bírók anyagi okokból ellenérdekeltek. Nem kapnak ezért többletjuttatást, jóllehet sokszor kétszer annyi munkával jár egy-egy ilyen tárgyalás lefolytatása a fordítás miatt. Itt is az a helyzet, mint az előbbi példánál: intézményesen, központilag kell a kétnyelvűségre többleteszközöket biztosítani. Ettől függetlenül növekedett a magyar eljárások száma, de áttörés nem történt: húsz helyett most már százhúsz eljárás folyik évente magyarul. Én akkor leszek elégedett, ha majd visszaáll a nyolcvanas évek gyakorlata és számaránya. A miniszterelnökkel való találkozás után immáron a szerb igazságügyi minisztérium is hivatalosan támogatja ezeket a képzéseket, elindítottuk a munkahelyi besorolások módosítását. Előírtuk a magyar nyelv kötelező ismeretét, mivel csak bírókkal nem lehet egy bíróságot fenntartani. Ahol nincs jegyzőkönyvvezető, előadó, magyarul tudó személy a tolóablakoknál, ott nem tud működni a rendszer. Lehetővé tettük a bíróságoknak a fordítók alkalmazását, hogy ez a munka ne a bírókat terhelje. Ahol gond van a magyar káderek számával, magyarul beszélő emberek számára gyakornoki állásokat nyitottunk, ezzel lehetőséget teremtünk arra, hogy ott is fokozatosan megteremtődjenek a feltételek a magyar nyelv alkalmazására. Arra is törekszünk, hogy a bírók nemzeti megoszlásában tapasztalható aránytalanságokon változtassunk. Szeretnénk elérni azt, hogy a kisebbségi nyelven vezetett ügyek másfélszeres javadalmazást tegyenek lehetővé, hogy így is érdekeltté tegyük a bíróságok alkalmazottjait a kisebbségi nyelven folyó tárgyalások iránt. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor Kanizsán, Adán, Zentán, Szabadkán megszűnik a bírókban a kényelemből fellelhető görcs. Jövőre már olyan adatok birtokában lehetünk, hogy újra polgárjogot nyer a magyar nyelv.