Az 1924 októberében Milánóban rendezett nemzetközi pénzügyi konferencia ajánlására lett október 31-e a takarékosság világnapja. Akkor három földrész: Európa, Ázsia, Ausztrália 28 országa takarékpénztárainak küldöttei folytattak szakmai tanácskozást a pénzintézetek működésének tapasztalatairól, céljairól és terveiről, valamint a betétesek érdekeiről, jogairól. A takarékossági világnap más és más érzelmeket, emlékeket ébreszt az emberekben. Van, aki jó érzéssel emlékszik vissza az általános iskolás éveire, amikor a tanáraik próbálták őket takarékosságra ösztönözni több-kevesebb sikerrel. A tanárokon kívül még a szülői, nagyszülői háttér is befolyásolta, hogy kinek mennyire sikerült a takarékosságot mint tulajdonságot kifejlesztenie magában, nem beszélve arról, hogy napjaink gazdasági helyzete is milyen ,,ösztönzően' hat a takarékoskodásra. De vajon van-e miből takarékoskodnia? - tettük fel a héten a kérdést Olvasóinknak.
SZABÓ Julianna zombori nyugdíjas:
- Takarékoskodni? Ebből a kis nyugdíjból?! Lehetetlen. Emelem kalapom azok előtt a nyugdíjasok előtt, akik havi járandóságukból még félre is tudnak tenni. Nem tudom, hogy csinálhatják, de őket igazi túlélőművésznek nevezném. Én sajnos a kevéske nyugdíjamból nem engedhetem meg magamnak a takarékoskodásnak nevezett luxust, örülök, ha a pénzemet az utolsó dinárig beosztva meg tudom teremteni mindazt, amire feltétlenül szükségem van. Rendkívül nagy segítség az állam 5000 dináros, egyszeri segélye. Végérvényesen ugyan nem oldja meg a gondjainkat, de valamelyest azért enyhíti őket.
NIKOLITY Mária szabadkai nyugdíjas:
A férjem néhány éve halt meg, ketten élünk egy nyugdíjból a fiammal, aki hat éve munkanélküli, és noha rendszeresen jár a munkabörzékre, nem tud állást találni. Nem hogy takarékoskodni tudnánk, hanem napról napra tengődünk. Fogalmam sincs, hogy az idei fűtési idényben miként fogunk boldogulni. A nyugdíj a rezsire is alig elég, így kénytelenek vagyunk az ennivalón spórolni, tulajdonképpen krumplit krumplival esszük. Az elmúlt néhány évben már szinte minden mozdíthatót eladtam a házból, ebből próbálunk valahogy megélni.
FÜLÖPP Zoltán verbászi teológiai hallgató:
- A ,,takarékosság” szó hallatán mindig a megboldogult nagyanyám jut eszembe, aki mindig takarékosságra ösztönzött. Emlékszem, hogy mekkora tisztelettel bánt az étellel. A pénzt nem szórta szét. Mindig tervezve vásárolt. A mai nemzedék, a mai ifjúság elutasítja a takarékosságot. Ezért sincs soha megtakarított pénze. Sokuknak nagyobbak az igényeik, mint a lehetőségeik, de nem hajlandóak (vagy talán képtelenek?) takarékoskodni. Itt egyértelműen a neveléssel van a gond. A régiekben megvolt a felelősségérzet, ami egyfajta iránytű volt az életútjukon. A takarékosság kifejezést egyesek gyakran összetévesztik a spórolás kifejezéssel, vagy rosszabbik esetben az egyik főbűnnel, a fösvénységgel. Míg a spórolás szinte a mindenről való lemondást jelenti, vagy a fukarság, amely a megszerzett véges javakhoz való rendetlen ragaszkodást, addig a takarékosság ésszerűségre buzdít. A takarékosság nem az jelenti, hogy most én elmegyek a kínaiak üzletébe, és sokadik alkalommal vásárolok ott magamnak aprópénzért esernyőt, amely hamarosan, egy kisebb szél következtében szétszakad. Semmiféleképpen sem! Mert hol itt a megtakarítás? Ilyenkor az, amit jelentéktelen kiadásnak képzeltem el, a végén jelentős összeget tesz majd. Legyünk ésszerűek, de egyben mértékletesek is, végül is a mértékletesség az a sarkalatos erény, amely a takarékosságra nevel bennünket.
SZTEFANOV Frida bácskossuthfalvi hivatalnok:
- A banki kölcsönök és áruhitelek világában egyre kevesebb embernek jut pénze arra, hogy takarékoskodjon. A könnyebb boldogulás reményében meggondolatlanul kötött hitelszerződések gúzsba kötik a tudatlan polgárokat. A rossz gazdasági helyzet és ebből kifolyólagos az alacsony fizetések következtében az emberek máról holnapra élnek. Évekig törlesztik adósságaikat egy szép autóért vagy egy modern elektronikai cikkért cserébe. Próbálunk nyugati minta szerint élni, csak sajnos a lapos pénztárcánk nem tudja követni a megnövekedett igényeket. Véleményem szerint a takarékoskodás hasznos és jó dolog. Aki tud, tegyen félre, hiszen senki sem látja előre a jövőt. Az sohasem árt, ha van egy kis pénzünk a bankban vagy (ahogy a régi öregek mondanák) a ,,matrac” alatt. Felkészülve minden eshetőségre.
KOVÁCS Julianna szabadkai nyugdíjas:
- Megvan a magam spórolási taktikája. Először is azt használom fel, ami a hűtőben van. Fölösleges dolgokat nem vásárolok, az utóbbi időben a kenyeret is otthon sütöm. Egyrészt, mert szeretem csinálni, másrészt pedig azért, mert így biztos, hogy egészségesebb, legalább tudom, hogy miből készül a mindennapi. Listát készítek, és amikor kiürül a hűtő, akkor elmegyek bevásárolni. Sokat sétálok, így tulajdonképpen sok boltban megfordulok, de csak kettőbe szoktam vásárolni. Ezekben az üzletekben a lehet a legjutányosabb áron beszerezni a szükséges kellékeket. Vegyesen fűtök, vagyis reggelente gázzal fűtök be, és van egy kis kályhám, ahol a hulladék fát tüzelem el. Emellett igyekszem egészséges életmódot folytatni: tornázom, rengeteget sétálok, és amíg az idő megengedi, kerékpározok. Rendszeresen járok színházba, a Szegedi Nemzeti Színházban van bérletem.