Október utolsó munkanapja a takarékossági világnap. A dátum az 1924-es milánói nemzetközi pénzügyi konferenciának állít emléket, ahol három földrész takarékpénztárának küldöttei két fő témában folytattak szakmai eszmecserét: egyrészt számot adtak a pénzintézetek működésének jellemző tapasztalatairól, céljairól és terveiről, másrészt azokról a hatósági és takarékpénztári feladatokról esett szó, amelyek a betétesek érdekeinek és jogainak fokozottabb védelmét szolgálják.
Minket azonban a takarékosság mint a mindennapjaink szükséges és nem minden esetben kellemes velejárója érint. A munkanélküliség, a pénztelenség és a gazdasági hanyatlás közepette ugyanis már szinte csak a megélhetésünk érdekében takarékoskodunk. Ráadásul nem jelentős pénzösszegeket téve félre takarékbetétkönyvre, hanem a tüzelővel, a villanyárammal, az ivóvízzel és egyéb elengedhetetlenül szükséges dolgokkal vagyunk kénytelenek csínján bánni csak azért, hogy jusson is, maradjon is.
A szakemberek azt mondják, a takarékoskodás szokását a legokosabb minél előbb kialakítani a gyermekünkben. Ezáltal megtanulhatja, hogy az élet drága, mindennek ára van, és aki nem takarékoskodik, bizony, úgy járhat, mint ama bizonyos tücsök a mesében: felkopik az álla...
A bankok Európa-szerte nagy hangsúlyt helyeznek a fiatalok önállósodására, mégpedig oly módon, hogy különféle pénz-megtakarítási lehetőségeket kínálnak fel nekik, azt ígérvén, hogy az önálló élet megkezdése ezzel sokkal könnyebb és zökkenőmentesebb lesz számukra. Ám ehhez a szülők előrelátására is szükség van, hiszen az önálló élet sok fiatal számára a középfokú tanulmányok befejezésével indul, azaz indulhatna, ha lenne megfelelő háttér. Ehelyett azonban sokan nem tudnak kirepülni a családi fészekből, vagy átmeneti megoldást választva bérlakásba költöznek. Ez azonban jelentős anyagi terhet ró rájuk, amely hátráltatja a saját lakás megszerzését. A legtöbb szülőnek sajnos nem áll rendelkezésére megfelelő összeg arra a célra, hogy egy vagy több gyermeke életkezdését támogassa. Éppen ezért kiemelt fontosságú, hogy a szülők - esetleg a nagyszülők segítségével - már jó előre, még a középfokú tanulmányok megkezdésekor, vagy akár már jóval előtte, gondoljanak a későbbi időkre. A saját példáján nyilván mindenki megtanulta, hogy nem könnyűek az első lépések. Létezik azonban megoldás arra, hogy a gyermekek, unokák saját lakáshoz juttatása ne legyen egyszerre jelentkező és sokszor megoldhatatlan anyagi probléma a család számára. Az idejekorán elkezdett előtakarékoskodás csupán mérsékelt anyagi terhet ró a családra a betétgyűjtés évei alatt, ám 4-5 vagy 8 év alatt a lakás-takarékszámlán gyűlő pénz jelentős összeggé gyarapodik, amely kitűnő és biztonságos alapot nyújt a fiatalok továbblépéséhez. Ez viszont csak akkor működik, ha van miből félretenni...
Van-e miből takarékoskodnia? - kérdeztük a héten.
Szebenyi Andrea szabadkai eladó:
- Azt hiszem, hogy ha lenne miből, akkor sem tudnánk takarékoskodni. Szeretjük a szép dolgokat, nehezen tudunk ellenállni a kísértésnek, ha finom falatokról, baráti összejövetelekről van szó. Pedig az utóbbi időben kénytelenek vagyunk lemondani sok mindenről, hiszen két kis fizetésből minderre már nem futja. Takarékokodni is megpróbáltunk már, de ahol két pici gyermek van, ott az ilyesmi nem igazán szokott sikerülni. A gyerekeknek ruha kell, játék, élelmiszer. Rajtuk nem spórolhat a szülő. Inkább mi, felnőttek mondunk le bizonyos dolgokról, csakhogy nekik meglegyen mindenük. Engem felháborít ez a helyzet, mert nem tartom igazságosnak, hogy egyes embereknek mindenre jut pénzük, amit csak megkívánnak, mások meg vért izzadva dolgoznak, mégsem jut a betevő falaton kívül semmi egyébre. A szüleim nem neveltek takarékosságra, mert az én gyermekkoromban sokkal jobban ment az emberek sora. Minden évben eljutottunk a tengerre, szinte bármit megvehettem, amit szerettem volna. Nem okozott gondot hetente egy-egy nagyobb családi vagy baráti összejövetel finanszírozása, mert volt miből. Ma már egészen más a helyzet. Örülünk, ha minden számlát ki tudunk fizetni, és hogy nem kell kölcsön kérni senkitől. Összehúzzuk magunkat és nem panaszkodunk.
Palusek Viktória palicsi nyugdíjas:
- Amióta az eszemet tudom, takarékoskodom. Így neveltek a szüleim, akik jól tudták, hogy spórolni muszáj mind az élelemmel, mint a tüzelővel. A szüleim még a petróleummal is takarékoskodtak, így mi, gyerekek este már soha nem tanultunk, mert a sötétben nem láttunk. Ma már sok felesleges dologra költenek az emberek, főleg a fiatalok, akiknek fogalmuk sincs arról, mit jelent, ha nincs. Azt is észrevettem, hogy minél idősebb az ember, annál inkább előtérbe helyezi a takarékoskodást. Az én fiam huszonévesen még haragudott rám, ha spórolásra intettem, ma pedig maga oltogatja le a villanyt, hogy ne használják feleslegesen az áramot. Be is vallotta: most már érzi, hogy szükség van a takarékoskodásra. Én nem tudok miből félretenni, mert a tizenhétezer dináros nyugdíjamból nem marad semmi, amit félretehetnék. De takarékoskodom szinte mindennel, amim van. Megszoktam, hogy nem herdálom el a dolgaimat, meg különben sem élhetnék nagy lábon. Nincs miből. Ha nem takarékoskodnék, éhen halnék vagy megfagynék a télen.
Csányi Ferenc óbecsei villanyszerelő:
- Takarékoskodni csak az tud, akinek amúgy is kevés van. A gazdagoknak nem is kell tudniuk, mi jelent a spórolás. A szegényember ösztönösen vigyáz, nehogy elherdálja azt, amire másnap is szüksége lesz. Nem igazán van miből takarékoskodni, mégis muszáj. Pénzt nem tudunk megspórolni, de élelmet, villanyáramot, tüzelőt, városi vizet - igen. Csak akkor mosunk, ha olcsó áram van, délelőtt pedig, amikor senki nincs itthon, nem fűtünk. A ruhaneműt a kisebbik lányunk megörökli a nagyobbiktól, és húst sem eszünk mindennap, csak hetente kétszer. Nem nehéz takarékoskodni, ha már megszokta az ember, hogyan kell. A lányaim egy kicsit rossz szemmel nézik, hogy folyton rájuk szólok, ha nyitva hagyják az ajtót vagy feleslegesen folyatják a csapból a vizet, de tudom, előbb-utóbb megértik majd, miért fontos a takarékoskodás. Sajnos, pénzt nem tudunk félretenni, hiszen abból sosincs elég. Minden elmegy a számlákra, a kötelező kiadásokra, így szórakozásra szinte már semmi nem marad.
Szűcs Ilona adai hátartásbeli:
- Dehogy! Vajon miből takarékoskodnék? Abból a tizenhatezer dinárból, amiből ketten élünk a férjemmel? Ha nem segítenének a fiamék, nem is tudom, mi lenne velünk. åk veszik meg minden ősszel nekünk is a tüzelőt, így legalább azzal nem kell törődnünk. A férjem nyugdíjából élünk szűkösen. Egyébként mindennel takarékoskodunk, semmi felesleges dologért nem adunk ki pénzt. Egyetlen helyiséget fűtünk csak, mert így feleannyi tüzelő is elég egy télre. Az élelmen is spórolunk, csak ha a gyerekek meg az unokák jönnek látogatóba, akkor főzök húsételt. Mi megvagyunk főtt krumplin meg tojásos tésztán is. A kertben megterem a paradicsom, a káposzta meg krumpli is, így azért sem kell pénzt kiadni. Kenyeret háromszor veszünk egy héten, és a tejet is beosztjuk. Másról sem szól az életünk, mint a takarékoskodásról...