Első találkozásom a tiszavirággal megrázóan szomorú élmény volt. Gyerekként azt kellett megtapasztalnom, hogy igazat mond a nóta: ,,Temető a Tisza, mikor kivirágzik'... Mert Törökkanizsánál nem virágzott. Oda már csak a kérésztetemeket hozta, hordta a víz. Olyan mennyiségben, hogy víztükör helyett vastag rovartemetőt lehetett látni. Álltunk a parton, és tehetetlenül dagonyáztunk a sárban -- egyetlen gyerek se örül annak, ha napokig nem lehet fürödni. Aztán, kiskamaszként először láttuk a csodát. A Tisza virágzását fönn, a kanyarban, Magyarkanizsánál.

Szabó Attila felvételei

Bodó nagybátyámnak, a hivatásos halásznak a ladikjában ültünk, aki tavasztól őszig kint élt a szigeten. A Martonos alatti szigeten fűzfából font kunyhóban lakott, a deszkabarakkban pedig mi, gyerekek vendégeskedtünk, hogy társaságot csináljunk az egyetlen kis unokájának, akit a messzi Ausztráliába készültek kivinni a szülei. Ott ültünk a Tisza közepén, Bodó bácsi ladikjában, a kora esti nyári hóesésben. A sűrű fehér kavargásban, valami földöntúli lebegésben -- a kismenyasszonyokból szőtt fátylaktól a folyópart sem látszott. Megszűnt körülöttünk minden: idő is, tér is. Elakadt a lélegzetünk. Elvarázsolódtunk. És akartuk ezt az elemi erővel ható csodát -- a következő évben, meg a rákövetkezőkben is. Idős nagybátyám elmagyarázta: három évig élnek az iszapban a lárvák, készülődnek erre a néhány órányi életre, a násztáncra, a nász néhány pillanatára, hogy aztán beteljesüljön a sorsuk, befejezzék küldetésüket. Iszapéletük során a hímek, magyarázta, vagy hússzor is átöltöznek, de az utolsó átöltözésük már kinn a parton, a víz fölött történik, a násztánc előtt. A nőstények viszont már menyasszonynak öltözve, szép fehérben érkeznek az alkonyi napfényre. Rajzásuk, táncuk idején nem érdemes se varsával, se fenékhoroggal próbálkozni -- bújt ki belőle a tiszai halász...
Mit mondjak? Az utóbbi években nemegyszer mentem el megnézni a Tisza virágzását. De olyan sűrű rajzást, olyan tömény szépséget, mint gyerekkoromban, már egyszer sem láttam. Az idő mindent megszépít? Biztosan. De a megélésnek nemcsak érzelmi oka van -- a rajzás alacsony intenzitására tényleges, biológiai magyarázata van. A tiszavirág ökológiai lázmérő is -- jelzi, ha beteg, szennyezett a szőke folyó. Másfelől: minden virágzásának (a gyérnek is) örülnünk kell, hiszen ezzel a természeti jelenséggel mára a Tisza egyedül maradt egész Európában. És ma már bárki, bárhol, és bármikor megnézheti a csodáról készült fotókat a Tiszavirágzás honlapon. De aki élőben még nem látta, az ne hagyja ki az Angyali kismenyasszonyok című filmetűdöt. Fejős Csilla és Iván Attila 4 perces alkotása 2003-ban a magyarkanizsai Cinema Filmműhelyben készült, és számos díjat kapott -- legutóbb az idén májusban, az Európa-napon. Szeretném hinni, hogy az Angyali kismenyasszonyok gyerekkori pajtásomhoz, Karcsihoz is eljut a messzi Kanadába. Aki gyakran álmodik a Fekete István regényeibe illő gyermekkorunk epizódjairól, a szigetről, Bodó bácsiról, a Tisza virágzásának csodájáról.