A talaj szerepe és tulajdonságai a zöldség- és gyümölcstermesztésben (1.)
Télvíz ideje kiváló alkalom arra, hogy felelevenítsük tudásunkat azon a területen, ahol épp ténykedünk. Ez az írássorozat is segíteni akar Önnek, hogy jobban megismerje talaját, amelyben termel, és annak tulajdonságát.
A növénytermesztés hagyományos gyökérközege a talaj. A talaj nagyon bonyolult, összetett rendszer. Elsősorban élettelen szemcsés alkotórészekből áll, melyek nagyon sok élő szervezettel együtt bonyolult működő egységet képeznek. Szervetlen és szerves alkotók együttesen határozzák meg fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait. Itt szeretném megemlíteni, hogy azokat az anyagokat, amelyek biológiai tulajdonságokkal nem rendelkeznek, nem talajnak, hanem gyökérközegnek kell tekinteni. Ilyenek például a tőzegkeverékek (különféle homok-, tőzeg-, kavics- stb. keverékek) és a tisztán szervetlen anyagú (kavics, szivacs, kőgyapot stb.) inaktív közegek.
Szerkezet és kötöttség
Szerkezeten a talaj morzsalékosságát, hézagosságát értjük. Szerkezet nélküli tehát az a talaj (közeg), melyben a termesztés fogalmai szerint nincsenek morzsák és hézagok. Ilyenek például a homokos-poros vagy tömött-kötött, nagyrögös talajok. A szerkezetet az összetevők mennyisége (homok, kavics, iszap, agyag, szerves alkotók) és azok összetapadása határozza meg. A ,,kötőanyag" az agyag, míg a lazító a homok és a szerves anyagok. Azaz a termesztésben lazító anyagok bedolgozásával és a helyes talajműveléssel is javítjuk a szerkezetet. Kötöttségen a talaj művelőeszközökkel (gyökérrel) szembeni ellenállását értjük. A kötöttség az agyag mennyiségétől függ.
A szerkezet és a kötöttség meghatározzák a talajok pórustérfogatát. Azazhogy egységnyi térfogatú talajban hány százaléknyi a hézag, melybe a mikroszkopikus méretűek és a jól láthatóak egyaránt beletartoznak. 60--90% pórustérfogat megfelelő. A pórustérfogat függvényében a talajok levegőkapacitása 20--40%, a vízkapacitása pedig 40--55 térfogatszázalék között kívánatos. A szerkezet pórustérfogat-összefüggésében a kertészeti talajok termesztésállapotban 0.9--1.0 kg/dm3 sűrűség esetén jók. Hajtatásban ennél lényegesen jobb szerkezetű, lazább talaj kedvező, melyek sűrűsége 0.4--0.6 kg/dm3 értékű. A talajhézagok összetétele határozza meg a vízvezetés és víztartás jellemzőjét, azaz a talaj vízgazdálkodását. A jó szerkezetű talaj elegendő vizet tart vissza (40--50 térfogatszázalék), és a felesleget elvezeti.
Az 1-2. táblázat az egyes talajtípusok fizikai jellemzőit foglalja össze.
Levegő- és nedvességtartalom a talajban
A kertészeti talajok térfogatának 60-90%-a kisebb-nagyobb hézag, melyeket víz és levegő tölt ki. A növények víz- és levegőigényétől függ, hogy milyen szerkezetű, nedvességtartalmú talajon fejlődnek legjobban. A levegőtlen talajon a nitrogénveszteség nagy, a vas (Fe) és mangán (Mn) nehezen felvehetővé válik. A talaj levegőtlensége a gyökérműködésre közvetlenül hat, hiszen oxigénhiányban a gyökérfulladás is bekövetkezik. A levegős, lazább talaj gyorsabban, jobban, míg a nedvesebb talaj lassabban melegszik fel, ezzel is befolyásolva a gyökérfejlődést és tápanyagfelvételt. A gyökérzet sérülésével jár a talajlazítás, de a taposás és öntözés miatt tömődött talajt lazítani, szellőztetni kell! Még a sekély, gyökérkímélő lazítás is nagyon sokat segít, hiszen általában a felső néhány centiméter tömődik károsan. A 2. táblázat a különböző típusú talajok legfontosabb levegő- és vízgazdálkodási jellemzőit tartalmazza.
A talajok nedvességtartalmát a vékony hézagokban visszatartott, a talajszemcsék felületén és a szerves anyagokban (humusz) lévő víz jelenti. Ennek a vízmennyiségnek egy része a növények számára nem felvehető, ezért holt víznek nevezzük. A talaj vízkapacitásán a térfogatra jutó visszatartott vízmennyiséget értjük. A növények számára a kedvező nedvességtartalmat és a talaj nedvességállapotát is a talaj vízkapacitásának százalékában fejezzük ki. Ennek megfelelően hajtatásban legalább 70-80%, szántóföldön 65-70% legyen a víz mennyiségéből, mert a kedvező tápanyagfelvételhez legalább ilyen nedvességszintre szükség van. 100% vízkapacitásszint a levegőtlenség miatt nem kívánatos. Megfelelő nedvességtartalomnál a műtrágya-hatékonyság 2--10-szeresére emelkedik, azaz míg 1 kg NPK-hatóanyag 1--5 kg többlettermést ad szárazon, addig öntözve ugyanaz 5--11 kg lehet. Több tápanyag (műtrágya) nem igényel plusz öntözővizet, csak optimális nedvességet.
A vízkapacitás nagyon fontos tulajdonság. Ez a tulajdonság befolyásolja a kijuttatható vízadagot és az öntözés gyakoriságát is. Jó vízkapacitású talajon nagy adagú öntözés is alkalmazható, míg kis vízkapacitású talajokon a kisebb adaggal gyakrabban végzett öntözés a helyes. A talaj vízvezető képessége is a szerkezet függvénye. Míg a vékony hézagok visszatartják a vizet, a nagy hézagok vezetik azt az alsóbb rétegekbe. A jó szerkezetű talaj megfelelő mennyiségű vizet tart vissza, a többit elvezeti. A vízvezető képesség a túl laza talajokon ,,túl jó" , ezért nem lehet nagy adaggal öntözni a nagy vízveszteség, valamint a tápanyag kimosódása miatt. A túl kötött talajon viszont nincsen nagy hézag, nagyon rossz a vízvezetés. Gyorsan eltömődnek a kis hézagok, levegőtlenség következik be. Nagy adagú öntözővíz tehát káros itt is. Holt víz mindig van a talajban. Ugyanis a szemcsékhez, szerves anyagokhoz olyan erősen kötődik, hogy a növény számára fel nem vehető. Ez a nedvességforma a kötött talajokon a legnagyobb, és ezért vízgazdálkodás szempontjából ezek a legrosszabb talajok. (Folytatjuk)

A kertészeti talajok fizikai jellemzői

A kertészeti talajok fizikai jellemzői.