— A szerbiai sertéstenyésztés sajnos nem tud kiszabadulni a bizonytalanság csapdájából. Ilyen körülmények között nagyon nehéz termelni és tervezni. A gond megoldása a hosszú távú stratégiában és a szavatolt felvásárlásban rejlik. Ehhez azonban, úgy tűnik, nincs kellő akarat (vagy tudás és hozzáértés — a szerző megjegyzése). Biztos vagyok benne, hogy egyetlen termelőtársam sem tudja „lenyelni” az alacsony sertésárakat, illetve a hatalmas kilengések okozta következményeket — véli Balog Zsolt csantavéri sertéstenyésztő.

A tapasztalt állattartó szerint a termelők sajnos már megszokták ezt a helyzetet, és ilyen körülmények között mindenki úgy találja fel magát, ahogyan tudja. Mint mondta, szerencse, hogy még mindig akadnak becsületes felvásárlók, akiknek nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is fontos.

— Ha a termelők teljesíteni tudják a feltételeket, akkor az általános piaci áraknál valamivel drágábban tudják értékesíteni vágójószágaikat. Ez különösen akkor igaz, ha a gazdák a halasztott fizetés mellett döntenek. Az ilyen üzlet azonban nagy kockázattal jár. Az ígért nagyobb összeget később gyakran nem lehet behajtani, még akkor sem, ha bíróságra kerül az ügy. Kezdő termelőként én is pórul jártam, ezért most már kerülöm ezt a megoldást. A legjobban azt szeretem, ha az átadás után néhány órán belül a számlámon van a pénz. Természetesen azért sem haragszom meg, ha az udvarban számolunk el, mert, ugye, az üzlet az üzlet — mondja nevetve a fiatal gazda.

Jelenleg az első osztályú hízósertés — melynek súlya 90-től 120 kilogrammig terjedhet — ára 160-170 dinár körül mozog a jószágpiacon.

— Tekintettel a mostani takarmányárakra, ezt elfogadható összegnek tartom, sőt hosszú távon is meg lennék vele elégedve. A hizlaláshoz szükséges tápok többségét magam készítem. Csupán a szójapogácsát — a takarmánykészítés legfontosabb alapanyagát — vásárolom. Ehhez viszont, a korábbi évekkel ellentétben, igencsak kedvező áron juthatnak hozzá a gazdák. A kukoricát és az egyéb takarmány-alapanyagokat magam termelem meg, így ezzel is gazdaságosabbá tudom tenni a jószágtartást. Ha azonban mindent vásárolnék, akkor biztosan másként néznék a fent említett felvásárlási árra. A sertéstenyésztésnek csak akkor van értelme, ha a gazdaság folyamatosan bővül és fejlődik, és most nemcsak az állattartási körülmények javítására gondolok, hanem az állománybővítésre és a vérfrissítésre is. A tenyésztés során a malacokat értékesítem, hizlalásra pedig csak minimális mennyiséget hagyok, így próbálom enyhíteni a sertéspiacon tapasztalt ingadozásokat. A malac ára viszonylag stabil, arról nem is beszélve, hogy a bukás lehetősége sokkal kisebb — emeli ki a termelő.

Csantavéren a malacért jelenleg 200—230, az anyakocáért pedig 110—120 dinárt fizetnek a felvásárlók. A gazdától megtudtam, hogy általában télen értékesítik a tenyésztésre már nem használt anyakocákat, és gyakran előfordul, hogy téliszalámit vagy egyéb füstölt húst készítenek belőlük, hiszen — mint mondta — minél idősebb a vágójószág, annál ízletesebb a belőle készült étel. A gazda szerint a falu sertésállománya valamelyest csökkent, és csak a nagyobb jószágtenyésztők tudtak fennmaradni.

— Azok az állattartók, akik már évek óta folyamatosan foglalkoznak sertéshizlalással, kitartanak, különösen akkor, ha saját malacokat nevelnek. Az időszakos hizlalók esetében viszont már más a helyzet, ők valószínűleg a jobb és kiszámíthatóbb piaci viszonyokra várva felszámolták az állatállományukat. Ezért nincs jelenleg túlkínálat a sertéspiacon. Ezen csak a behozatal változtathat. Az állam a védővámmal stabilizálta ugyan a sertéspiacot, de az a kérdés, hogy meddig tud ellenállni a behozatali lobbi nyomásának — figyelmeztet a gazda.

Balog Zsolt eddig nem kért állami támogatást, mint mondta, kezdetben bonyolult volt a pályázati eljárás. Most azonban már másként gondolkodik.

— A törzskönyvezett anyaállomány után járó 2000 dináros minisztériumi támogatást igényeltem. Mivel a kocák egy részét most törzskönyvezik, az utánuk járó állami juttatást csak jövőre kapom meg. Próbálok hosszú távon gondolkodni, ezért az állománybővítés, illetve génállomány-javítás céljából hasas süldők vásárlását tervezem. Jelenleg ugyanis 30 anyakocám van, az ólakban pedig csaknem 100 sertés röfög. A hizlaláshoz szükséges takarmányhoz 25 hektárnyi termőföld megmunkálásával jutok hozzá — mondta a csantavéri sertéstenyésztő.