— Nemes Fekete Edit és a Kortárs Galéria kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza. Edit már 1968-ban kiállított itt az első Képzőművészeti Triennálén, és ez egy új alkalom arra, hogy újabb nézőpontból tekintsük meg az életművét. Az ölelés és az elengedés kettőssége végigkíséri műveit, a korai figurális alkotásoktól a későbbi, absztraháltabb művekig, a közeledés és a távolodás örök körforgása pedig egy állandó motívuma művészetének. Még Juhász Erzsébet írónő vette észre, hogy Edit művészetének az egyik gyakori motívuma a hullám, mely szerinte a lét esszenciája. Én is mint a kiállítás kurátora erről kezdtem el gondolkodni, az élet hullámzó ritmusáról, és ennek dinamikája a kiállításba is bele van foglalva — mondta Kucor Tamara, a kiállítás kurátora.

Nemes Fekete Edit művei egészen különleges módon ragadják meg az élet ambivalens mivoltát. A kerámiafigurák minden mozdulata egyszerre őrzi a születés és az elmúlás elválaszthatatlan kapcsolatát. Ahogy belépünk az ajtón, a kiállítás első részében egy térinstalláció fogad, melynek elhelyezkedése valóban hullámokat idéz. Az 1990-es évek elején készült mű a háborúk és az elvándorlás témakörét sűríti magába, a háromszög formájú kerámiák ritmikus mozgása talán egy kicsit fenyegetően hat. A második teremben már szakrális tematikájú alkotásokkal találkozunk, ahol a születés pillanata fogalmazódik meg egy-egy műben. A harmadik kiállítóteremben az összefonódás kap hangsúlyt, ölelés, elengedés, örök körforgás.

— Az az igazság, hogy az itt lévő munkáknál az első és az utolsó között hosszú idő telt el, úgy hatvan évet ölelnek fel. Ezek kiragadott részletek, melyeket Tamara talált saját koncepciója elmesélésére, így kapta meg ezt a címet is a kiállítás. Amikor egy témát körüljárok, arra 10–15 munkát is csinálok, ezek csak szegmensek, szeletek. A hatvan év alatt nagyon sok mindent érintettem, rengeteg dolog történt, és ez mind elvitte valamilyen irányba a gondolataimat, valamilyen életfilozófiám is kialakult közben, foglalkoztatott az, hogy miért is vagyunk, mi a szerepünk. Mindig nagyon érdekel, hogy a probléma gyökeréig hassak, miből kel ki, mivé alakul, ezek olyan dolgok, amelyeken a gondolkodó ember eltöpreng, és hatással van arra, amit csinálok. Sok minden történt velem, főleg az egészségi állapotommal, a családdal, nehéz az egyedüllétet megemészteni, átélni. Itt mindegyik alkotás az életem, egy folyamat része, mindegyik hozzám tartozik. Volt öröm is, bánat is, az élet olyan, mint a libikóka, váltakozik — emelte ki Nemes Fekete Edit.