Egy tavaszi cserkészfoglalkozáson Hunor érdekes hírt közölt velünk: Horvátországban, pontosabban Lošinj szigetén tábor lesz július végén. Természetesen ez mindenkinek tetszett, hát még az, hogy a tompai cserkészeknek hála díjmentes a táborozás, és az utazás is olcsó. Úgy véltem, ezen nincs mit gondolkozni, hanem élni kell az alkalommal!
Ám nem ment minden olyan egyszerűen, ahogy gondoltam. Az első akadály, amibe beleütköztem, az útlevél elintézése volt. Ha nehezen ugyan, de két nappal a tábor időpontja előtt elkészült az új útlevél, ámde vízum is kellett, mivelhogy Magyarországon át utaztunk. Ez utóbbit éppen hogy csak sikerült megszereznünk az indulás napján. Nem sok időm volt pakolni, igyekeznem kellett. Úgy csomagoltam, mint máskor, semmi különlegesre nem volt szükségem, kivéve természetesen az útlevelet. Fél háromkor Tomival együtt a szüleim vittek ki bennünket autóval a tompai határátkelőre, a gyülekezőhelyre. Tomival útközben azon gondolkodtunk, hogy vajon kik jöhetnek a táborba az őrsből.
A határhoz érve nem láttunk egy ismerőst se. Csak várakoztunk, és mire eljött a fél négy, már sok ismerősünk jelent meg: éppen azok, akikre számítottunk. Már ott megbeszéltük, hogy hacsak lehet, egy őrsbe leszünk, és hogy Csongi lesz az őrsvezető, Árpika a helyettes. Nem volt könnyű átsétálni a határon a nehéz csomagokkal, de hát nem volt más választásunk. A túloldalon kicsit várakoztunk az autóbuszra, majd bepakoltuk a cuccokat a csomagtérbe, beszálltunk, s elindultunk Tompára. Percek alatt megérkeztünk, és már láttam, hogy gyülekeztek a tompai cserkészek. Velük együtt vágtunk neki a hosszú útnak. Tomi mellett ültem. Besötétedett, nem láttunk sokat, de arrafelé még nem is volt sok látnivaló. Később helyet cseréltem Árpival, s Balázs mellé kerültem. Amikor úti célunk utolsó harmadához értünk, gyönyörű táj fogadott minket. Hegyek, völgyek, hatalmas erdők, tiszta levegő -- ezek jellemezték azt a tájékot. Reggel 6 óra 40 perckor már a sziget felé tartó hajón voltunk. Óriási szél támadt, nagy hullámok keletkeztek. Egyszer csak mintha leszakadt volna az ég: jég és eső zúdult ránk. Alig volt fedett terület a hajón. Végül senkinek nem esett baja, de néhány cserkésztársunk bőrig ázott. Mire a szigetre értünk, már kiderült az égbolt. Körülbelül egy óra buszozás után értünk a tábor helyszínére.
Tűlevelű erdőben, közel a tengerparthoz vertük tábort. A horvát cserkészeknek pár nappal előbb kezdődött a táborozásuk. A sátrak cölöpjeit nehéz volt beleszúrni a földbe, hiszen sziklás-köves volt az egész sziget.
Már az első nap délutánján alkalmunk volt fürödni, de nem sokan mertek megmártózni a tengerben, hiszen a vihar után óriási hullámok keletkeztek. Én bemerészkedtem a vízbe. A hullámok magukkal sodortak, nagyon nagy élmény volt számomra.
Arra már pontosan nem emlékszem, hogy mikor milyen programunk volt, ezért csak párat említek, a számomra legemlékezetesebbeket.
Először is az őrsről írok pár szót. Nagyon nehéz volt kitalálni az őrsnevet, de végül a Törpeharcsa név mellett döntöttünk. Tehát a Törpeharcsa őrsnek 6 tagja volt, mindegyiküket ismertem már egy másik táborokból. Egy kivételével mindannyian a szabadkai cserkészcsapatokhoz tartozunk, név szerint: Csongi, Árpika, Balázs, Tomi és én. A kivétel Szebi, a ludasi cserkész volt. årsön belül nem merültek fel nagyobb problémák, jól kijöttünk egymással. A legnehezebb dolog volt Árpikát rávenni, hogy tusolni menjen, de hát ő már csak ilyen. Örülnék, ha más táborokban is mi hatan alkothatnánk egy őrsöt.
Tengeren táboroztam tavaly is, ám az egészen más volt. Én úgy érzem, a vezetők mindent megtettek annak érdekében, hogy ez a tábor igazán jó legyen. Nagyon új volt számomra, hogy több országból sereglettek össze a cserkészek. Ez nekem nagyon tetszett, hiszen új szokásokat, ismerhettünk meg, új tapasztalatokat, ismereteket gyűjthettünk.
A tábortűz egészen másmilyen volt mint az eddigi táborokban. Sajnos nem lehetett igazi tüzet gyújtani, ezt sajnáltam a legjobban, ám mivel sokan voltunk, ezért jó hangulatú volt minden esténk. Nekem kimondottan tetszettek a közös estek a horvátokkal. Amit hiányoltam a tábortűznél az az volt, hogy az őrsöknek nem volt külön feladatuk.
A legszebb élmény a zadari hajókirándulás volt. Nagy szép hely, jól éreztem magam.
Nekem ez a tábor feledhetetlen volt, a legjobb hangulatú mind között. Ha alkalmam lenne még egyszer elmenni, máris kezdenék csomagolni.