A magyar népesség ízvilágához ősidők óta hozzátartozik a bor, ugyanúgy, mint a kenyér. A honfoglaló őseink már fogyasztottak bort, annál is inkább, mert a Kárpát-medencében élő népek már termelték a szőlőt. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a római hódítások alatt idetelepült emberek a megfelelő régiókban kiválóan termő szőlőültetvényeket hoztak létre, és a borkészítést is meghonosították. A korai középkorban a kolostorok és a nagy egyházi intézmények (apátságok) létesítésével tovább növekedett a szőlővel betelepített területek nagysága. Mindez hozzájárult a mai borkultúra kialakulásához.

Mint minden ágazat esetében, egy-egy korszakon keresztül természetesen itt is észlelhető volt a minőség, a mennyiség és egyáltalán a borkultúra hanyatlása. Európa ezen részén a kommunista diktatúra sajnos kerékkötőként viszonyult a szőlészethez és a borászathoz. Amíg a fejlődő világ borászata szépen haladt előre, ebben a térségben stagnált vagy visszafejlődött az iparág. A keleti blokk, de Szerbia borászatában is a rendszerváltás hozta el a megváltást, kinyíltak a kapuk a világ felé, és elindulhatott a fejlődés. A családi hagyománnyal bíró kis és közepes borászatok mára nagy szőlőbirtokokká és pincészetekké alakultak, és jelentős gazdasági tényezőként tartják őket számon. Egyúttal gombamód szaporodtak a kis hobbiszőlőbirtokok és -borászatok is, melyek hihetetlenül jelentős szerepet vállaltak az új és korszerű borkultúra megalkotásában. Ez az állapot mostanra megfelelő szintet ért el, állandóan fejlődik, és mára a Kárpát-medencei régió borászata európai és világviszonylatban is fontos helyet képvisel.

Nézzük meg a bort mint táplálékot. Egy liter átlagos alkoholtartalmú bor mintegy 600-700 kalóriát tartalmaz, mely körülbelül 1 liter tej, 5 tojás vagy 1 kg burgonya kalóriatartalmával azonos. A bornak kedvező étrendi hatása van, hiszen szerves savakat, vitaminokat, enzimeket és ásványi sókat tartalmaz. Közismert a gyógyító hatása is. El kell azonban mondani azt is, hogy az emberek mint élvezeti cikket fogyasztják, mert alkoholtartalma rövid időn belül felszívódik, bekerül a véráramba, onnan pedig az agykéregbe. Oldja a feszültséget, de csökkenti a mérlegelési képességet, tehát részegséget is okozhat. Alkoholtartalma 9 és 14 térfogatszázalék között van. Minden esetben mértékkel kell fogyasztani!

Mint mindenhol, a borászok körében is felmerül a kérdés: mit ér az egész éves munka, ha senki sem értékeli? Fáradozásunkat akkor látjuk beteljesedni, ha borunkat kóstolva, vendéglátás során ízlelgetve (a bort ugyanis nem inni, hanem kortyolgatni kell!), azt halljuk, hogy finom, kellemes zamatú. Mi a titka a kulturált borfogyasztásnak, mire ügyeljünk, ha barátainkat, vendégeinket ezzel az itallal kínáljuk?

Ha lehet, mindig a saját borunkat kínáljuk, még ha szerény is a választék. Vegyük figyelembe vendégeink ízlését. Ha hölgy vendégek is vannak, helyezzük előtérbe a könnyű, édeskés fehér- és rozé borokat, még akkor is, ha nekünk más a kedvencünk. Teremtsünk szép és kellemes környezetet a borfogyasztáshoz. Szépen terített asztalon, tiszta poharakban, lehetőleg kancsóból szolgáljuk fel az italt. A poharak ma már nagyon változatosak, de a szép színű, tiszta borhoz nem szükséges aranyozott díszítésű poharat használni. Egy-egy borfajtát (fehér-, vörös-, desszertbor, rozé és pezsgő) általában jellegzetes alakú poharakban szolgálnak fel, ízlés szerint. A poharat mindig csak a 2/3-áig töltsük fel, hogy látható legyen a bor szalagja, meg tudjuk mozgatni az illathatás elérése szempontjából. Ügyeljünk az ital hőmérsékletére is. A rozékat 7—8 °C-on, a fehérborokat 9—10 °C-on, a vöröseket 14—16 °C-on fogyasszuk. A vendéglátónak kötelessége az előkóstolás, nehogy kellemetlen meglepetés érje a többieket. A bor kitöltésekor tiszteljük a kort és a hölgyeket. Mindig a legidősebbnél kezdjük a kínálást. Ha vendégek vagyunk, ne bíráljuk a házigazda borát (még ha rossz is), mert ez elemi udvariassági követelmény. Az más, ha éppen erre kért fel bennünket. Ha a borivás nem kapcsolódik az étkezéshez, gondoskodjunk valamiféle borkorcsolyáról is: kifli, töpörtyűs pogácsa, kenyér, sajt, dió stb. A borkóstolókon soha ne dohányozzunk! Ügyeljünk az italok fogyasztási sorrendjére. Az alapszabály a következő: a fehérbor előzze meg a vöröset, a száraz az édesebbet, az egyszerű asztali bor a testesebbet, a fiatalabb az idősebbet, és az illatos kövesse a kevésbé illatosat. Főétkezések esetén (ebéd, vacsora) a bor illeszkedjen az ételek minőségéhez és fűszerezettségéhez. Könnyebb ételekhez könnyebb, nehezebb fűszeresebb, markáns ízű ételekhez testesebb, komoly zamatú italt válasszunk. Ha borvidéken vagyunk, a helyi specialitásokhoz tájjellegű, helyi bort fogyasszunk. Ám vannak ételek, melyekhez nem illik a bor, ezek főleg az ecetes saláták, a könnyű előételek vagy a csokoládék. A különböző ételekhez ajánlott borok:

— étkezés előtt: száraz fehér,

— levesekhez: könnyű fehér,

— szárnyasokhoz: a fűszerezettségtől függően könnyebb vagy testesebb fehérborok, de paprikáshoz vörös,

— sertéshúshoz: fehér, főleg rizlingfajták,

— marhahúshoz: vörös,

— füstölt húsokhoz: rozé vagy könnyű vörös,

— halakhoz: száraz fehér, halászléhez könnyű vörös,

— bárány- és birkahúshoz: könnyű vörös,

— vadhúsokhoz: könnyebb vagy testesebb vörös,

— sajtokhoz és gombaételekhez: száraz fehér vagy rozé,

— süteményekhez: desszertborok, édes vagy illatos fehérborok (pl. tokaji aszú).

Keresztelő, születésnap, névnap vagy a jelesebb évfordulók alkalmából pohárköszöntőt illik mondani. Ez a házigazda dolga. Koccintani az első poháremelésnél szokás azokkal, akik közvetlenül mellettünk vagy velünk szemben ülnek. A poharunkat sohase ürítsük fenékig, kivéve, ha erre külön felszólítást kapunk. Hát akkor egészségünkre, proszit vagy csirió!