Tóbiás Krisztián gitárral

A Vajdasági Magyar Irodalom napja tiszteletére ünnepi műsort szerveztek a csókai könyvtárban Banka János színművész, Tóbiás Krisztián költő és Beszédes István, a zEtna Kiadóház vezetője közreműködésével.
Tóbiás Krisztián csókai születésű, jelenleg Balatonfüreden élő irodalmár Tiszaszentmiklóson is bemutatta Túlírások című, harmadik verseskötetét, amely az ünnepi könyvhétre jelent meg. Hogyan születtek meg ezek a nem mindennapi költemények? - kérdeztem a szerzőt.
- A zEtna internetes folyóiratnak volt egy játéka. A szerkesztő József Attila verséhez kért túliratokat, vagyis konkrétan azt, hogy a kész költeményhez újabb sorokat, saját gondolatokat csatoljanak hozzá. Ebben ugyan nem vettem részt, de megtetszett az ötlet, és az új kötetemet erre építettem. Egyszerűen fogalmazva: a versekhez, amelyeket olvastam, hozzáírtam a saját soraimat. Weöres Sándor, József Attila, Fehér Kálmán, Cs. Simon István és még sokan mások szerepelnek benne.
* Hogyan jutottál el az újvidéki Színművészeti Akadémiától a három eddig megjelent verseskötetedig?
- Tulajdonképpen a zenével kezdődött minden. A háború alatt, amikor azok a hosszú áramszünetek voltak, megtanultam gitározni. A sötétben, gyertya mellett. Később versekhez írtam dallamot, vagyis énekelt verseket kezdtem el játszani, és így találtam rá a költészetre, az irodalomra. Aztán meghívtak a Tanyaszínházba zenésznek. A turnén támadt az ötletem, hogy én is megpróbálkozom a színészettel. Szabó Lászlóval készítettük el József Attila Szabad-ötletek jegyzékéből azt a monodrámát, amellyel megnyertem a középiskolások művészeti vetélkedőjét. Ekkor már egyértelmű volt, hogy a színművészeti akadémiára iratkozom. Később mégis abbahagytam, más utakra tértem.
* Ez azt jelenti, hogy a színház már nem foglalkoztat?
- Színészként valóban nem szeretnék visszatérni, de színdarabot írnék vagy zenét az előadásokhoz. Az az igazság, hogy most már este az ágyamat nem szívesen cserélném fel a művészklubok asztalaival. Elkényelmesedtem. A zene viszont ismét visszatért az életembe, habár más formában. Nem énekelek, inkább az akusztikus gitár hangja, a benne rejlő lehetőségek érdekelnek.
* Egy csodálatos városban, Balatonfüreden élsz, amely már irodalmunk számos jeles személyiségét megihlette. Rád milyen hatással van a lakhelyed?
- Több mint tíz éve jöttem el Csókáról Magyarországra, több városban éltem, de Balatonfüred az első, ahol valóban jól érzem magam. Tavaly költöztünk oda, és az idén, az ünnepi könyvhéten engem már mint füredi költőt hívtak dedikálni. Lassan elfogadjuk egymást a város és én. Igaz, még csak ismerkedem vele, még nem írtam róla.
* Továbbra is a vajdasági témák foglalkoztatnak?
- Igen, és nem is szeretnék másról írni. Azok a témák jönnek elő, amelyeket átéltem. Nekem kell egy bizonyos időbeli távolság, mert arról nem tudok regélni, ami most történt. Elsősorban vajdasági tájakat látok magam előtt, a Túliratok nagy része is a tájköltészethez kapcsolódik. Én szerettem a legendákat, a meséket, amelyekkel tele van Bánát, és az utóbbi időben sokat foglalkozom helytörténettel is. Például elkezdtem gyűjteni Csóka község kulturális és történelmi emlékeit. Ha hazajövünk, én azt látom Csókában, ami már nincs, például a tölgyfákat az főutca két oldalán.
* Mi a célod ezzel az új kedvteléssel?
- Vannak közeli és távolabbi terveim is, bizonyára kötet és fotóalbum születik belőle.