Közeleg a karácsony, a legszebb, a legbensőségesebb keresztény ünnep: Jézus születése. Minden decemberben megújuló csoda, amely összehozza a szétszórt családokat, kibékíti a haragosokat, megnyugtatja a háborgókat. Hagyományainkhoz híven gazdagon terített asztallal, narancs- és vaníliaillatú süteménnyel, csillogó fenyővel köszöntjük az ünnepet.
Nálunk nem lesz ajándékozás
A SAB TRADE doo furgonjában ülök, a külváros behavazott útjain járva keressük a címet. A Népkör éttermét üzemeltető vállalat már néhány éve - a református egyházközösség és a Széchenyi István iskola nyilvántartása alapján - karácsonyi szeretetcsomaggal lep meg néhány olyan családot, amelyekben sem csillogó fenyőfára, sem gazdagon terített asztalra nem telik.
Csillagszemű kisnagylány nyit kaput, és enged be bennünket a tisztára sepert járdán a házba. A csöppnyi szobában vékony, elkínzott arcú fiatalasszony fogad, csöndesen hellyel kínál, miközben szeretettel betakargat egy hét-nyolc éves kislányt az ágyban. Halkan arra kér, se fénykép se név ne jelezze, melyik családról van szó. Mert szerinte nem különböznek ők, most már, más szegény családtól.
Tizenöt évi házasság után végre sikerült elválnom a férjemtől - mondja -, itt maradtam az öt lányommal. A legidősebb tizenöt éves, a legfiatalabb, aki miatt mindannyian kialvatlanok vagyunk, öthetes. Kimondhatatlanul sokat szenvedtünk a férjemtől, iszákos volt, és kegyetlenül vert bennünket. Nincs állandó munkám, de vannak házak, ahova rendszeresen eljárok takarítani, amikor szükség van a munkámra. Szociális segélyt és családi pótlékot, ezen felül a Vöröskereszt által a népkonyháról ingyen ebédet kapok. És ha kilátástalan a helyzetünk, itt van az édesanyám, aki - amennyire tud - segít rajtunk. Közeleg a karácsony, a lányok nagyon szeretik ezt az ünnepet, tudják is, mit ünnepelünk. Amióta egyedül vagyunk, nekünk szinte minden este, amikor együtt vagyunk, szinte karácsonyi hangulatú, hiszen nem kell rettegnünk, örülhetünk egymásnak. Hiszem, és ezt a lányaimmal is sikerült elhitetnem, hogy a karácsony a szeretet, a béke ünnepe. Nálunk nem lesz ajándékozás, az összerakott kis pénzen sikerült egy kis tüzelőt vennem, ez a legszebb ajándék. Lesz bableves meg mákos tészta, habár a lányok nem szeretik, de ez a hagyomány. Anyukámtól majd kapunk sült halat, szaloncukrot a kis műkarácsonyfára, és teljes lesz az ünnep. A karácsonyi ebédhez csirkehátat veszek, csinálok belőle valami finomat. Nekem a legszebb karácsonyi ajándék a végre elnyert nyugalom és a Kisjézust arra kérem, hogy adjon erőt, egészséget a lányaimnak - mondja csöndesen.
Kinyitva a jókora csomagot, elsőként a két idősebb kislány bújik el a másik helyiségbe, hogy ne lássuk a könnyeiket. A fiatalasszony a könnyektől fuldokolva mond köszönetet és kíván boldog, békés karácsonyt.
Élünk? Hát még itt vagyunk
A helyi közösség előtt már 11 óra körül gyülekeznek az emberek, elnyűtt szatyorral, kosárral - az ingyen ebédre várva.
- A férjem már harmadik éve fekvőbeteg. Addig, míg én eljövök az ebédért, a szomszédasszony vigyáz rá, nehogy leessen az ágyról. Egy kicsit előbb érkezek, mert nekem ez az egyetlen szórakozásom, hogy a szerény, de ingyen kapott ebédre várva elbeszélgessek az enyémhez hasonló sorsúakkal. Persze, hogy eljövök karácsonykor is az ebédért, hiszen ünnepi ebédre nem telik. Remélem, babot kapunk majd pénteken. A férjem után mintegy 10 ezer dinár nyugdíjat kapunk, ebből élünk ketten. Élünk? Hát még itt vagyunk... Emlékszem én a gyermekkori karácsonyokra, főleg azoknak az illatára, amikor anyámmal együtt csináltuk a gubát, töltöttük lekvárral a tejfölös kiflit. Apám szalmacsóvát tett vacsora előtt az asztal alá, oda tette le anyám az almát, diót, kalácsot a kántálóknak. Régi idők, szép emlékek! Most majd az öregemmel megvárjuk a szomszédtól kapott tévé előtt az éjféli misét, én mindig eléneklem a Mennyből az angyalt, ettől olyan pillekönnyű lesz a lelkem, tán még a szegénységünk sem fáj annyira. Egy fiam volt, aki fiatalon meghalt, talán jobb is, hogy nincs miből ünnepelni a karácsonyt. Ha mindennapivá tesszük a szentestét is, akkor nem érezzük annyira szeretteink hiányát - mondja az idős, fejkendős asszony, és még hozzáteszi: - De azért a karácsony a legszebb ünnep.
A szentestei mák
Szolidan öltözött negyvenéves fiatalasszony igyekszik megmagyarázni önmagának és másoknak is, miért kilátástalan a családja helyzete. Igen, küszöbön a karácsony, az ő lelke mégis tele van háborgással, dühvel, szorongással, de szomorúsággal is. Soha senkinek sem ártott, mondja, s ha segíteni nem tudott, akkor legalább néhány jó szót szólt ahhoz, aki bajban volt.
- A férjem már csaknem két éve munkanélküli - kezdi a beszélgetést -, a szélütése után egyszerűen munkaerő-feleslegnek nyilvánította az újdonsült tulaj, aki megvette a vállalatot, amelyben a férjem 26 évet ledolgozott. Bármilyen munkát elvállalna, de ha megmondja, hogy ötvenéves, azonnal megköszönik neki, hogy elment a beszélgetésre, és azt mondják, ,,majd értesítik'. Amíg mindketten dolgoztunk, megvettük a kis házat, lassan kicsinosítottuk, bevezettük a gázt, bútort vettünk, mert amikor összekerültünk, semmink sem volt. Én szakképzett aranyműves vagyok, persze a szakámban senkinek sincs rám szüksége. Elárusítóként dolgozok egy kisboltban, 18 ezer dinárt kapok, de nincs munkaidő, akkor megyek dolgozni és akkor fejezem be, amikor a gazda mondja. De csinálnom kell, hiszen ez az egyetlen jövedelme a családnak, és van egy 17 éves középiskolás fiunk, aki szeretne márkás cuccot meg szilveszterezni is a barátaival. Úgy érzem, ha beleszakadok is, neki mindent biztosítanunk kell, hiszen ő nem tehet róla, hogy ilyen dilis országban élünk, ahol semmi sem biztos. A férjem mindent megtesz, hogy hasznossá tegye magát otthon. Megfőz, sőt süteményt is készít. Megvettem előre a mákot a karácsonyi vacsorához... A minap, amikor hazaértem, a férjem boldogan tette elém a mákos kalácsot. Azt hittem, elájulok. Te szerencsétlen, támadtam rá, ez a szentestei mák, most miből lesz mákos guba?! Az arcát látva majdnem elsírtam magam. Igen, tudom, a karácsony a szeretet, a béke ünnepe, én egy vallásos családból származom, mindez nagyon ismert előttem. De mitől békéljek meg? Tele van a szívem keserűséggel. Tegnap reggel munkába menet betértem a templomba, tiszta szívemből kértem az Istent, segítsen, hogy méltón meg tudjuk ünnepelni a karácsonyt. Vettem három fenyőágat, csinálok belőlük ikebanát, van néhány szép golyóm, tehát dísz is lesz rajta. A szentestei vacsorát hagyományosan bablevesből, mákos tésztából, sült halból és befőttből állítom össze. Az ünnep napján nem lesz sült pulyka, de azért igyekszem majd egy kicsit jobbat főzni. A fiamnak lesz ajándék, nekünk kettőnknek be kell érnünk azzal az érzéssel, hogy legalább a fiunk örül tiszta szívből. Az idei karácsony nagyon szerény, hogy ne mondjam: szegény karácsony lesz - mondja a fiatalasszony.