Botka László polgármester és Guy Lengagne, az Európa Tanács illetékese a díjat jelképező bronz szobor előtt.

Csongrád megye székhelye három napon át ünnepelt. Nincs ebben semmi különleges, mondaná az emberfia, hiszen más településekkel is ,,megesik' ilyesmi, különösképpen, ha egy-egy állami ünnep úgynevezett hosszú hétvégét ajándékoz az ott lakóknak. Persze, ez így van, de Szeged ezúttal saját magát ünnepelte. S ebben nem volt semmi önző elhatározás, magamutogatásra utaló szándék. Összesen annyi, hogy: a Tisza-parti város Magyarországon az elsőként érdemelte ki az Európa Tanács legnagyobb elismerését -- az Európa-díjat.
Ünneplőbe öltözött az öreg kontinens egyik legszebb tere, a szegedi Széchenyi tér. Megannyi zászló lobogott a szeptember végi bágyadt napsütésben, közülük is a legelőkelőbb helyen állt a magas oszlopon a piros-fehér-zöld színű magyar lobogó, amelyet külön katonai tiszteletadással vontak fel az árbocra. Az ünneplő tömeg alkalmi programban gyönyörködhetett. A szegedi szimfonikusok, a Vaszy Viktor Énekkar, a Lassus Énekegyüttes, a Pavane Történelmi Táncegyüttes s az 1848-as hagyományokat ápoló katonák mutatkoztak be a közönségnek. Ezután Beethoven Örömódáját, az Európai Unió himnuszát és nemzeti imánkat, a magyar himnuszt énekelte el a Városháza előtti téren az ünneplő gyülekezet.
Botka László polgármester az eredményekről szólt beszédében, és összefogó európai közösségként határozta meg a csaknem 200 ezer lakosú várost. Guy Lengagne, az Európa Tanács bizottságának francia elnöke a díjat átnyújtva elmondta, hogy ezt az elismerést még 1955-ben hozták létre, és mindig az a város érdemli ki, amely a legtöbbet tesz az európai kapcsolatok fejlesztéséért, az európai szellemiség erősítéséért. Szeged azért nyert, mert szoros, élő kapcsolatokat tart fenn testvérvárosaival és azok lakosaival. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora Magyarország egyik tudásközpontjaként jellemezte Szegedet, mondván, hogy a több mint 20 ezer egyetemi hallgató életének egy bizonyos részét ebben a környezetben tölti, de sokan közülük annyira megszeretik a várost, hogy soha el nem hagyják. Cornelia Diekmann, Darmstadt testvérváros tanácsnoka kiemelte azt a figyelemre méltó kapcsolattartást, amelyet a szegedi és a német város fiataljai a cserepartnerség jegyében bonyolítanak le. A fiatalokon áll, hogy mennyire leszünk európaiak és mennyire ismerjük meg egymás életét, kultúráját, nyelvét.
A díjhoz járuló bronz emléktáblát egyébként három napon át megtekinthették a szegediek és az idelátogatók is: a Városháza előtti téren egy emelvényre helyezték, mellette a 48-as hagyományőrző huszártisztek álltak díszőrséget. Az elismerésnek van anyagi vonzata is. A vele kapott hétezer eurót azok a szegedi fiatalok használják majd fel, akik ösztöndíjasként az európai országokba, zömmel a testvérvárosokba utaznak rövidebb-hosszabb tanulmányutakra.
Az átadási ünnepséget követő színvonalas művelődési műsor után sem széledt szét az ünneplő közönség. A városháza előtti Széchenyi téren állították fel azokat a borpavilonokat, amelyekben kilenc ország 44 finom nedűjét kóstolhatták meg. Három napon át. Az itt levő nagyszínpadon gyönyörködhettek a Száztagú Cigányzenekar játékában, a Dankó Pista Zenekar, a különféle népitánc-együttesek, majorett-csoportok fellépésében, az Apostol Zenekar és Horváth Charlie koncertjében.
Szintúgy három napon át. Mert azután kezdődnek a dolgos hétköznapok.
Negyven európai város versengett
Szabadka testvérvárosa rendkívül nagy konkurenciában szakította át elsőként a célszalagot. Olyan városok pályáztak, mint Montpellier, Zaragoza, Thesszaloniki, Varsó, Odensee, Porto. A ,,selejtezők' után ketten maradtak a kalapban: Nürnberg és Szeged. Egyenlő pontszám esetén az Európa Tanács bizottságának elnöke hivatott dönteni. S ő a Tisza-parti város mellett tette le a voksát. Az elnök, mint Szegeden mondta, nem bánta meg döntését. A város szerinte kiválóan ötvözi a történelmi múltat és a fényes jövőt. Kiváló a konyhája, különösen jó a csípős halászleve. Nem beszélve arról, hogy a szegedi nők szeme csillog a legszebben... - vélekedett a ,,szegedi valóságról' Guy Lengagne, az Európa Tanács bizottságának elnöke.