* Az elmúlt évben a legtöbbet a magyarverések kerültek szóba. Mit gondol minderről?
- Sajnos, valóban ez az egyik olyan politikai téma, amelyik az elmúlt esztendőben elég sokszor került szóba, olyannyira, hogy az már az országhatárokat is átlépte. Noha az egész folyamat 2003-ban kezdődött, 2004-ben kulminálódott. Amikor számunkra egyértelművé lett, hogy bizonyos szélsőséges erők által szított folyamatokról van szó, melyeknek végső célja a lágy vagy puha etnikai tisztogatás, illetve amikor azt tapasztaltuk, hogy az állam elnéző ezekkel a kilengésekkel szemben, a nemzetközi diplomácia elé vittük az ügyet. Sajnos, ezért egészen szeptemberig a VMSZ-t idehaza nemtelenül támadták, megfélemlítették, ahelyett, hogy a minket rágalmazók a valós problémára helyezték volna a fő hangsúlyt. Tény és való, hogy Szerbiában még mindig a régi bolsevik szemléletmód érvényesül a kisebbségi kérdésben: azt az állam belügyének tekintik. Úgy vélem, hogy még nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy minden illetékes felfogja: Európában a kisebbségek helyzete nem belügy. Az incidensek szeptember óta ritkábban fordulnak elő, de elégedettek csak akkor lehetünk, ha minden egyes kilengésre azonnal reagál az állam. Ehhez az is szükséges, hogy az igazságszolgáltatásban tetten érhető kettős mérce alkalmazása megszűnjék.
* Az év másik nagy kérdése újra a honvédekkel kapcsolatban merült fel. Hogyan vélekedik erről?
- Ebben az országban a történelmet továbbra is a politika írja. Végtelenül elkeserítő, hogy ebben a kérdésben - akárcsak szinte minden másikban - ugyancsak a kettős mérce érhető tetten. Míg a háború alatt irreguláris egységekbe szerveződött csetnikeket kiegyenlítették az ugyancsak irregulárisan tevékenykedő partizánokkal, addig a reguláris magyar hadsereg egykori tagjait továbbra is megbélyegzik. A nagyszerb nacionalizmus és a jugoszláv bolsevik eredetmítosz hihetetlen egyvelege uralja a torz történelemszemléletet. Végső ideje, hogy a múlt megítélését a történészekre bízzuk. Remélem, hogy a magyar és a szerb történészek mihamarabb tárgyalóasztalhoz ülnek, és végre kialakítanak egy mindenki számára elfogadható történelemszemléletet a XX. századról.
* Autonómiaügyben is felemás évet hagytunk magunk mögött...
- Ezzel nem értek egyet. A VMSZ-nek megalakulása óta világos autonómiakoncepciója van. Semmi olyan rendkívüli nem történt, ami miatt ennek módosítását kellett volna eszközölnünk. Továbbra is Vajdaság teljes körű autonómiájáért, a perszonális és a magyar területi autonómiáért szállunk síkra. Ebből az első kettő a megvalósulás stádiumában van. Igaz, Vajdaság autonómiája még messze van a 74-es alapoktól, a kilencvenes évekéhez képest azonban mégis jelentős előrelépés történt. A magyar perszonális autonómia gyakorlatilag megvalósult, most azon kell lennünk, hogy tanácsának tagjait a magyar választópolgárok válasszák meg közvetlenül. Mi mindig is ezért szálltuk síkra, a kérdés megoldása elsősorban technikai: a szerb államon múlik, hogy mikor és hogyan állítja össze a magyar választók névjegyzékét. A magyar területi autonómia kérdése ennél sajnos jóval összetettebb. Azt jelenleg a világpolitikában senki sem támogatja, önerőből pedig lehetetlenség megvalósítani. Mindaddig, amíg Budapest és a nagyhatalmak nem állnak a kezdeményezés mögé, addig végtelenül veszélyes a kosovóival párhuzamba állítani a magyar autonómiatörekvéseket. Főleg most, amikor a szerb társadalom egy trianonihoz hasonló állapot előtt áll. Egy ilyen, támogatók nélküli kezdeményezés a gyakorlatban csak a frusztrált szerb tömegek amúgy is meglévő magyarellenességét erősítené tovább, és ezt a jelenlegi feszült helyzetben végtelenül veszélyesnek tartom. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell figyelnünk a kosovói rendezésre. Éppen ellenkezőleg: hosszú távon a szerb államnak azt kell biztosítania a magyar kisebbségnek, amit kiharcol a Kosovóban lévő szerbségnek. A nemrégiben nagy port kavart kezdeményezés azon túlmenően, hogy kezdeményezői maguk sem tudták definiálni, hogy mit értenek tulajdonképpen autonómia alatt, éppen a realitásokat hagyja figyelmem kívül.
* Mit vár a következő esztendőtől?
- Kétségkívül nagy megpróbáltatásokat, nagy politikai mozgásokat és átrendeződéseket magával hozó év előtt vagyunk. Az év első felében Montenegró kérdésével kell foglalkoznunk, aminek végső kimenetele mindenképpen befolyásolja majd a másik kérdést: Kosovo kérdését. És itt van még a Hágával való együttműködés is. Mindezt tetézi a rendkívül instabil politikai helyzet is, ami miatt várhatólag előrehozott parlamenti választások lesznek. Ez a megmérettetés pedig Szerbiában a demokrácia próbája lesz. Annyiszor mondták már, és sajnos újra csak ezt kell mondanunk: sorsdöntő év elé nézünk. Mindezek ellenére mértéktartóan vagyok optimista, mert a kilencvenes évektől eltérően, ha lassan is, de megkezdődött az európai integráció folyamata, s a gazdaság átalakulása, szerkezetváltása is előrehaladott állapotban van. Hiszem azt, hogy a választópolgárok többsége a rossz anyagi helyzet ellenére sem fog bizalmat szavazni az olcsó populizmust hirdető, a múlt sötétjét visszahozni szándékozó radikális erőknek.
* Több kitüntetést vehetett az idén át. Hogyan gondol erre?
- Az elismerés az embert mindig jó érzéssel tölti el. A kitüntetésekre sosem tekinthettem úgy, hogy az személy szerint nekem szól. Úgy gondolom, hogy ezeket az elismeréseket az itteni magyarság kapja. Mert megérdemli. A helytállásáért, azért, mert elhagyatva sem hajlandó a szülőföldjéről elmenni. S ha már erről beszélek, a Julianus-díjról is hadd szóljak néhány szót. Ennek az elismerésnek különösen örültem. Mert onnét jött, a székelységtől, amely népcsoportot bátran állíthatjuk példaképnek az összamgyarság elé. A székelyek ugyanis minden nehézség, megpróbáltatás ellenére már ezer esztendeje hihetetlenül makacsul őrzik az ősi fészket. És erre a makacsságra bizony nekünk is szükségünk van. Sőt, ezen a téren van még mit tanulnunk a székelyektől. Ez a díj azt mutatja, hogy erdélyi testvéreink nem feledkeztek meg rólunk, lélekben velünk vannak. Az anyaországgal ellentétben ők pontosan tudják - hisz a saját bőrükön tapasztalták -, hogy mit él át napjainkban a délvidéki magyarság.