A szakemberek szerint túlnépesedés veszélyezteti a Földet, mivel a huszadik században megnégyszereződött a földgolyón élő emberek száma. Az ENSZ kutatói kiszámították, hogy 1999. október 12-én megszületett a hatmilliárdodik ember is. Napjainkban évente 77 millióval növekszik a Föld lakossága, jelenleg mintegy 6,25 milliárdan élnek a világon.
Az Egyesült Nemzetek Szövetségének Fejlesztési Programját 1989-ben fogadták el. A program vezetői javasolták, hogy július 11-e legyen a népesedési világnap, mivel két évvel korábban ezen a napon született meg a Föld ötmilliárdodik lakosa. Azóta ezen a napon világszerte arra törekszenek, hogy felhívják a figyelmet a népességnövekedés méreteire és az ezzel járó problémákra. Az ENSZ becslései szerint 2050-re nagyjából 8-10 milliárdan élnek majd a Földön.
A másik véglet viszont, amikor egy-egy államon belül csökken a népszaporulat, amikor egy-egy nemzet képviselői egyre kevesebben maradnak. Ez jellemzi a Kárpát-medencét, különös tekintettel a Délvidékre, ahol egyre csak fogyatkozik az itt élő magyarok száma. Falvaink elöregednek, iskoláink elhagyatottá válnak. Amíg a nagyvilág egyes részein a túlnépesedés okoz gondot, addig mi a fogyatkozásunk ellen küzdünk...
Sokan vagyunk vagy kevesen? - kérdeztük olvasóinktól a héten.
Galambos László, az újvidéki VMSZ tanácsának tagja, volt tartományi népesedési, család- és gyermekvédelmi titkárhelyettes:
- A világ egyes részein bizony nagyon sokan vannak, többen a kelleténél. A Kárpát-medencében azonban fogyóban van a magyarság. Ez a fogyatkozás egyes országrészeken, például itt, a Vajdaságban igen nagy méreteket ölt. Az itt élő magyar lakosság egyharmada hatvan éven felüli, az elöregedés folyamatos. Véleményem szerint sem a tartományi, sem a köztársasági kormány intézkedései nem hozták meg a várt eredményeket, amelyek a népesedés növekedését jeleznék. Támogatni kellene a családokat, ingyenessé tenni a bölcsődei és óvodai ellátást, a fiatal házasoknak munkát és kedvező lakáshiteleket biztosítani. Mindezzel talán elérhetnénk, hogy ne fogyatkozzunk, hanem ellenkezőleg: szaporodjunk és megmaradjunk itt, a szülőföldünkön.
Losonc Ildikó szabadkai befektetési tanácsadó:
- Mi, magyarok sajnos egyre kevesebben vagyunk, amihez elsősorban az elmúlt húsz év politikai és gazdasági történései szolgáltattak alapot. Nagyon sok fiatal elhagyta az országot a szebb jövő reményében, és nem számoltak azzal, hogy ez egy napon a délvidéki magyarság kiveszéséhez vezethet. Az országhatáron túl szerencsét próbálók közül csak nagyon kevesen térnek haza, a többség külföldön marad. Ráadásul az itteni gazdasági helyzet sem nyújt semmi reményt arra, hogy a gyermekeink számára boldogabb jövőt teremthetünk majd. Nagy a munkanélküliség, nagyon sok család a létminimum alatt él, majdhogynem éhezik, nélkülözve a legszükségesebbeket. Hát milyen jogon követelhetné meg bárki is, hogy egy szegény sorban élő házaspár minél több gyermeket vállaljon? Azt mondják, ingyenes az oktatás. Hol? Mert ebben az országban bizony egy vagyonba kerül egy gyermek iskoláztatása, hát még a kettő-háromé... Nem csoda, ha fogyunk. Legalábbis ilyen körülmények között ez sajnos természetes folyamat. Senkit sem akadályozhatunk meg abban, hogy elhagyja a szülőföldjét, ha itt nem tud érvényesülni. A kivándorlás viszont egyet jelent a fogyatkozással.
Margit Andor becsei vízvezeték-szerelő:
- Ha arra gondolok, hogy milyen sokan élnek például Indiában vagy Kínában, hálát adok az égnek, hogy itt, Európában nem ölt olyan hatalmas méreteket a népesedés. Szerintem egy államban akkor él elegendő ember, ha meg tudja termelni saját és az eljövendő korosztály számára a szükséges javakat, ugyanakkor el tudja látni az időseket és betegeket is. Ez az ipar folyamatos működésében, a gazdaság fellendülésében, az egészségügy kifogástalan szervezettségében és az oktatás minőségében nyilvánul meg. Ha megfelelő az életszínvonal, akár több gyermeket is vállalnak a szülők. Ha azonban nincs miből megélni, akkor még azon is elgondolkodnak, vajon egyet is vállaljanak-e. A nagycsalád fogalmát sokan a szegénységgel, a tájékozatlansággal azonosítják, holott ez szerintem éppen fordítva van. Mégis azt kell mondanom, hogy aki ma itt, Szerbiában sok gyermeket vállal, óriási terhet vesz magára. Ezen nemcsak anyagi terhet értek, hanem erkölcsit is, hiszen ha nincs meg az anyagi jólét egy családban, nehezen lesz meg a családi béke, a gyermekek testi-lelki kiegyensúlyozottsága, személyiségükön nagy valószínűséggel nyomot hagy a nyomor, a nélkülözés. Az ilyen gyermekek csak nagy nehézségek árán tudnak majd beilleszkedni a társadalomba, és annak teljes értékű tagjává válni. Ezért én nem ítélem el azokat a fiatalokat, akik nem vállalnak egy-két gyermeknél többet, elítélem viszont azt a társadalmat, amely nem biztosít minden polgára számára megfelelő életszínvonalat. Ugyanez vonatkozik a világ túlnépesedett államaira is, ahol a sok gyermek, a nagy család már bizony a tudatlanság és a tájékozatlanság következménye, és ezekben az országokban már az államvezetés sem tehet semmit a szegénység visszaszorítására. Amíg Európa legtöbb államában tudatosan nem vállalnak sok gyermeket a fiatalok, addig a világ egyes országaiban túlnépesedés veszélye áll fenn. Ez egy érdekes kettősség, ami nem az életszínvonal magasságával mérhető. Itt, Szerbiában egy egészen egyedi eset áll fönn: szaporodnánk, de nincs hozzá anyagi háttér. Vagyis: a vajdasági magyarság sajnos tudatosan fogyatkozik, nagyon is átgondolva az önnön jövőképét.
Kriska Anna horgosi nyugdíjas:
- Attól függ, hogy kikre gondolunk. Mert egy-egy kisebbség képviselői bizony nem törődnek sem a megélhetéssel, sem a népszaporulat okozta esetleges problémákkal, csak szaporodnak vég nélkül. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik bár megtehetnék, mégsem vállalnak gyermeket, legfeljebb egyet. Szerintem nem vagyunk sokan, lehetnénk többen is, legalábbis itt a Vajdaságban. Ehhez azonban megélhetésre, munkahelyekre lenne szükség. Ezek megteremtése viszont az állam feladata, és amíg az állam nem biztosít a polgárai számára kellő megélhetést, ne is reménykedjen abban, hogy megnő a népszaporulat.