Eredményes évadot tudhat maga mögött a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az idén mintegy 70 ezer ember tapsolt a Fogadalmi templom mögötti téren az Új világ című tánc show-nak, a Rudolf - az utolsó csók musicalnek, a Csárdáskirálynő operettnek, a Bánk bán nagyoperának, a Dómdixie gálának és az immár hagyományos Ajándék koncertnek. A nézők nemcsak Szegedről, hanem az ország minden tájáról, sőt külföldről is jöttek a Tisza partjára. A Játékok igazgatósága már szeptemberben meghirdette a következő idény programját, és a napokban erről tartott nagy érdeklődéssel kísért sajtótájékoztatót Szabadkán a Hét Nap hetilap szerkesztőségében. Bátyai Edinát, a neves intézmény igazgatóját faggattuk arról, hogy miként is működik a szabadtéri, mi vezérli őket egy-egy lépés megtételekor, és - a közelgő ünnepekre való tekintettel - hogyan készül a karácsonyra a direktor asszony.
* Évek óta példaképként emlegetik a Szegedi Szabadtéri Játékokat, amikor egy ilyen intézmény működése, eredményessége kerül szóba. Ön ennek a páratlanul sikeres kulturális institúciónak a vezetője. Hogyan került az igazgatói székbe?
- Hosszú út vezetett idáig. 1988-at írtunk, amikor végzős hallgatója voltam a Tanárképző Főiskolának, volt egy hároméves kisfiam, s az utolsó évben rádöbbentem: befejezem a tanulmányaimat, a szülési szabadság is lejár, nincs munkahelyem, ergo: el kellene helyezkedni. Felkerestem dr. Nikolényi Istvánt, a Szabadtéri Játékok akkori igazgatóját, s azt mondtam: szeretnék itt dolgozni. Így kezdődött 1988. március elsején.
* Korábban volt valamilyen kapcsolata a színházzal?
- Igen, gyerekkori és családi vonatkozása is volt ennek a kötődésnek. Minden nyáron valahogyan ,,kapcsolódtam” a szabadtérihez: akár nézőként, akár statisztaként vagy perecárusként, tehát diákmunkásként, de jelen voltam a Dóm téren. Az első hónapokban az igazgató mellett titkári teendőket láttam el, majd a jegyértékesítés vezetője lettem. Később a helyi Nemzeti Színházhoz kerültem, majd néhány évig Budapesten a Vidám Színpadon dolgoztam, végül, amikor 2004-ben a szabadtérit leválasztották a kőszínházról, a képviselő-testületben engem választottak meg igazgatónak. Attól kezdve gazdasági társaságként és nem költségvetési intézményként végezzük a tevékenységünket.
* Emlékszik, mi volt az első teendője az intézmény élén?
- Igen, ezt már mások is megkérdezték tőlem, igaz, nem újságírók. Az első munkám egy meghívásos művészeti vezetői pályázat megszerkesztése volt. Azt megelőzően viszont tartottam egy sajtótájékoztatót a Dóm téren. Ezt a napot soha nem fogom elfelejteni. November 3-án sült gesztenyével és teával vártam az újságírókat, az időjárás viszont alaposan megviccelt bennünket: 18 fokos meleg volt! De a tea és a gesztenye azért elfogyott...
Nem dől hátra a karosszékben
* S most hogyan érzi magát az igazgatói székben?
- Jól érzem magam, csak néha a szervezetem ,,lázadozik”. Tudniillik mindig kitalálok újabbnál újabb tervet, és azt igyekszem is megvalósítani. Tudniillik, ha az ember azt nézi, hogy két év alatt elértük: az önkormányzat előre elfogadja támogatásunkat, nyugodtan tudunk előre tervezni, akkor más alkatú emberek esetleg hátradőlnek, és azt mondják, ennyit elértem, elég volt. Én pedig jelenleg is négy új projekten dolgozom.
* Milyen jellegűek ezek a projektumok?
- Van egy kulturális uniós pályázatunk, amely 6 ország részvételével egy szabadtéri fesztiválhálózat létrehozását célozza meg. A másik a ,,kultúrpalota-koncepció”, amely a felújított szegedi Reök-palota hasznosításával kapcsolatos. Sok tanulmányt, hasznosítási tervet készítettem a városvezetőségnek, mert az alapfunkcióján kívül, ami a városi képtár létesítését irányozza elő, nyilvánvaló, hogy más hasznos kulturális tevékenységet is el tud látni ez a csodálatos épület. Herceg Tamás kollégámmal együtt véglegesítettük ezt a koncepciót, amely egyéb feladatok ellátását is figyelembe veszi, a képtárfunkció megtartása mellett. A harmadik: a 2010. évben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa. Ebből adódóan, a két város korábbi megállapodása értelmében, a kulturális partneri kapcsolatnak a szabadtéri lesz az ápolója, tehát itt zajlanak majd a különféle rendezvények, a mi szervezésünkben. Ezenkívül a várossal karöltve pályázunk egy Dóm téri rekonstrukcióra is, hiszen infrastrukturálisan nagyon elavult már a berendezés, mindenképpen fel kell újítani, ezért készítjük ezt az EU-s fejlesztési pályázatot is.
* Van egy - a fentiektől ugyan független - dédelgetett álma is. Egyelőre kevesen tudnak róla...
- Igen, szeretnénk Szegeden megrendezni azt az új típusú operafesztivált, amelyen az operaének és az operajátszás egysége jut kifejezésre. Látjuk ugyanis, hogy mind az operett, mind a musical megszületésével nagyon sokrétű művészet jelenik meg a színpadokon, s ez mintha még hiányozna az operajátszásból. Ugyan még távoli gondolat, de nagyon szeretnénk megvalósítani.
Elégedettség a számvetés után
* Most, amikor mindenki számvetést készít idei munkájáról, a szabadtéri is elvégezte. Ön hogyan értékeli a 2006. évadot?
- Teljesen elégedett vagyok. Fennállásának 75. évfordulóját ünnepelte a szabadtéri. Úgy gondoltuk, ez az év legyen magyar évad: a szerzők, a darabok biztosítsák a magyar vonalvezetést. A bevétel szempontjából is elégedettek lehetünk, akárcsak a nézők számával, hiszen mintegy 70 ezres publikum gyűlt össze a nyár folyamán tartott előadásainkon a 4 ezer férőhelyes lelátókon.
* Végeztek egy reprezentatív felmérést is. Ezek szerint a nézők többsége nem szegedi.
- Ez valóban így van, a publikum 61 százaléka az ország más vidékeiről, illetve külföldről érkezik hozzánk. Volt egy nagyon megnyugtató tétel a számsorok között: a nézők több mint a 90 százaléka elégedett a látottakkal, és vissza is tér a szabadtérire!
* A napokban ,,nyitottak” külföld felé. A szabadkai Hét Nap szerkesztőségében sajtótájékoztatót tartottak az elmúlt évad eredményeiről és a jövő év kilátásairól. Milyen indítékok vezérelték Önöket e lépés megtételére?
- Rákérdeztünk a külföldi nézők számára is. Ennek aránya ugyan nem nevezhető magasnak, mintegy 10 százalékra tehető. Ebből azonban mintegy 3 százalék éppen a déli térségből érkezik hozzánk, ezért gondoltuk, hogy - bár határ választ el bennünket - szeretnénk minél közelebb hozni az itt élőket e produkciókhoz, és megkönnyíteni számukra a Tisza-parti látogatást. Annak pedig külön örülünk, hogy a Hét Nap első számú médiatámogatóként képviseli ezt az ügyet.
* Ha rápillantunk a szabadtéri 2007-es műsorára, nyugodtan kimondhatjuk: a jövő év is mozgalmas lesz. Ön egyetért ezzel a megfogalmazással?
- Szeptember 7-én, alig takarítottuk el a mobilszínpadot a Dóm térről, bejelentettük a jövő évad műsortervét. Így hát valóban mozgalmas lesz a 2007. év, s remélem, jövő ilyenkor ugyanilyen elégedetten beszélgethetünk, mint most. Hogy miért ilyen korán tettük közzé a programot? Tőlem sokszor kérdik, miért rohanok annyira. Azért, mert rendkívül fontos. Tudniillik ilyenkor zárul azoknak az utazási katalógusoknak a nyomdai határideje, amelyek a külföldi látogatók szempontjából érdekesek. Így mi már ezekben a katalógusokban meg tudunk jelenni! A szabadtérinek egyébként mindig hiányossága volt a késői megjelenés. S ez a városmarketingnek, a turizmusnak is ártott. Én különben nem háborodom fel, ha azt mondják, hogy a szabadtéri belépőjegy piaci termék. Merthogy az. El kell adnunk, hiszen az összköltségvetésünk felét ez adja, ezért fontos a verseny, s az is, hogy ebből elsőként kerüljünk ki. Nem titkolt tervem, hogy 2007 nyarán már az előadásokon a kezükbe adjuk a nézőknek a 2008-as műsortervet... Ezt azért merem így kimondani, mert a jövő évi tervet meghirdettük, a szerződéseket aláírtuk, a jegyértékesítés megkezdődött. Az ,,események”-nek tehát csak be kell indulniuk...
Jövőre: Macskák, Marica grófnő, Török tánc-show, Rudolf, Bánk bán
* Milyen szempontok alapján állították össze a jövő évi programot?
- Ismeretes, hogy a közönség régóta kérte a Macskák című musicalt. Ezért tárgyalásokat kezdtem a Madách Színházzal, s feltettem a kérdést, hogy mi lenne, ha a repertoárjukról levett darabot közösen felújítanánk a szabadtérin. Új szereplőkkel, élő zenével, szimfonikus zenekarunkkal adjuk elő a produkciót! A két évvel ezelőtt elkezdett Kálmán Imre-vonalat is folytatjuk. Az operettet mint műfajt nem hagyományos, hanem új elemek bevitelével viszik színre a rendezők. Ezúttal Eszenyi Enikő lesz a Marica grófnő rendezője. Egyébként egy személyes jellegű élményem is van az operettel kapcsolatban. Olyan csodálatos zene és ének van az operett műfajban, hogy az óriási hatással van a hallgatóságra. Egy reggel például meglepődve hallottam, hogy a 11 éves kisfiam ébredéskor a csárdáskirálynő egyik betétdalát énekelte! Ez is a visszaigazolása annak, hogy nem a Barbi-babás dalokat dúdolják, hanem kinyílik a szemük, és bele akarnak ugrani a nagybőgőbe... De nem hiszem, hogy kisebb érdeklődés nyilvánul majd meg a Fire of Anatolia című török tánc-show iránt, amelynek európai premierje nálunk lesz, de ugyanez vonatkozik a Rudolf - az utolsó csók című produkcióra is, amelyet a közönség igazán a szívébe zárt, és hatalmas sikere volt.
* Magyar vonulatról tett említést beszélgetésünk elején. Ez azt is jelenti, hogy az idén is lesz nagyopera?
- Igen, ebben az évben is láthatjuk Erkel Ferenc Bánk bán című operáját, méghozzá nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án. S ehhez párosul az az idén bevezetett újítás, miszerint a jeles napon az Aradi vértanúk terén - egyidejűleg a szabadtéri előadásával - kivetítőn láthatja majd a közönség ezt a gyönyörű produkciót. Sokan szkeptikusok voltak, legyintéssel intézték el a próbálkozást. Pedig kiderült, hogy hasznos lépés volt: sokan nem tudják ugyanis megvásárolni a belépőt a szabadtérire. Ha módunkban áll, miért ne kedveznénk ezeknek az embereknek!? A szabadtéri társadalmi szerepvállalásának egyik pontja ez, s ha lehet, miért ne válna zarándokhellyé ez a szép szegedi tér? Mert rengetegen nézték meg a Bánk bánt, és énekelték a végén a Himnuszt az Aradi vértanúk terén augusztus 20-án.
* Reális embernek tartja magát?
- Abszolút, már fájdalmasan is reálisnak! Ha beteg vagyok, még azt sem veszem tudomásul. Ez magyarázatra szorul: az a szerencsém, s talán előnyöm is egyben, hogy nem vagyok művész. Nagyon tisztelem a művészeket, de 90 százalékuk alkalmatlan arra, hogy vezetői feladatokat lásson el. Itt egy totális, globális intézmény irányításáról van szó, mérlegegyensúlyával és minden más egyéb tartozékával. Az sem titok, hogy ebben a kis közösségben egy viszonylagos demokratikus együttgondolkodás folyik, a döntést pedig én hozom meg. A felelősség tehát az enyém.
* Igazgató asszony azonban nem ,,ragad” a székéhez, inkább ,,mobilvezető”-ként ismerik a városban: egyik nap még Párizsban, másnap Cipruson tárgyal, majd a Délvidéken tart sajtótájékoztatót. Mit szól mindehhez a családja?
- A szívem mélyén vannak lelkifurdalási ,,problémáim”, ezt nem tagadom. Kemény következetességgel azonban mindig megtalálom a jó utat, s hogy nem lehet nagy baj, ezt az is bizonyítja, hogy 25 éve működik ez a család! Férjem egyébként kicsit hasonló műfajban ténykedik (a Magyar Távirati Iroda fotósa, ismert karikaturista - a szerk. megj.), a két fiam pedig szorgalmasan tanul, s mindenki tudja, mi a kötelessége, ezért nincs is nagyobb probléma.
* Közeleg a karácsony. A szeretet ünnepe. Milyen élménye van ezzel a szép ünneppel kapcsolatban?
- Vegyesek az élményeim. Iszonyatosan zavar például az elüzletiesedett őrület, ami ilyenkor, advent idején, bekövetkezik. Gyűlölöm a sorban állást és a pénzköltést. Sajnálom a feleslegesen megvásárolt, a rossz minőségű árura kidobott pénzt. Ezért kérem a családtagjaimat, hogy ne csináljunk nagy, külsőségekben pompázó ajándékozást. Nekem már az is nagy ajándék, ha együtt van a család. Ilyenekre gondolok, hogy: például most vegyük meg azt a síutat, amelyet majd februárban használ ki a család. Persze, azért nem lesz annyira puritán az ünnep, hiszen a szokásos ételek - a töltött káposzta, a sültek, a saláták nem maradhatnak el, süteményt viszont nem sütök. Arra már nincs szüksége a szervezetnek, vélem én.
* A közelgő ünnepek kapcsán mit üzenne az Önök médiatámogatójaként jegyzett Hét Nap olvasóinak?
- Lelassult tempót a felgyorsult világban. Meg szeretetet, ami nélkül nem élet az élet, s véleményem szerint ez hiányzik leginkább hétköznapjainkból is.
* A szerkesztőség és az Olvasók nevében mi is ezt kívánjuk Önnek.