A 80 fiatal délelőttönként egy-egy kézműves-foglalkozás rejtelmeibe kapott betekintést. A gölöncsérezés fortélyait Kormányos Erzsébet fazekas mutatta be. A gyerekek tányért, szélcsengőt, ajtódíszt, ruhafogast készítettek agyagból. Mindezeket a kemencében ki is égették. A gyöngyfűzés menetét Korom Tímea vezette. Színes gyöngyökből karkötők, kulcstartók, virágok készültek. A szövésnél Jónás Marika segített. Rongyszalagokból székpárnákat szőttek a felsősök, a kicsik pedig barátságkarkötőt fontak színes pamutfonalból. Az újrahasznosítás fontosságát Berta Piroska tanítónő hangsúlyozta, s a hulladék anyagok többszöri felhasználásának lehetőségét be is bizonyította, hiszen remek faldíszek, képek készültek műanyag flakonokból, kupakokból, cserépdarabokból. Csütörtökön amatőr festők érkeztek Óbecséről, akik rongybabákat alkottak a gyerekekkel, de természetesen a festészet sem maradt el. Pénteken a mézeskalács-készítés volt a program. A tészta összeállítását, meggyúrását, kiszaggatását, díszítését mindenki kipróbálhatta Kormányos Erzsébet és Korom Tímea irányítása alatt. A kisült falatokból a gyerekek természetesen a helyszínen is fogyaszthattak, de haza is vihettek.

Csoportkép

Az ízletes és bőséges ebéd után a jelenlévők csapatjátékokban mérték össze kreativitásukat, ügyességüket, rátermettségüket. A csapatkapitányok szerepét a legidősebbek (hetedikes, nyolcadikos és az ősztől középiskolás tanulók) vállalták. A játékok témája a 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor élete és költészete volt versírás, versillusztrálás, -bemutatás, -ábrázolás, akadálypálya, kvíz által. A legjobb csapatnak az idén a Márciusi Ifjak nevű bizonyult, Bugyi Réka és Vastag Evelin vezetésével. A lányok örömujjongással fogadták az eredményhirdetést. Bugyi Réka júniusban fejezte be a nyolcadik osztályt, s a következőket mesélte:

— Elsős korom óta minden évben járok ebbe a táborba, de az idei volt az eddigi legjobb. Csapatkapitány néhány éve vagyok, viszont ez az első alkalom, hogy első lett a csapatom. Nagyon élveztük a közös feladatokat, és a végére valóban egy igazán összetartó csapat lettünk. Jó volt, hogy a kisebbek hallgattak, figyeltek ránk. A kedvenc csapatjátékom a plakátkészítés volt. Mindenki kivette a részét a munkából. Jövőre is biztosan jönni fogok, és remélem, hogy hasonlóan jó eredményt érünk el.

Újrahasznosítás

A tikkasztó melegben jólestek a finom uzsonnák (vajas, sajtos kenyér, szendvics, palacsinta, fagyi, sütemény) és a frissítő üdítők.

A tábor Ki mit tud?-dal zárult, mely az öt nap alatt megtanult Befordúltam a konyhára című megzenésített Petőfi-verssel indult. Oláh Anita egyetemi hallgató reggelenként ezt gyakorolta a gyermekekkel. Emellett a szünetekben elsajátított tábortáncot is bemutatták a fiatalok, illetve a nézőközönség több Petőfi-verset, magyar nótát, gyermekdalt hallhatott, de volt, aki tamburán játszott, sőt balett-tánc is szerepelt a programban.

A táborban készült alkotásokból a vasárnap megrendezett Gulyásfőző Fesztiválon nyílt kiállítás, majd mindenki hazavihette saját egyedi munkáját.

Szövés

Talpai Sándor, a kisoroszi Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ elnöke, a tábor fő szervezője a következőket nyilatkozta:

— Többéves tapasztalat áll mögöttünk, tudjuk, kinek mi a feladata. Előre megtervezzük a programokat, az időbeosztást, ami nem egyszerű, mert a korcsoportok különbözőek. Igyekszünk minél színesebbé tenni a napokat, hogy a gyerekek sok mindent megtudjanak a népművészetről, a hagyományos, régi mesterségekről, de a mozgásnak, játéknak is teret adunk. A délelőtti foglalkozások után lazább délutánok következnek. Minden évben van egy témánk, mely köré építjük a csapatjátékokat. Az idén Petőfi Sándorral kapcsolatos játékokat, feladatokat találtunk ki. Hangsúlyoznám, hogy a szórványközpontnak a fő feladata azokon a pályázatokon részt venni, olyan rendezvényeket szervezni, amelyek főleg a szórványban élő gyerekeknek szólnak, számukra nyújtanak hasznos programot. Hiszem azt, hogy a Kisoroszi Népművészeti Tábornak nemcsak múltja van, hanem jövője is. A Magyar Nemzeti Tanács által kiemelt jelentőségűnek nyilvánított rendezvényről van szó. Jelentős anyagi támogatás szükséges az esemény lebonyolításához. Sajnos az idén kevesebb forrásból tudtuk megszervezni, bár a táborba jelentkező gyerekek száma évről évre növekszik. Támogatást kaptunk Nagykikinda Várostól, Kisorosz Helyi Közösségétől, az MNT-től. A tartományi kisebbségi titkárság pályázatán kisebb összeget nyertünk, amit nagyon sajnálok, mert a szülőket nem szeretnénk anyagilag megterhelni, tőlük csak szimbolikus hozzájárulást kérünk. Sok család csak ide tudja befizetni, elküldeni gyermekét a nyári szünidőben. Ezért is tartom fontosnak az ilyen jellegű táborok megmaradását és támogatását az intézményeink, szervezeteink által.

Az öt tartalmas nap alatt sok-sok élménnyel gazdagodtak a gyermekek. Lesz miről mesélni az ősszel, az iskolakezdéskor az osztálytársaknak, barátoknak. A szervezőknek az a célja, hogy a résztvevők régi kézművesmesterségekkel ismerkedjenek, megvalósult. De ami még fontosabb, remekül is szórakoztak. Tudjuk és tapasztaljuk, hogy a táborban résztvevőnek, oktatónak, szervezőnek lenni nagyon jó!

A győztes csapat

A legkisebbek Oláh Anita kisegítővel

Anyám tyúkja