„Aki rászánja magát, hogy annak a Szent Antalnak az életét kutassa, akinek a kereszténység a legrégibb időtől fogva a Nagy megtisztelő jelzőt adta, készüljön föl jó néhány meglepetésre. Még ha elutasítja is az egész csodás színjátékot, mely körülfonja az Antal-legendát, kénytelen lesz számos dolgot csodálkozással tudomásul venni” — ez a bevezető szerepel a Katolikus.hu weboldalon. De mitől volt olyan különleges ez a szent?

Pontosan nem tudni, mikor született, valószínűleg 251 körül Herakleopolisz környékén. Jómódú családba érkezett, húszéves korában ráhagyták a vagyont azzal a kitétellel, hogy gondoskodnia kell a húgáról. Ezt meg is tette, viszont a vagyonnak nemsokára búcsút intett.

Egy alkalommal, amikor részt vett a szentmisén, és figyelemmel hallgatta a tanítást, úgy érezte, Isten megszólította. Azt gondolta, neki szól a következő idézet Máté evangéliumából: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között... Aztán gyere, és kövess engem!” Hazatérve pontosan ezt tette: eladta a teljes családi birtokot, és a vagyont szétosztotta a szegények között. Arra azonban ügyelt, hogy betartsa az ígéretet: meghagyott annyit, amennyi a húgáról való gondoskodáshoz kell.

Nem tudta pontosan, mi is az a lelki élet, illetve a remeteség. Utánozni kezdte az aszkétákat, visszavonult a hétköznapi élettől, és teljesen átadta magát a vallásos gyakorlatoknak, éjjel-nappal zsoltárokat imádkozott. Az első időkben nem távolodott el a falutól, később azonban talált egy sziklasírt a líbiai sivatagban, és oda „költözött be”, majd egy romos kastély maradványai közé. Egy barátja hordta neki az eledelt, ő viszont csak keveset vett magához. Ettől eltekintve minden összeköttetést megszakított a külvilággal.

Húsz évig élt ilyen körülmények között, életét az imádságnak szentelve. Amikor végül ismét az emberek közé ment, úgy jelent meg előttük, mint egy bölcs. Az emberek özönlöttek hozzá, a remeteségek pedig a világ minden táján elkezdtek kialakulni.

Kilencvenéves elmúlt már, amikor arra érzett késztetést, hogy útra keljen. A legenda szerint égi szózatot hallott, mely figyelmeztette: nem ő a legidősebb, legszentebb remete, ezért felkerekedett, és hajlott kora ellenére útnak indult, hogy találkozhasson Pállal. Erről Szent Jeromos írt részletesen.

Antal 356-ban, valószínűleg százöt éves korában halt meg. Azt akarta, hogy titokban temessék el, így sírjára csak kétszáz évvel később találtak rá, ereklyéit Arles-ban őrzik. Emléknapja január 17-e.